A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
A Kriza János Néprajzi Társaságról Az 1989 decemberi fordulat után, amikor meglódult körülöttünk a világ, lehetőség nyílt társaságok, egyesületek születésére, szerveződésére, felvetődött egy Néprajzi Társaság létrehozásának a gondolata is, amely összefogja a szakterület iránt érdeklődőket, lehetőséget teremt a szakmabeliek kölcsönös megismerésére, elősegíti az eredmények publicitását, valamint keresi a tudományos önképzés, továbbképzés módozatait. Azokban az időkben egy Néprajzi Kutatócsoport illetve Kutatóintézet létrejöttében is reménykedtünk, de hamarosan be kellett látnunk, hogy ehhez még nincs meg a megfelelő politikai konjunktúra. A Társaság megszervezéséhez jelentős lendületet adott a 89 végen, szintén kisebbségi sorban megalakított Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság létrejöttének a híre. A romániai magyar néprajzosok társaságának, a Kriza János Néprajzi Társaságnak a létrehozását szorgalmazó és előkészítő csoport 1990. február 21-én Sepsiszentgyörgyön ült össze. Ekkor pontosítottuk elképzeléseinket és vettük számba a tennivalókat. A megbeszélés eredményeként egy felhívást fogalmaztunk meg, amelyet csaknem 100 néprajzos szakembernek, néprajz iránt érdeklődőnek juttattunk el. Az alakuló ülésig, amelyre március 18-án került sor Kolozsváron, kidolgoztuk a Kriza János Néprajzi Társaság alapszabályait. A jelentkezések alapján ekkor 80 személyt számláló tagság (időközben 120-ra gyarapodtunk) nem volt hiány-Gömöri Jenő — akit a magyar irodalmi lexikonok szerkesztőként és íróként tartanak számon — kétszeresen is kötődik hozzánk: a mai Szlovákia területén, Privigyén 1890. október 31 -én született, s kisebbségi irodalmunk indulása kezdetén jelentős szerepe volt irodalmi sajtónk és irodalmi életünk megalapozásában. A nevét — 1918 előtti saját következetes névhasználata alapján — Magyarországon Gömöri Jenő Tamásnak írják, de mivel a nálunk megvalósított folyóiratában, a Tűzben mindvégig Gömöri Jenőnek volt feltüntetve, mi általában ezen a rövidített néven írunk, emlékezünk róla. A magyarországi irodalmi életben már húszéves korában ismertté vált. 1910-ben Budapesten ő indította el és 1915-ig szerkesztette a Modem könyvtár című hires füzetes könyvsorozatot, amely a kortárs magyar és európai irodalom válogatott alkotásait filléres árakon adta ki. A kedvező ár a szociálitalanul jelen az alakuló gyűlésen. Az idősebbek koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem vállalták az utazást, a fiatalabbak egy része az azidőben minden aktív értelmiségire jelentős mértékben nehezedő társadalmi feladatok kötöttségei miatt nem utazhatott. Az alakuló ülésen a tagság elfogadta az előterjesztett statútumot, megválasztotta a vezetőséget és megbeszélte a legsürgősebb feladatokat. Az alakuló ülést április végén Sepsiszentgyörgyön megismételtünk a Társaság túlnyomóan székelyföldi tagságának a kérésére, akik közül kevesen jöhettek el a kolozsvári gyűlésre. Napirendünk tehát megegyezett a kolozsvárival, majd megbeszéltük a következő összejövetelünk helyét és időpontját. Egyetértettünk abban is, hogy legfontosabb és legsürgősebb teendőnk felmérni a folyó kutatásokat és számbavenni az elkészült munkákat. Ezért felkértünk minden tagot, küldje el a megjelent és az íróasztal fiókjában szunnyadó munkáinak jegyzékét, hogy összeállíthassuk azokat és elkészíthessük a Kriza János Néprajzi Társaság bibliográfiáját. Különös jelentősége van ennek számunkra, hisz köztudomású, hogy az utóbbi években ritkán jelentek meg néprajzi tárgyú publikációk, és emiatt nem tudhattunk egymás munkájáról, eredményeiről. Társaságunk 20 tagja júliusban részt vett a Magyar Néprajzi Társaság által szervezett II. Néprajzi Szemináriumon Szombathelyen, amely érdekes és tanulságos volt mindannyiunk számára. Itt néhány olyan magyarországi néprajzkutatóval találkozhattunk, akik hajsan gyengébb rétegeket is megmozgatta, s ezáltal az igényesebb olvasóközönség száz és száz új taggal bővült. 1910 és 1915 között 490 kötet jelent meg olyan szerzőktől, mint Füst Milán, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes. Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Anatole France, Bemard Shaw, Strindberg, Tolsztoj, Wedekind stb. Fél évszázaddal később, az ötvenes években e sorozat példája ihlette a százezres példányszámokat produkáló és szintén magas színvonalat képviselő Olcsó Könyvtár megszervezését. Velünk Gömöri az 1918/19-es magyarországi forradalmak emigránsaként került kapcsolatba. 