A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-07 / 49. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF FELHÍVÁS A BIBLIOTHECA HUNGARICA LÉTREHOZÁSA ..Semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek, A Bibliothecamnak ál/apottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni. " A Somorjai Városi Honismereti Ház, kilépve tevékenységének regionális keretei közül, a nagy erdélyi könyvtáralapító. Teleki Sámuel fönti gondolatának szellemében felhívással fordul a csehszlovákiai magyar közvéleményhez. hogy könyvadományaikkal támogassák egy központi könyvgyűjtemény, egy nemzetiségi BIBLIOTHECA HUNGARICA alapjainak lerakását, illetőleg annak folyamatos és rendszeres kiépítését. Felhívjuk ezért a Csemadok alapszervezetek, a Csemadok járási választmányok, a Csemadok OV, a Jókai és Thália Színház, a járási múzeumok, az iskolák, a népkönyvtárak, s a helyi és a városi nemzeti bizottságok, valamennyi egyházközösség, egyszóval közűiét, továbbá a BIBLIOTHECA HUNGARICA ügye iránt elkötelezett magánszemélyek figyelmét arra, hogy a birtokukban levő helyi kiadványok (Csemadok-évkönyvek, iskolatörténeti füzetek, műsorfüzetek, meghivók, plakátok, honismereti kiadványok stb.) egy példányát szíveskedjenek elküldeni a Somorjai Városi Honismereti Ház címére, legyen szó akár országos rendezvények (pl. Jókai Napok), akár regionális rendezvények (pl. Szenczi Molnár Albert Napok), akár pedig helyi rendezvények nyomdai úton vagy sokszorosítással készült kisnyomtatványairól. Honismereti jellegű kiadványok közül gyűjtési körünkbe tartoznak a kétnyelvű szlovák-magyar nyelvű publikációk is. Megjegyezzük : ha a kisnyomtatványok eredeti példánya nem bocsátható rendelkezésünkre, szíveskedjenek arról legalább fénymásolatot küldeni. egyéni sorsukkal, gyakran családi kötelékeik révén is egybefonódtak a cseh (vagy szlovák) társadalom életével. A legutóbbi nagy történelmi fordulatot is együtt éltük meg Csehszlovákia népével, vállalva a szolidaritást, s óvakodva megbontani az egységet külön, sajátosan magyar igényeink hangoztatásával. Külön szükségletei és igényei azonban az itteni magyarságnak természetesen vannak, s amit a leáldozott rendszertől hiába remélt elérni, most, bízva a demokratizálódó társadalomban, bizalommal teheti szóvá. A kisebbségi helyzet mindig és mindenütt bizonyos hátrányokkal jár; ezek a demokratikus rendszerekben is orvoslásra szorulnak, s közös és országos érdek, hogy orvosolják is. Programunk ebben a kérdésben annak belátásán alapul, hogy ha valakinél el akarunk érni valamit, nem róla kell beszélnünk, hanem hozzá. Nem szándékunk politizálni, semmiképpen sem valamely pártpolitika vagy tiszavirágéletű napi politika értelmében. Olyan szervezkedés példáját szeretnénk felmutatni, amely nem az elkülönülés, a szembenállás szelleméből jött létre, hanem általános emberi viszonylatban is értelmes ügyet szolgál. Az alapszabályban említett harmadik célkitűzés egymás kölcsönös megismerése, amiben a kétfelé működő tájékoztatás szük-A regionális kisnyomtatványok osztálya mellett a BIBLIOTHECA HUNGARICÁ-n belül ki óhajtjuk építeni a csehszlovákiai magyar szépirodalom s a hazai magyar társadalom- , tudományi-nemzetiségpolitikai, szakirodalom részlegét is. Azzal a kéréssel fordulunk azért a Madách Könyvkiadóhoz, támogassa törekvéseinket azzal, hogy: — amennyiben azt raktárkészlete lehetővé teszi — visszamenőleges érvénynyel küldje meg számunkra azoknak a müveknek egy-egy példányát, amelyek a szlovákiai magyar irodalmi termést képviselik: illetőleg, hogy felhívásunk napjától kezdve szíveskedjen folyamatosan postázni címünkre az újonnan megjelenő .köteteket. Kérjük az Irodalmi Szemle szerkesztőségét, gazdagítsa a BIBLIOTHECA HUNGARICÁ-t azzal, hogy (pénzünk e célra nem lévén) 1991. január elsejétől tiszteletpéldányként küldje meg gyűjteményünk számára irodalmi folyóiratunk egyes számait — évfolyamait. Örömmel vennénk, ha a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága ugyancsak támogatná munkánkat: könyvtárunk értékét emelné, ha a müvekben ott állna íróink kézírásával egy-egy magvas gondolat. A BIBLIOTHECA HUNGARICA betölthetné így az eddig nem létező szlovákiai magyar írói kézirattár (esetünkben szerényebben szólva: „kézirástár") szerepét is. Számítunk ezért minden szlovákiai magyar szép- és társadalomtudományi író támogatására, dedikált könyvének megküldésére! Dokumentációs részlegünk további „műfaját" a hang- és fotodokumentumok alkotl sége is bennefoglaltatik: megismerni és megismertetni a magyar—cseh kapcsolatok múltját és baráti szellemben továbbfejleszteni a jelenben és a jövőben. A múltban mindig akadtak a cseh és a magyar tudományosságnak olyan képviselői, akik törekedtek erre; s nemcsak a baráti kapcsolatokat tárva fel és népszerűsítve, hanem az árnyoldalakat sem hallgatva el. Ma még kevésbé van rá szükség, hogy a múltat feledjük, de arra sem, hogy öncélúan felhánytorgassuk: a múlt arra való, hogy okuljunk belőle, tragikus mozzanataiból és előremutató Ösztönzéseiből egyaránt. E tekintetben a cseh nyelvterületen élő magyarságnak valóban sajátos a helyzete, s ez már egymagában is megokolja a területi szempontú szervezkedést. A cseh közélet és szellemiség nem kapcsolódik a magyarhoz közvetlenül, egy ezeréves együttélés jegyében. A cseh—magyar viszonyban nem tengenek túl sem a tapasztalatok, sem az előítéletek; ami a leginkább jellemzi, az a nagyfokú tájékozatlanság. Felvilágosításra, megértésre van szükség, s ez nem maradhat ki programunkból, mert így kívánja nemcsak saját jól felfogott érdekünk, hanem az egész ország népének, népeinek érdeke. Hogy ezt a feladatot elláthassuk, szót kell majd kérnünk — az induláskor még előre nem látható formában és módon — a cseh és a magyar nyelvű sajtóban egyaránt: hírt kell adnunk nák. Tisztelettel kérjük lapjaink fotósainak segítségét ahhoz, hogy összegyüjthessük a csehszlovákiai magyar írók, tudósok, közéleti személyiségek portrésorozatát. Felkérjük a Csehszlovákiai Rádió Magyar Föszerkesztőségének kulturális-irodalmi műsorai szerkesztőit, legyenek segítségünkre abban, hogy íróinknak, tudósainknak, közéleti személyiségeinknek ne csupán az arcképe, hanem a hangja is az utókorra maradhasson: műsoraik anyagát szíveskedjenek átjátszani a BIBLIOTHECA HUNGARICA dokumentumgyűjteményét szolgáló kazettákra. Végül, de nem utolsósorban: számítunk a szlovákiai magyarság olvasótáborának, könyvgyüjtö ezreinek az önzetlen segítőkész - ségére is. Kérjük mindazokat, akiknek a birtokában nélkülözhető fölös példány, dupla kiadvány stb. akad legyen szó akár regionális kisnyomtatványokról, akár pedig. 1918- tól máig szlovákiai magyar alkotóktól származó könyvekről, vagy pedig ugyancsak 1918-tól kezdődően regionális lapokról, ajánlják fel példnyaikat a létrehozandó szlovákiai magyar központi könyvtár, a BIBLIOTHECA HUNGARICA állományának megalapozására. gyarapítására. Támogatásukat előre is köszönjük! Kezdeményezésünk, felhívásunk megfogalmazására az egyik oldalon a „nincs" (a nem létező szlovákiai magyar központi könyvtár) szorító szüksége, a másikon pedig a „legyen" erkölcsi parancsa motivál. Ehhez a nagy, népben és nemzetben gondolkodó, elkötelezett szellemi embereknek az egész hadát kívánó munkához próbálunk a somorjai kezdeményezéssel a magunk szerény módján hozzájárulni — várva a gondolatainkkal és szándékainkkal azonosuló szlovákiai magyar intézmények s minden egyes magánszemély segítségét, könyvküldeményét az alábbi címre: Mestský vlastivedný dom — Városi Honismereti Ház (BIBLIOTHECA HUNGARICA) 931 01 Šamorín. PRESINSZKY LAJOS a VHV vezetője ZALABAI ZSIGMOND író, egyetemi oktató ide is, oda is létezésünkről és működésünkről. Törekedni fogunk arra is, hogy valamely lehetőségeinkhez mért formában rendszeres körlevelekkel tápláljuk reménybeli tagságunk érdeklődését és aktivitását. Kísérletnek korai volna, de lehetőségként felvethető, hogy idővel egy csehországi magyar nyelvű sajtóorgánum is létrejöjjön. Őszinte és elvi alapokon nyugvó, felvilágosult és toleráns szellemű, a fogyatékosságokat nem elkendőző, de kicsinyes torzsalkodásokon felülemelkedő s azokkal saját sorainkban és azokon kívül is szembeszállni merészelő légkörben kívánunk élni. Sok szó esik mostanában Európáról, egy közös európai hazáról. Európa nemzeteit valóban vonzza egy ilyen közös haza. Csehek, szlovákok, magyarok s a többi nemzetiségek e közös hazába vezető úton csak egymást megértve és becsülve haladhatnak, mert útjuk Európába Közép-Európán keresztül vezet. Ennek a gondolatnak fontos szerepet szánunk programunkban. Ma Európa és Közép-Európa nemzeteit határok szabdalják sokfelé: a térképen húzódó, a lelkekben húzódó határok a határtalan égbolt alatt, mely századunkban hovatovább az egész emberiség közös birtokává válik. Tudomásul vettük és respektáljuk a határokat, mert az adott jelen realitásából indulunk ki, de programunk jövöközpontú. Fotó: Krá! Péter Mit jelent európainak lenni? Valahol olvastam, hogy 1992-beg megalakul az Egyesült Európa. Ez annyit jelent, hogy Európa népei, országai közelebb kerülnek egymáshoz, leomolnak a határok, korlátok. Ez a törekvés nagyon helyes. Hazánk is szeretne ennek a vén Európának méltó tagja lenni, de ez nem jelenti azt, hogy ez földrajzi vonatkozásban történjen. Európainak lenni emberek közötti viszonyt, kulturáltsági fokot, viselkedési normákat jelent. Hogy ez a vágyunk teljesüljön, sok mindent másképpen kell elrendezni nálunk. Vegyük az üzleteket. Változtatni kell az áruk minőségén, csomagolásán, az elárusítók viselkedésén. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizonyos árucikkekben hiányt szenvedjen a vásárió, el kell érni azt. hogy úgy érezze a vevő, érte van az üzlet, azután, hogy anyagi érdekeltség ösztönözze az üzletet. Ezeket a fontos dolgokat kell, hogy biztosítsa a kis privatizáció, vagyis a magánkézbe átmenő kis üzletek létrehozása. Ezáltal remélni lehet, hogy nem kell majd a fogyasztónak bizonyos árucikkeket feleslegesen felhalmozni, mert a jó üzlet alapja az árubőség. Azt hiszem, hogy már mindnyájan fásultak vagyunk a „hol ez, hol az nincs"-töl. A fogyasztót nem érdekli a magyarázat, és az sem, hogy ö okozza az áruhiányt azáltal, hogy pl. egy liter olaj helyett ötöt, egy kiló liszt helyett tizet vesz. A másik dolog az emberek közötti viszony. Egyre feltűnőbb az elidegenedés, egyre mélyebb az egymás iránti közöny. Ez biztosan a régi rendszer hagyatéka, mert valljuk be őszintén, nem érdekelt sokszor a mások baja, gondja, fő, hogy nekünk legyen több, jobb, mint a másiknak, ha másképpen nem, protekció, korrupció árán is. A régi rendszer hagyatéka a közös iránti közömbösség is. Ha külföldi érkezik, először megállapítja, hogy szépek a belváros épületei, szép a kilátás a hídfői kávéházból, de ez csak pillanatnyi benyomás. Ha jobban körülnézne, hamar megváltozna a véleménye. Ugyanis a lakótelepeken a külvárosban, a lépcsöházakban, tereken, buszmegállókban alig találna tiszta helyet. Az emberek eldobálják a cigarettacsikket, buszjegyet, a szemetet, rongálják a felvonókat, folyosókat, lépcsöházakat, padokat. A rendes, tisztaságot szerető emberek bosszankodnak és tehetetlenek, mert ha szólnak ellene, akkor még ők a rosszak. Egy nagyváros, főváros tisztasága elsősorban az embereken, lakóin múlik, s csak másodsorban az anyagiakon. Ha az ott élők ügyelnek a tisztaságra, akkor az tartós lesz. Képtelen vagyok elhinni, hogy az, aki az otthonát, a lakását rendben tartja, az közömbös lehet a közös iránt. Azt sem hiszem el, hogy aki az utcán eldobja a szemetet, otthon tisztaságot tart. A közös vagyon „megbecsülését" elsősorban a családban, otthon kell megtanulni, főleg a gyerekek nevelése fontos ezen a téren. Azért fontos ez. hogy ne kelljen még néhány generációnak felnőnie ahhoz, hogy megtanuljunk kulturáltan, civilizáltan élni és viselkedni, hogy ne kelljen szégyenkeznünk, ha külföldi érkezik hazánkba és viszont, hogy mi se csodálkozzunk más országok kulturáltságán. Igazi európainak lenni nem egyszerű, sok mindenen változtatni kell. De én optimista vagyok és azt remélem, hogy az út, amelyen 1989. november 17-én elindultunk, előbbutóbb az európai közösségbe vezet. PLOCZEK M. ERZSÉBET
