A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-07 / 49. szám

••• A Csetnek-patak szép völgyében fekszik a kuntapolcai gépgyár. Kéményén kívül a hatalmas szerelő csarnokok és más objektumok már messziről felkeltik a figyelmet. Sehol nem látom, mert nem is függesztették ki, hogy rend a lelke mindennek, de amerre járok, az üzem elég nagy területén, mindenütt tisztaság honol, s a műhelyekben és szerelő csarnokokban fegyelmezett emberek hajolnak a munkájuk fölé. A munka kezdetekor, befejezésekor, de még az ebédszünet jelzésére is megszólal a gyár szirénája. Hangja betölti a völgy nagy részét, áthatol a házak falán vagy ablakán. A gyár messzire hallatszó szirénája elsősorban Kuntapolcának, Páskaházának szól, s jelképesen a távolabb eső Csetneknek, Pelsöcnek, Hosszúszónak, Rozsnyónak és sok más településnek. Huszonöt községből verbuválódik a gépgyár négyszáznál több dolgozója, s az üzem közeli és távoli környékéhez tartozó huszonöt településen hallják a legtöbb hírt a gépgyár életéről. Ezeken a helyeken az emberek egyenesen az alkalmazottaktól tudják, hogy a már 1910-ben kétszáz dolgozót foglalkoztató gyár korszerűsítése tulajdonképpen 1979-ben kezdődött el. Még ebben az évben hozzáfogtak a gyártási csarnok építéséhez, s felépítettek egy üzemi konyhát, és

Mezei Viktor igazgató Farkas Sándorral, az öntöde mesterével beszélget

■

ki

A fiatalok középfokú szaktanintézetben készülnek hivatásukra

Folyik az izgalmas verseny

tartozó nyolc üzemből válassza ki Kuntapolcát, s a gépgyárat alakítsák át részvénytársasággá. Prékop úr okos ember volt, de ismerte a politikai helyzetet, no meg a pártfunkcionáriusokat, és a fejéhez kapott, hogy ha ő ezt megtenné, börtönbe zárnák. Azt ajánlotta Mezei Viktornak, hogy felejtse el, amit mondott. Ha nem így jár el, az igazgató meggyőződése szerint Kuntapolca három év eltelte után jóval a többi üzem előtt állna. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy ha régebben a vezetők több mersszel rendelkeztek volna, a siker legyőzte volna a fékező politikai szemléletet. Lényegében a józan paraszti észt nem engedték érvényesülni. Aki a gyakorlattól eltérően gondolkodott, az társadalomellenes vott.

— Mint egyszerű paraszt ember fia, úgy is gondolkozó, november tizenhetedike előtt is tudtam, hogy csak becsületes és hozzáértő munkával lehet boldogulni. De a rossz törvény és irányítási módszer nem engedte kibontakozni az emberek képességét. November tizenhetedike után a dolgozóknak nyíltan kijelentettem, hogy nálunk a szocializmusnak befellegzett. Demokratizálódó társadalmunkban a termelési részlegeken minden elindulhat a helyes irányba, persze fegyelmezett munkával, korszerű gyártási

K

U

N

T

A

P

O

L

C

A é

s A V

IL

Á

G

még egy 2 700 méteres alapterületű csarnokot, amelyben szennyvíz-tisztító berendezéseket gyártanak. Létrehoztak továbbá egy raktárt hengerelt félkészáruk tárolására, s új energetikai központot is létesítettek.

Tudják a környéken, de talán az újságok jóvoltából az egész országban és Európa néhány országában, hogy az üzem szürke öntvényeket gyárt, évente körülbelül nyolcszáz tonnát, de rézöntésük is eléri az évi ötven tonnát, alumíniumöntésük pedig szükség szerint 2—10 tonnára rúg. Acélkonstrukciók gyártásával is foglalkoznak. Évenkénti termelésük eléri a kétezerötszáz tonnát, s nagy teljesítményű szellőztető berendezések is kigördülnek a gyár kapuján. Rokonszenves környezetvédelmi programjuk keretében szennyvíztisztító állomások berendezéseit is gyártják. Ez nagyon keresett termékük. Megmunkáló részlegük a magnezit ipar pótalkatrész gyártásával foglalkozik, s présgépeiket is felújították. Kiegészítő programként kezdtek hozzá kis kaszálógépek gyártásához. Egyszóval, mindig történik valami figyelmet érdemlő dolog az üzemben, amelynek az igazgatója és műszaki vezető gárdája rugalmasan alkalmazkodik a kereslethez. Ehhez persze az új technológiák bevezetése nélkülözhetetlen. A műszaki fejlesztés üteme felgyorsult, és már az öntöde újjáépítése is befejezés előtt áll, s a nagy méretű acélszerkezetek festésének a technikai megoldását is megkezdték. A gépgyár magas kéményétől és objektumaitól jóformán egy ugrásra van a hétszázötven lakosú falu, Kuntapolca, amelyre a gépgyári tisztaság örvendetesen átragadt. Az üzem építtette üzletközpont és sporttelep ekessége a községnek, amelynek a házai között járva megállók egy javakorabeli emberrel beszélgetni. Persze mindjárt a gépgyárra terelem a szót.

— Ismertté tette falunk nevét szerte az országban, sőt még Európa néhány országában is — mondja büszkén a kuntapolcai ember. — Mezei Viktor mérnök úr, az igazgató is falunk lakója lett. Egyszerre viseli szívén Kuntapolca és a gyár sorsát! Sokat

Az üzem es kornyéké

utazik, tárgyal, de meg is van a látszatja. Már Németországban is dolgoznak a gyár szerelői. Olaszországgal is van kapcsolatuk. Legalábbis ón ezt hallom. Tevékenységüket más európai országokra is ki akarják terjeszteni. A németek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak. Úgy tudom, elégedettek a mieink munkájával. Már több céggel kötöttek szerződést. Öntészetre Ausztriával is.

A negyvenegy esztendős, szilicei születésű igazgatóval egyszer kuntapolcai lakásában, másszor munkahelyi kis birodalmában találkozom. Visszatérőleg mindig a tavalyi november tizenhetedike előtti és utáni helyzetről beszélgetünk. Már tizenhetedike előtt is volt a gépgyárnak sporttermelési részlege, de akkor a tehetség kibontakozását még korlátozták. A járás illetékeseinek akkor is lehetett volna elképzelésük a fejlesztésről, de a visszafogott bérezéssel és irigységgel a munkakedvet minimálisra csökkentették. Erről Mezei Viktor mérnök történetet is mond. Körülbelül három és fél éve már annak, amikor Prékop Zoltán vezérigazgatót arra ösztönözte, hogy a magnezitiparhoz

A padok is a gyár készítményei

technológiával, tökéletes piacfelméréssel és üzletpolitikával, és természetesen előrelátással. Üzemünk károsodás nélkül át tud állni egy egészen más termelési módra — állította meggyőzően az igazgató.

— Harminc éve dolgozom itt. de annyi embert soha nem bocsátottunk el a fegyelem be nem tartása miatt, mint most egy fél év alatt — mondja a személyzeti osztály vezetője.

— Hozzá kell tennem, hogy a létszám nem csökken. Az elbocsájtottak helyére jobb szakmunkásokat veszünk fel — közli velem az igazgató, s elmélkedésbe kezd.,— Sajnos, nemcsak nálunk, de az egész országban a változást nem úgy fogadta el a nép, ahogy azt a békés forradalom napjaiban elképzeltük. Továbbra is a régi gondolkozásí móddal lopjuk meg magunkat. Gyenge szocialista munkaerkölccsel akarjuk a fejlett kapitalista országok fejlett szociális politikáját élvezni. Sok időbe telik, míg ezen változtatni tudunk, és sok embernek kell külföldön dolgoznia, hogy aztán visszatérhessenek a jó tapasztalatokkal. A hamis barátságnak meg kell szűnnie. A gyűléseken őszintéknek kell lennünk egymáshoz. Fiam, te gyenge vagy, keress más munkahelyet. A jó szakembertől pedig ne sajnáljuk a pénzt. E hónap elejétől az egyik részlegen kísérletképpen és előírásellenesen bevezetjük a bérkorlátozás nélküli munkát. Megvizsgáljuk, milyen mértékben vagyunk képesek növelni ilyen módon a termelékenységet. Ha jó eredménnyel végződik a kísértet, az egész üzemet ráállitjuk efre a bérezési formára. Az országban ugyanis az a beszéd járja, hogy azért dolgozunk keveset, mert alacsonyak a bérek. Én viszont azt állítom, azért dolgozunk keveset, mert negyven év alatt igy szoktatták meg velünk. Ha az egykoronás bérráfordítás egykoronás jövedelemnövekedéssel jár, akor igen elégedett leszek. Akkor sikeres volt a próbánk! A bérezési rendszer a sportnál kezdettől ösztönző volt. A teherszállítási részlegnél progresszív prémiumrendszert vezettünk be, amely negyven százalékos jőve-