1919 őszén Bécsbe emigrált és 1921 és 1923 között a szlovákiai magyar olvasókra alapozva megjelentette a Tűz című kitűnő folyóiratát. A szépirodalmi, kritikai és társadalmi jellegű Tűz felváltva Pozsonyban és Bécsben jelent meg. Alcímében „az egyetemes kultúra magyar folyóiratá"landónak mutatkoztak — vállalva az utazás és az ittlétük mostoha körülményeit — eljönni hozzánk és előadásokat tartani, elbeszélgetni az érdeklődőkkel egy-egy meghatározott témakörben. Augusztus elején a Társaság néhány tagja közös gyűjtőutat tervezett Gyimesbe. E tervünk nem sikerült a várakozásainkhoz mérten, közülünk — szubjektív okok miatt — csak néhányan lehettek jelen a megbeszélt időpontban. Közben a szép számmal beérkező kéziratokból összeállt a Társaság idei évkönyve, de kiadását anyagi gondjaink nehezítik. A Néprajzi Múzeum idei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatát mi is népszerűsítettük. Eredményeképpen jónéhány pályamunka érkezett be, amelyeket Társaságunk erre a célra kijelölt bizottságának elbírálása szerint is díjazni fogunk. Szeptember 22—23-án szerveztük első vándorgyűlésünket Csíkszeredán. Ez alkalommal tervezett programunk szerint számba vettük volna a romániai magyar néprajzkutatás eddigi eredményeit és körvonalaztuk-betájoltuk volna az előttünk álló tennivalókat, feladatokat. A rendezvényre meghívtuk a romániai magyar néprajzkutatás „öregjeit", de különböző okok miatt csak Almási István, Faragó József és Nagy Olga válaszoltak kedvezően a meghívásunknak. Az a szándékunk sem valósulhatott meg, hogy a magyarság többi, kisebbségben élő néprajzi kutatói beszámolhassanak a hazájukban folyó magyar néprajzi kutatásokról és ezek nak nevezte magát és nagyszabású ankétok keretében olyan világhirességek szólaltak meg a hasábjain, mint Barbusse. Theodor Dreiser, Freud, Marinetti, Andersen Nexö. Bertrand Russel stb. Irodalmi ízlésében a már klasszikussá érett modernséghez igazodott, de — Balázs Béla, Barta Sándor, Kolnai Artúr, Lengyel József, Lesznai Anna, Mácza János és Mihályi Ödön hozzászólásaival — az avantgárd irodalomról is ankétot szervezett. A lap a magyarszlovák—cseh irodalmi kapcsolatok felkarolásában is úttörő munkát végzett, megjelent benne eredetiben és magyar fordításban Martin Rázus Odkaz Maďarským básnikom című verse, Štefan Krčmérynek a szlovák társadalmi és kulturális fejlődés perspektíváit fejtegető nyilatkozata, Vajanský novellája, Jaroslav Vrchlický és Antonin Sova verse stb. A Tűz irodalmi programjában kiemelt helyet foglalt el a csehszlovákiai magyar irodalmi élet kibontakozásának eredményeit összevethessük a romániai eredményekkel, mert Vári Fábián László Kárpátaljáról és Jung Károly Jugoszláviából nem jelentkeztek meghívásunkra, Liszka József Csehszlovákiából és Galambos Ireneus Burgenlandból egyéb elfoglaltságuk miatt nem lehettek jelen rendezvényünkön. További feladataink vállalásához, körvonalazásához bizonyos szemléletbeli és módszertani nyitásra lenne szükség, ezért felkértük a Csíkszeredái Kommunikációs Antropológia Munkacsoport két tagját, akik — mint írásaikból sejteni léhet — a modem etnológiai, antropológiai kutatások, irányzatok jó elméleti ismerői, hogy útkeresési önszervezési munkánk során a korszerű szemlélet elsajátítását célzó kísérleteinkben a segítségünkre legyenek. Sajnos, meghívásunkat visszautasították, és csak megfigyelőkként vettek részt rendezvényünkön. így tulajdonképpen a Csíkszeredái vándorgyűlés nem érhette el kitűzött céljait, de mindenképpen hasznos és tanulságos előadásokat és hozzászólásokat hallgathattunk meg. Fontosak voltak számunkra a neves budapesti néprajzkutatók, Hofer Tamás és Mohay Tamás előadásai, ugyanakkor Balázs Lajos, Almási István, Faragó József, Nagy Olga, Gazda Klára, valamint Szabó Zsolt is értékes információkkal járultak hozzá egy magunkról, tennivalóinkról körvonalazódó összkép kialakításához. A vándorgyűlés hasznos momentuma volt a Társaság munkamegbeszélő ülése. Itt az aprónak tűnő személyes gondokon, nehézségeken túl pl. szeméelősegitése a tehetséges írók összefogása és új talentumok felfedezése és nevelése révén. A veszedelmes mértékben elburjánzott dilettantizmus ellen a lap kezdettől irtóhadjáratot hirdetett, s a leghatásosabb ellenszernek tekintett egészséges kritikai szellem és irodalmi közvélemény megteremtésére törekedett. A benne szereplő csehszlovákiai magyar írók népes gárdájából (Darkó István, Forbáth Imre, Földes Sándor, N. Jaczkó Olga, Komlós Aladár, Márai Sándor, Mécs László, Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Vozári Dezső) Mécs Lászlót és N. Jaczkó Olgát a lap saját felfedezettjének tartotta. Mécssel kapcsolatban ez túlzás volt, hiszen az ő neve már 1918 előtt ismertté vált az Élet című budapesti folyóiratban, s az államfordulat után a kassai Esti Újság is már 1919-ben kiemelte és népszerűsítette öt. N. Jaczkó Olga viszont tényleg a Tűz felfedezettje volt, s Gömöri Egy szlovenszkói új magyar irónö címmel lelkes bemutató cikket írt róla. A Tűz megszűnése után Gömöri többnyire „szabadúszós” újságíróként dolgozott, több csehszlovákiai, erdélyi és ausztriai lapban publikált, s két évig szerkesztette a Wiener Allgemeine Zeitung irodalmi rovatát. 1933-ban visz-EMLÉKEZÉS GÖMÖRI JENŐRE SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁN
