A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

A megtisztított és vékonyra szeletelt zellerkarikákat vajon átforgatjuk. Sóz­zuk és mézzel ízesített tejjel leöntjük és puhára pároljuk. Köretként, de önálló fogásként is tálalhatjuk. TÖRÖK SALÁTA A hámozott uborkákat karikázzuk és összekeverjük finomra vágott hagymá­val, petrezselyemmel. Leöntjük mézzel ízesített joghurttal és lehűtjük. Tálalás előtt megsózzuk és kemény tojással díszítjük. KAKAÓKOKTÉL Két evőkanál kakaóport 2 evőkanál mézzel és 2 evőkanál tejjel simára ke­verünk. A turmixgépbe öntjük az 1 dl tejszint és 1 dl tejet, 4 cl konyakot és a kakaós pépet. Pár percnyi keverés után azonnal tálaljuk. KARIB SZELET A dupla vastag sertésszeleteket felszúr­juk és ananászkarikákkal megtöltjük. Ananászlevet, mustárt és mézet össze­keverünk. A húsokat tepsibe helyezzük, leöntjük a mártással, időnként saját levével locsolva kb. 1 óráig sütjük. Burgonyapürével tálaljuk. ZÖLDSÉGTISZTÍTÁS - HELYTELENÜL A zöldségek tisztítását már az iskolá­ban kellene tanítani, mert amit a házi­asszony véghezvisz, az a legnagyobb pazarlás! Mennyiséggel is, minőség­gel is. Mit látunk? Életlen késsel, jó vastagon lefaragjuk a zöldségek héját, ami által az értékes vitaminok nagy része elvész, mivel ez közvetlen a héj alatt helyezkedik el. Tisztítás után pe­dig hosszan áztatjuk, és a vitaminok, ásványi sók egy része a vízbe kerül. Sokan vannak, akik a főzés meg­gyorsítása érdekében már jó előre — olykor előző este! — megtisztítanak, megmosnak mindent, majd a másna­pi felhasználásig, hogy ki ne szárad­jon, vízben tartják. Ha már „gyorsíta­ni" akarunk! akkor legalább ésszerűen járjunk el. Ha megtisztítottunk, felda­raboltunk mindent, a gyors mosás ^ után jól csöpögtessük le és nejlon­­zacskóban, melynek száját egy gumi­gyűrűvel lezártuk, rakjuk a hűtőszek­rénybe. De ilyenkor ne tegyünk hozzá hagymát és fokhagymát, mert intenzív szagát átveszi valamennyi zöldsé­günk. Ne készítsük elő a burgonyát se, mert az állás közben megbámul. O Beköszöntőitek a fagyok. A nyuszi épp elkészült a kunyhójával. Öreg fák kérgé­ből építette magának. Jó meleg volt benne. Elégedetten simogatta a baj­szát. Ahogy kényelmesen heverész őkelme egyszer csak dörömböl a róka: — Tapsi koma, fogadj be magadhoz, majd lefagy a lábam! A jószívű nyuszi beengedte a rókát. Az a hálátlan meg alighogy megmele­gedett egy kicsit, kilökte a nyuszit a zimankós hidegbe, maga meg befész­kelte magát a kéregkunyhóba. Ballag a nyuszi az erdőben, keserve­sen sírdogál, alig győzi törülgetni a könnyeit. Ahogy így mendegél bőgi­­csélve, találkozik a medvével. A medve rádörmög: — Miért bőgsz oly keservesen, nyu­szika ? — A róka kitúrt a kunyhómból. — Gyere, majd segítek elkergetni ö­kelmét. Ahogy odaértek a nyuszi kunyhójá­hoz, elbödül a medve: — Szedte-vette, róka koma, bújj csak elő azonnyomba! Ki is nyílt a kunyhó nyomban, megje­lent a róka egy jókora husánggal, s akkorát csapott a medve körmére, hogy az felüvöltött fájdalmában. Jó ideig óbégatva ugrándozott az erdő fái kö­zött. Aztán hirtelen dühbe gurult, bő­szen nekirontott és akkorát rúgott a fakéregböl eszkábált kunyhóba, hogy az róka komával együtt elszállt az erdő fái fölött, s tán meg sem állt egészen Afriká­ig. Utána még egy ideig rohangált a medve az erdőben körbe-körbe, és egy­re óbégatott. Majd egyszeriben eszébe jutott, hogy mindezt a kellemetlenséget a nyuszinak köszönheti. Kereste is nagydühösen tapsi komát, hogy neki is ellátja a baját. De hol volt ö már akkor! A hetedik határban, a sűrű erdő jobb sarkában szorgoskodott. Új kunyhót eszkábált magának, mert fagyott ke­gyetlenül, csak úgy ropogott, recsegett, amihez csak nyúlt. ALCHS M|KULKA Vércse Miklós fordítása FELFEDEZŐK, UTAZÓK, KALANDOROK Tengerész Henrik Henrik herceg (1394—1460) I. János portu­gál király és Gaunti Filippa angol hercegnő harmadik fia volt. A „Tengerész" mellékne­vet az utókor azért adományozta neki, hogy ezzel is elismerje Henriknek a földrajzi felfe­dezések terén szerzett érdemeit. Furcsa mó­don azonban ez a derék portugál soha egyetlen felfedező expedícióban nem vett részt, hajóra is csak egyszer szállt, amikor testvéreivel résztvett Ceuta mohamedán erőd elfoglalásában. Ceuta az afrikai konti­nensen fekszik, szemközt Gibraltárral, s emi­att stratégiailag fontos helynek számított, de — ha hinni lehet a korabeli krónikásoknak — a portugál hercegfik inkább afféle virtusból rohanták le a mórokat, hogy egy valódi csatában avassák hőssé őket. A vállalkozás végülis szerencsésen végződött, még komo­lyabb nemzetközi bonyodalom sem lett be­lőle. Mindenesetre Henriknek ennyi elegen­dő is volt a kalandokból, ettől kezdve a királyi udvartól többnyire távol, egy csendes kikötő­városban, Lagosban töltötte napjait. Nem tudni pontosan, mi vezette arra az elhatáro­zásra, hogy felfedező expedíciókat szervez­zen és indítson útnak Afrika nyugati partjai mentén, de tény, hogy sem pénzt, sem időt nem sajnált arra, hogy elképzeléseit megva­lósítsa. Lagosban egy tengerészképzö iskolát alapított, ahol a leendő hajóskapitányokat a navigáció és a térképrajzolás titkaiba avatták be, ugyanakor ide futottak be az új felfede­zésekről szóló jelentések is. Henrik utasítá­sára kezdtek a kapitányok hajónaplót vezet­ni, épp ezért a különféle kiruccanásokról, hosszabb-rövidebb expedíciókról viszonylag sok adat maradt fenn. Az 1410-es évek második felétől kezdve rendszeressé váltak a felfedező utak. A kapitányok kezdetben csak igen kis távolságokkal gyarapították az újon­nan bejárt útvonalakat, alig haladtak tovább a mai Marokkónál. Közben-közben nyugat felé is elkalandoztak olykor, s ennek köszön­hetően fölfedezték az Azori-szigeteket, a Madeira-szigeteket és a Kanári-szigeteket. Később mégis bátrabbak lettek, s fokozato­san eljutottak a mai Szenegálig, a Zöld-fokig, majd később le egészen a Guineai-öböl bejáratáig. Ezek a hajóutak elég sok pénzbe kerültek, Henriknek azonban ez nem okozott különösebb gondot, mindig megtalálta a megfelelő pénzforrást. Sok történész meg­hatott szavakkal ecseteli Tengerész Henrik nagyvonalúságát és önzetlenségét, én in­kább szívósságát és kitartását dicsérném, hiszen a karavellák nem csupán új híreket és ismereteket hoztak, hanem olyan árut is, amit jó pénzért lehetett értékesíteni. Baldaya kapitány például az egyik alkalommal renge­teg fókát pillantott meg, s igen derekas ütközetben matrózaival halomra öldöste őket, a fókabört pedig eladta. Itt-ott aranyat is találtak (erre emlékeztet Nyugat-Szahará­­ban a Rio Oro — Aranyfolyó — elnevezés is), de a bombaüzlet a rabszolgakereskedelem lett. Minél közelebb kerültek az Egyenlítő­höz, annál sűrűbben lakott partvidékeket fedeztek fel, ahol viszonylag sok bennszülöt­tet ejthettek foglyul és hatalmas nyereséggel adhattak tovább rajtuk Lisszabonban. Né­melyek szerint Tengerész Henrik nem nézte jószemmel kapitányai pénzsóvárgását, kér lenne azonban szépíteni a dolgot: az új fölfedezések egyik hajtómotorja a könnyű meggazdagodás lehetősége volt. Tengerész Henrik mentségére legyen mondva, hogy halála után csak a hatalmas adósság ma­radt. Ö tehát aligha gazdagodott meg a rabszolgakereskedelmen. - lacza -Z. NÉMETH ISTVÁN Fúj a szél, ma nagyon rossz a kedve, beleköt a fákba, emberekbe, háztetőkön jár hemperegve, elviszi a kalapom, cibálja a karom, nem értem, milyen alapon köt belém s rázza felém láthatatlan levegő-kezét, nem szeretem szeles természetét! A két űrhajós képe között 9 különbség van. Melyek ezek ? A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom