A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

••• Ez az idézet olvasható a sajógömöri evangélikus templom impozáns freskóján. E falfestmény életnagyságban ábrázolja Luther Mártont ama nevezetes wormsí országgyű­lés bírái előtt. (1521. április 18.) Nemcsak a templomjárókat, hanem a tör­ténelmet és művészetet ismerőket is lenyű­gözi a több mint százéves neogótikus temp­lom belső kiképzése, gyönyörű oltára, és az orgona lélekemelő, bársonyos hangja. Az áhitatos szemlélődő néhány percnyi vizsgálódás után azonban szomorúan veszi észre a boltozat tenyérnyi repedéseit, a pillé­rek mentén ijedten tátongó réseket. Az Isten házáért aggódók — elsősorban is Rusznyák Dezső lelkész úr és az egyház vezetősége — szinte a huszonnegyedik órában, de sikere­sen megszervezték e műemlék számba illő épület nagyjavítását. A generáljavítás szükségességét ugyan már néhány évvel ezelőtt is felvetették egy szükebb körű, bizalmas megbeszélésen, meg is történtek az első óvatos próbálkozá­sok. A község lakosai ma már megnyugodva látják, hogy szorgos kezek gyógyítják az idő vasfoga nyomán keletkezett sebeket, hogy megerősödve és megszépülve a templom is tovább gyógyíthassa az emberi sziveket. Az anyagok beszerzésében és a munkála­tok irányításában id. Lóczy György, egyház­­községi felügyelő példamutatóan tevékeny­kedik. Az építöcsoport vezetője Molnár Lajos mester úr, aki hattagú ügyes csoportjával serényen dolgozik az állványokon. Dióhéjban idézzük fel most az ev. egyház és a templom történetét: A szervezett egyházi élet szinte egyidős a történelmi múltú községgel. A gömöri yár­­nép papját említi egy 1263-as oklevél is. Az ev. egyház a reformációt követő vallási vil­longások idején alakult meg. A Rozsnyóról száműzött pap-tanárok — diákjaikkal együtt — mint artikuláris helyen, Sajógömörön ta­láltak otthont a biztonságos további műkö­désre. „Az evangélikus egyház, melyet Sa­jógömörön 1615-ben alapítottak, azonnal megszervezte saját iskoláját is, amely hit­buzgó pártfogók segítségével fokozatosan felvirágzott, és századokon át fontos szere­pet vállalt a magyar nemzeti kultúra és a protestantizmus szilárdításában. Első rektora Herceg János volt.” (Idezét a krónikából) E visszapillantás után villantsuk fel a jele­sebb sajógömöri lelkipásztorok nevét is. A „kezdet kezdetén" — 1595-ben Dobi Illés hirdette itt az Isten igéjét, mint református hitű lelkész, mert „Kálvin nézetét pártolta." Kiemelkedik a sorból Bugányi Miklós neve, aki — a szószék fölött elhelyezett emléktábla szerint — 1675-ben gályarabságot szenve­dett." Czékus István 1855 —1859-ig, aki a szomszédos Gömörpanyiton született, és akinek áldásos működéséről ezt jegyezték fel: .......nagy áldozatkészséggel alaptőkét te­remt a templom és az iskola építésére, és mind helyben, mind a lökösházi filiában magtárt alapít, hogy a nép ínség idején olcsó, sőt: ingyen vetőmaghoz s eleséghez jusson. Később, mint a Gömöri Egyházme­gye akkori esperese is segítette a sajógömöri egyházat." Czékus István működése idején tehát még állt az a régi templom, amely köré a husziták lörésekkel teletűzdelt kőfalat húztak, s amelyről 1845-ben, ittjártakor, Petőfi Sán­dor a következőket jegyezte fel: Gömörön megháltunk. Itt kettőt találtam mi figyelmet érdemel: a torony és a temető. A torony tetején van kereszt, csillag és fél­hold. (qu-est ce que cela? — mi akar ez lenni ?)" A leendő új templom megvalósulásának ügyét Mikola György lelkész vette a kezébe, aki 1859—1900 nyaráig, tehát negyvenegy évig prédikált a sajógömöri szószéken. Nem­csak a hivek lelki életével foglalkozott, ha­nem tovább gyarapította a templomi és magtári alaptőkét. Működése idején 1868- ban kb. négy méterrel megmagasították a tornyot, és „1882-ben pedig a hivek mega­dóztatása nélkül körülbelül 20 000.