A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
— Tíz éve beszélgettünk utoljára Goda Marikával. Mi történt azóta? — kérdezem tőle Pozsonyban, a Palace kávéházban. — A pálya sikerét soha nem lehet azonosítani a privát élet sikerével — mondja Goda Marika a kávéház kora reggeli csendességében. — Vagy az egyik van fent, vagy a másik. Az én esetemben huzamosabb ideig a pályámon voltak sikerek. Például Keresem Goda Marikát cimű riportod megjelenése után párizsi turnéra utaztam, ahol nagy sikerben volt részem. A SŰJK népi zenekarával léptem fel, szlovák népdalokat, operetteket és cigánydalokat énekeltem. És hát megláttam Párizst, Ady Endre Bakonyát, először életemben. Az ott szerzett benyomásokat halálomig nem felejtem el. Egy szlovák—francia találkozó műsorában szerepeltem 1979- ben. — Ez minden? — nézek rá csodálkozva. — Dehogy — mondja a mindig kedvesen mosolygó Goda Marika. — Párizs után Budapesten volt többször is szereplésem a Hudci népi zenekarral, amely itthoni fellépéseimen is kisért. Aztán számos turné következett egész Szlovákiában, s közben Prágában is sikeres szereplésem volt Vlado Müllerrel, Jancsi Pistával, a férjemmel és sok más ismert művésszel. Először nyílt alkalmam cigánydalokból összeállított műsoromat Prága igényes közönségének bemutatni. Ezekben az években fedeztek fel a Csehszlovák Televízióban, mint magyar énekest. Számos rádióműsorban léptem még fel, történetesen a Csehszlovák Rádió magyar adásában, ahonnan soha nem hiányoztak a budapesti kollégák. Ez és más adta az ötletet, hogy kooprodukciós műsorra törekedjem. — Hogyan kezdődött mindez? — Az ötletemet elmeséltem a Slovkoncert külföldi osztálya referensének, aki örömmel fogadta és lelkesem támogatta az elgondolást. így jött létre rendezésünkben A két Marika című vidám, zenés operett műsorunk. Mindjárt elárulom, hogy a két Marika egyike a budapesti Németh Marika, a Fővárosi Operettszínház primadonnája, aki boldogan vállalta a szlovákiai vendégszereplést. Természetesen magával hozza partnerét. Marik Pétert, az operettszinház művészét. A másik Marika pedig, a pozsonyi, én vagyok, a Slovkoncert művésznője, akinek kezdetben a férje volt a partnere, Jancsi Pista, de, sajnos, a betegsége miatt már nem tudja vállalni a szerepét, Miskovics László lépett a helyére, a pozsonyi operettszinház művésze. A rádióban és vidéken többször szerepeltünk már együtt, több közös produkciónk volt. Remélem, sőt hiszem, hogy a közönség ugyanúgy megszereti őt is, mint Jancsi Pistát. — Milyen a két Marika műsora? — Fontosnak tartom elmondani, hogy ez nem a pozsonyi és a budapesti Marika vetélkedője, ki lopakodik jobban a közönség szívébe. Ez sokkal inkább a barátság és a megértés szellemében készült műsor., Közös törekvésünk, hogy két teljes gondtalan, boldog órát szerezzünk a közönségnek. Éppen ezért szeretnénk, ha minél többen megnéznék a műsorunkat. Ezúton is szeretettel meghívok mindenkit. — A két Marika című műsorra, amelyről olvasóink többet szeretnének tudni ... — Ja, igen. Mondjam, hogy minden részében szórakoztató? A nagy operettblokkokat humoros monológok kötik össze. Ezeket Szolnoki Gyula, a Magyar Rádió előadóművésze adja elő. Zenei kísérettel a Fővárosi Operettszinház zongoristája és dobosa szolgál. A két Marika című műsorban a világ legszebb operett- és musicalmelódiái hangzanak el, amelyeket szólóban és duóban énekelünk. A műsor a szlovákiai magyar közönségnek készült, és a csak budapesti műsorokkal szemben az az előnye, hogy ahol nagyobb szlovák közönséggel találkozunk, ott egy-egy operettdalt szlovák nyelven is elénekelünk. — Németh Marika is? — Ő nem. Olyankor helyette is én énekelek. — Van már tapasztalata a két Marikának? — Nagy tapasztalatunk még nincs. A szükséges próbák megtörténtek, s a műsor első premierjének időpontja: június 30-a. A helyszín: a dunaszerdahelyi sportcsarnok. Remélem, most sem ér csalódás. Én ott még mindig telt ház előtt szerepeltem. — S a további színhelyek? — Dunaszerdahely után Szentpéter, Perbete. Párkány, Tornaija következik. Szeretnénk, ha a műsorunk iránti érdeklődés Kassára és a Bodrogközre is kiterjedne, mivel ott még soha nem énekeltünk. — Hogyan tekintesz a másik Marikára? — Németh Marika gyermekkorom óta kedvenc énekesnőm. De csak most sikerül együtt szerepelnem vele. Az operett művészei közül Zentai Anna, Mednyánszki Ági, ifjabb Latabár Kálmán, a nótaénekesek közül Jákó Vera, Béres Ferenc, Pécsi Kiss Ágnes, Talabér Erzsébet, a prózai művészek közül pedig Fónay Márta, Gálvölyi János, Körmendi János volt a társam. Németh Marikával is szerepelhetek végre! Elképzelhető, mekkora öröm számomra, hogy együtt lehetek vele a szinpadon. Az operetténeklés egyik legkiválóbbjával. MÁCS JÓZSEF LÁZ Napok óta semmittevésre kárhoztatott a torokgyulladás s a vele járó folyamatos láz. Krákogva, köhécselve múlatom az időt, amelyben olyan méretű társadalmi és politikai zajlás tapasztalható — s nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is —, amelyre emlékezetem mélyéről békeidőből példát alig is tudok felidézni. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy én a mi béke időnket nem 1945 májusától számolom, hanem a századközép fordulójától; bár az azóta eltelt évtizedek is inkább csak annak látszanak. Min denesetre háború nem volt, csak gyors megszól lás, meg azt követően a hadsereg „ideiglenes jelenléte" ... Láztól felgyorsult pulzusomat orvosságokká előbb-utóbb lecsillapítja a tudomány, neg ; szervezet belső — még úgy-ahogy működő — immunrendszere. Amíg ezt magamban Így el rendezem, azon is van időm eltöprengeni, hog' a kinti — közeli és távolabbi — lázas politikai é: társadalmi zajlásra van-é valamiféle hatókon gyógyszerünk?! Amolyan társadalomgyógyíti antibiotikum, amely ezt a zaklatottságot, gyakoi tekintetnélküliséget, személyeskedésig fajul' megnyilatkozások fertőzéseit semlegesíteni tud ja? A választási lárma, haddelhadd emelete magasáig csapkodó zajlása — úgy tűnik - csillapodóban van. A politikában talán-talá csendesebb — teremtő? — időszak kezdődhet s kezdődjék is, mert Európa hozzánk eső felén hétköznapi gondok egyre magasabbra türem kednek, s elfedik, vagy elfedhetik hamarosan kibontakozás derengő horizontját. Amíg ezt a felgyorsult, lázban égő — vág didergő? — társadalmi zajlást éljük, gyaniton megfeledkezünk arról, hogy a hétköznapi vilá sem tűnt el közelünkből. Sőt! Megvan, amikér eddig is megvolt. Jelenthetem, tegnap láttán hogy már érik a ribizke — június közepe lévé —, továbbá, hogy az almák szépen növekedne az ágakon, s itt keleten, ahol volt bőségese csapadék, váltig ér a búza és az árpa ... Medár hozott néhány hűvösebb hajnalt és szép, tiszt estét, amelyek miatt érdemes volt korán kelr későn feküdni. És hát javában zajlik a focivilác bajnokság, függetlenül attól, hogy a választó hadjáratban ki győzött, s ki maradt alul. Ezzi természetesen nem arra utalnék, hogy számon ra mindegy, ki győzött, mert az azért egyáltalá nem mindegy. Mint ahogy az sem mindég hogy meddig tart még a láz, s ami ebb' következik: az egésznapos téblábolás, a szé szórtság érzete. Ahogy így rovom ezeket sorokat egymás alá, egyszeriben az döbbei meg, hogy nincsenek kérdéseim. Perifériaállapi — villan át rajtam — valamiféle seholse-lé Vagy csak a szervezet védelmi rendszere ált létrehozott semleges zóna bénitó fogságát kerültem? Ez volna az „eddig és ne tovább' „Földrajz nélküli vidék" — merül fel egy rég« olvasott mondat előttem, aztán eltűnik, ma nemsokára egy másik követi: „Aki egyszer leá az lemarad ..." Világos! Aki egyszer leáll, • lemarad! Lehetséges, hogy ez az, ami napok ó itt vibrál a levegőben. Bennem, bennünk! semmit tenni nem tudás ténye és felismerése, tudatbénító láz — itt bévül és odakint... mintegy ráadásként a körénk és ránk zuhot frázislocspocs ... A reménység? Nagy bajaimban, mint oly so szór, most is Ady a menekülés és a feloldó „Ebben a nem vidám és nem nagyon reménys ges országban folytonosan olyasvalamik törté nek, amik a legszebb teóriákat agyonütik. Ma már magunk is azt hittük, hogy halódók vagyur s Íme, kezdjük a világot pofozni az élés légvára lanabb s legszebb manifesztációival." GÁL SÁNDC 4 GODA MARIKA NEMETH MARIKA