— frt költséggel pompás, szép, modern templo­mot emeltetett". „Ezen időszak a sajógömöri egyház arany­korának nevezhető." Mikola György külföldi tanulmányai során orvosi ismereteket is szerzett, és még távoli vidékekről is sokan felkeresték, hogy a gyógyfüyekből készített orvossággal segítsen egészségük helyreállí­tásában. A templom építése Benkó Károly buda­pesti építész tervei alapján folyt. Az oltárké­pet — Jézus feltámadását — Plachý Ferenc rimaszombati festő 400.— frt-ért festette. A művészi kivitelű szószék Erösi János rozs­­nyói szobrászművész munkája. A szépen zengő orgonát Bakos János orgonakészítö alkotta meg. Munkájáért 800.— frt-ot és a régi kis orgonát kérte. Ha megszólal az orgona, az idősebb nem­zedéknek mindig eszébe jut Kisfaludy Lajos kántortanító úr is, aki hosszú ideig nagy hozzáértéssel vezette, kísérte az egyházi énekeket. Szinte ma is halljuk mélyen zengő férfias hangját: „Erős várunk nékünk az Is­ten ..." Még ma is sokan emlegetik Egyed Aladár tisztelendő urat, aki olyan lángoló szónoki tehetséggel volt megáldva, hogy beszédei miatt a hatalmi erőszak 1931-ben eltávolí­totta a sajógömöri szószékről. Nem csoda. Hiszen soha nem „papírról" hanem „szívé­ből" prédikált. Márványtábla őrzi Mayer Béla tisztelendő úr nevét is a templomban. Közel negyven évig sugározta maga körül a hit és az emberség értékeit. Most pedig néhány szót a toronyról és a harangokról. A kb. 50 m magas torony tete­jét csillag díszíti. Bádoglemezzel fedett ku­poláját 1922-ben renoválták. AII. világhábo­rúban német megfigyelők tartózkodtak ben­ne, ezért a szovjet hadsereg aknavetői célba vették, és néhányszor el is találták. A tetőzet és a patinás toronyóra is erősen megrongá­lódott. Pár év múlva szorgos kezek mindket­tőt megjavították. Ám a harangokat is meg­vámolta a háború. Mind az 1. mind pedig a II. világháborúban — hadi célokra — elvittek egy-egy harangot. Jelenleg három- harang „hívogatja a hívőket, vigasztalja az élőket, és siratja a halottakat". A legrégibb harangon körfelirattal ez ol­vasható. „SOU DEO GLORIA TUBA DOMINI CONSECRATA OPPIDO SAJÓ GÖMÖR 1754 SUMPTIBUS ECCLESIA" Magyarra fordítva: Egyedül Istené a dicső­ség. Az Úr harsonája felszenteltetett Sajógö­­mör város részére 1754-ben, az egyház költségére. A lélekharangot és a „nagyharangot" buz­gó evangélikus sajógömöriek ajándékozták az egyháznak, 1921-ben. A mindenkori ha­rangozó, aki egyben sírásó és éjjeliőr is volt, az egyház szolgálatában állott. A múlt század 60-as éveiben Miskolczy Miklós éjjeliőr „komponált" magának dalla­mos rigmust. Ökör szarvából készült tülökkel minden éjjeli órában jelezte a múló időt, és énekelt: „Tízet ütött már az óra ..." A mai idősebb generáció emlékezetében még ele­venen él az utolsó bakterok borízű, vigyázó hangja. ' Reméljük, hogy e múltbeli kalandozásokat azok is elolvassák, akiket a Sors messze sodort Sajógömörtöl, és az emlékek feleleve­nítése nyomán megrezdült szívükben az a mélyen zengő ezüsthúr, amelynek a neve: a szülőföld szeretete. Az evangélikus egyház vezetősége azzal a kéréssel fordul ma hozzájuk, hogy aki még egy kicsit is evangélikusnak és „gömörinek" érzi magát, járuljon hozzá a templom javítá­sának költségeihez. Adományaikat a következő folyószámlára szíveskedjenek befizetni: „Evanjelický a. v. farský úrad 982 61 GEMER. 195. Slovenská štátna sporiteľňa Šafárikovo: 1150555— 399." Mi mindannyian tisztelettel gondolunk a templom egykori építőire, és köszönetünket fejezzük ki mindazoknak az intézményeknek és egyéneknek, akik ma szívükön viselik annak a templomnak a sorsát, amely: „Isten dicsőségére építtetett az 1882-ik esztendőben", és amelyben a hitében szilárd Luther Márton bátor szavait visszhangozzák az ódon falak: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!" GÖMÖRI KOVÁCS ISTVÁN másként nem Sorskérdések felismerője ELHANGZOTT A XX. SZENCZI MOLNÁR ALBERT NAPOKON NAGY JÁNOS SZOBRÁSZMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJÁN Nem kis meghatottsággal, s nem kevés belső bizonytalansággal állok önök előtt, hogy több, mint húsz év után itt Szencen, a Szenczi Molnár Albert Napok 20. rendez­vénysorozatának első mozzanataként meg­nyissam Nagy János szobrászművész kiállí­tását. Azt hiszem, ebben az esetben a meg­­hatódottság és a bizonytalanság érthető, hiszen az első Szenczi Molnár Albert Napo­kat — még a régi könyvtár egyik kiállítóte­remmé átrendezett helyiségben — hasonló­an mint ma, szintén Nagy János kisplaszti­káinak bemutatásával nyitottuk meg, s ak­kor is, amiként ma, az a rrtegtiszteltetés hárult rám, hogy néhány méltató szóval megnyissam ezt az első kiállítást s egyben az első Szenczi Molnár Albert Napokat is. Azóta több, mint két évtized zuhogott át rajtunk, s e két évtized küzdelmeinek, sike­reinek és kudarcainak hordaléka rakódott ránk és belénk — alig építve, sőt inkább rombolva, pusztítva erőinket. Hogy e pusztí­tásokat, rombolásokat egyénnenként ki-ki miként vészelte át és oldotta fel magában, azt felmutatni ma és itt aligha is lehet. Ám azt, hogy az elkotómüvész, esetünkben Nagy János miként élte meg ezt a sokadik földre­­szorittatást. arról munkái sugárzóan és teljesértékűen beszélnek. Mert aki az anyag elkötelezettje, aki az anyag megval/atója, aki az anyagban lévő formák meglátója, kibon­tója és értelmezője, az olyan nyelven beszél, amely túl van a jpolitikai frázislocspoccs partjain. Túl van, mert népről, nemzetről — ma és itt azt is mondhatjuk: nemzetiségről — fogalmaz meg olyan gondolatokat, ame­lyek az emberiség egyetemességének szim­bólumrendszerével adnak hírt arról a korról, amelyben az alkotó él és dolgozik. Ha élhet, ha dolgozhat. Mert az a húsz esztendő, amely az első szenei és a mostani kiállítás között feszül, e két-alapfeltételt Nagy János számára nem osztogatta valami túláradó bőséggel. Sokan úgy látták ezidőben, hogy Nagy János menekült az általános gondok elöl. Holott, amiként annak idején Márai Sándor, emberségét emberi hitelét óvta, mentette, hogy ma és itt láthatóvá váljék igazának fénye: az előttünk lévő alkotások sugárzása. Mert az a művészet, amely Nagy János eddigi alkotásaira általánosan jellem­ző, mély történelmi vonulatokat tükröz Ha jó! értem e jelbeszédet akkor úgy látom, hogy annak gyökérrendszere a legtávolabbi magyar mítoszokig nyúlik vissza, a bartóki tiszta forrás irányát jelezve. S e gyökérrend­szer elágazásai a magyarság szétszórt részei félé is kinyúlnak a zene, a népköltészet, az irodalom s nem utolsósorban a történelmi sorskérdések felismerése által. Nagy szeretettel és barátsággal köszön­tőm Nagy Jánost e mai napon, s kívánok számára mindannyiunk nevében kitartást és derűt az alkotómunkához. Munkáinak meg­ismeréséhez pedig értő közönséget. GÁL SÁNDOR 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom