A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
( Tisztelt Magányosok Klubja! Előttem már sokan és szépen írtak a magány lelket bénító hatásáról. Tény az, hogy a magány nem válogat. Egyformán támadja meg a férfit, a nőt, tehervasztja az ifjúság virágát, és meggyötri az élete delén álló élete teljét élő embert is. Negyven körül csak fél lehetőségek kínálkoznak a megismerkedésre. A talpraesettek már rég elkeltek, vagy fel sem figyelnek a hirdetésekre. Ó azok a hirdetések! Általában elolvasom, de válaszolni egyszer se merek. Pedig mennyi csábító ajánlat. Az ember leejti az újságot és elméláz a lehetőségeken, nemsokára képzeletében lejátszódik a nagy Ő-vel várt nagy találkozás. De ehhez bátorság is kellene. Nekem nincs. Félek a csalódástól. Inkább várok a négy fal között, hátha becsönget valaki: itt vagyok, már régen szeretlek, te is olyan jó vagy, mint én. De csak nem jön, pedig milyen jó lenne egy társ, akivel igazi életet élhetnék! Aki karonfogna és vinne mindenhová, aki mellettem ébredne, aki szeretné a gyerekeimet is és nem gondolná, hogy hozományvadász vagyok, ha örülnék, hogy vitte valamire. Miért hazug a világ? Persze, hogy az érzelmek a legfontosabbak az együtt-egymásért, de azért jó, ha van anyagi biztonság is. Az a hölgy, aki a múltkor annyira elitélte azokat a hirdetőket, akik rendezett anyagi körülményekkel dicsekednek, biztos olyant választ. aki autóval érkezik a találkára. Miért vagyunk ennyire álszentek? Miért játsszunk meg magunkat, hogy a pénz nem fontos? Csak a szerelem, a jellem, a becsület, a mély érzésvilág. Akkor miért ment tönkre a házasságunk! Hisz mindenki szerelemből házasodott. Miért kellett elválni, miért lettünk magányosok? Mert a szerelemre alapoztunk, csak az érzelmekre. Nem volt fontos mije van, csak az: szeret-e vagy én szeretem-e. Én nem hajszoltam a férjemet a pénzvadászatba, nem tekintettem a tulajdonomnak, nem fosztottam meg a szabadságától. S mégis mi lett? Visszaélt a jóhiszeműségemmel, szórta a pénzt, s csak a maga szórakozásával törődött. 38 éves vagyok, s úgy érzem még nem is éltem. Vállamra vettem a létfenntartás, mindenekelőtt a két gyermekemről való gondoskodás mérhetetlenül elkötelező kötelességeit, a férjem helyett is. akinek ezáltal biztos családi hátteret biztosítottam. Ennyi lett volna az élet? Szeretném beragyogni annak a férfinak az életét, aki méltó lenne rá, hogy vele éljek, akiben van tartás, önbizalom, aki kiegyensúlyozott nyugodt életet tudna biztosítani, s cserébe boldogságot, megbecsülést vár. Jelige: Van ilyen Pozsonyban vagy környékén ? Hét 90/206 Tisztelt Magányosok Klubja! Már a rovat megindulásakor felmerült bennem, hogy írok Önöknek, de nagyon félek a csalódástól. Lehet, hogy különös elképzelésem van az életről, de szerettem volna szeretni és szeretve lenni. Az egyik sem adatott meg számomra. Gyermekotthonban nevelkedtem, árva vagyok. Később nevelőszülőkhöz kerültem, akik becsületre és józanságra neveltek. Tizennégy évesen elkerültem tőlük s a magam elhatározásából egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem. Az iskola elvégzése után a járási kórházban dolgoztam. Majd évekkel később megismerkedtem egy fiúval, akivel hosszabb ismeretség után házasságot kötöttünk. Sajnos, az esküvő után minden elromlott köztünk, akkor mutatta csak meg az igazi arcát. Rövid házasélet után elváltunk. Gyermektelenek voltunk. Pár év elteltével egy nagyon nehéz műtéten estem át, sikeresen, de á munkámat már nem folytathattam. Egészségi állapotom jelenleg jó. A munkaviszonyom megszakításával teljesen magamra maradtam. A volt kolléganőim családosak, elfoglaltak. Szeretem a magányt, de most már úgy érzem, hogy nehéz az egyedüllét. Nagyon sokat olvasok és kézimunkázom. Nagyon szeretnék megismerkedni hasonló sorsú férfival, akivel könnyebben viselném és megosztanám gondjaimat és a magányomat. Az elképzelésem egy 50—55 éves. egyedül álló, magas, sportos alkatú, absztinens férfi, akinek szintén hiányzik valami az életből. Jelige: Szignál Hét 90/200 43/178 középiskolai végzettségű független férfi, ezúton keresi komoly gondolkozású, jó megjelenésű nő ismeretségét. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Remény Hét 90/189 Apát keresek 5 és 17 éves fiaimnak 44—48 éves korig. Jelige: Csak faluról Hét 90/188 41/156 legényember házasság céljából szeretne megismerkedni korban hozzáillő lánnyal, elvált vagy özvegyasszonnyal. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Karácsonyra együtt Hét 90/185 17/163/55 lány szeretne megismerkedni absztinens fiúval, akinek kisebb testi hibája van. Szeretek olvasni, szeretem a zenét, és mindazt, ami szép és jó. Jelige: Hit — remény — szeretet Hét 90/201 158/50, 23 éves vagyontalan, csinos lány, jól szituált izmos, jóképű férfit keres 35 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Különös szerelem Hét 90/204 Kedves Barátom! Felháborodva fordult hozzám egy hölgy. Felháborodásának oka az volt, hogy öcscsét elbocsátották munkahelyéről. Hogy létezik ilyesmi, hiszen annak idején, aki nem dolgozott, börtönbe zárták, most meg...? — hangzott vádlón kérdése. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem az öccse az első és nem is az utolsó aki munka nélkül maradt. Azt is megpróbáltam kifejteni, miért van ez így, és hogy testvére helyzetén nem segít az újságcikk. Ha nem akarom megírni, akkor majd Havelnak ír, mondta. Hisz Havel biztos nem tudja, hogy... De Havel is tudja, hogy van és lesz munkanélküliség. Egyszercsak a hölgy megértett mindent. A legokosabb amit tehet az az, ha nem ügyvédhez, nem paphoz, és nem újságíróhoz futkos tovább, hanem sürgősen új munkahelyet keres öccsének. Búcsúzóul még megkérdezte tőlem, tudod, hová vezet ez az egész? A maffiához! — felelte. Elmosolyodtam. Először úgy tűnt. hogy a hölgy túlságosan beleélte magát a Polip sorozatokba, és maffiát keres ott is, ahol nincs. És láss csodát! Magyarországon rábukkantak egy állítólagos maffia bandára. Persze, nem kell a szomszédba menni, és már a tévét sem kell bekapcsolni ahhoz, ha egy elszabadult véres bunyót vagy erőszakot akarsz látni. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a bűnözés növekszik. Megromlott az erkölcsi és lelki egészség. Tudod, hogy mikor kedvezőbbek a lelki egészségre vonatkozó statisztikák? Háborúk idején, totális rendszerek, kemény diktatúrák alatt Ezt nem én találtam ki. Popper könyvében olvastam. Amint elkezd valóra válni a demokrácia, úgy növekszik az alkoholisták, kábítószeresek, az öngyilkosok, és a bűnözők száma. Ellentmondásos a dolog, ugye ? De van rá magyarázat. Egy indiai bölcstől. Idézem:„Ez azért van így, mert az emberi léleknek olyan a szerkezete, hogy fegyelem nélkül tönkremegy, szétzilálódik. Természetesen a belső fegyelem az, ami egészségben tartja az embert. E téren viszont az erurópaiak rosszul állnak. S akkor még a külső fegyelem is jobb, mint a semmilyen. A diktatúra megfegyelmezi az embereket. Az emberek félnek. Megtanulják a beszéd fegyelmét a viselkedés fegyelmét. Kénytelenek megfegyelmezni a birtoklási vágyaikat És ez az erőszakos külső fegyelem még mindig egészségesebb lelki szempontból, mint a féktelenség. Önöknél valami nem jól működik belül. Ha nincsenek külső korlátáik, nem tudnak mértéket, tartani. Mértéktelenné válnak evésben-ivásban, szexusban, a pénz hajszolásában, a becsvágyban, mértéktelenül gyűlölnek és mértéktelenül rajonganak, hogy maradhat így az ember egészséges?" Na, ehhez mit szólsz? Egy másik levélben még visszatérek az indiai bölcshöz. Addig is légy egészséges ember és mértéktartó. Mert „vidáman él az, aki mértékletesen vétkezik." Ezt már kedvenc énekesnőm, Barbara Streisand nyilatkozta. BALÁZS ZSUZSA / Hol” félünk? Figyeljük csak a kezeket! A Drakuláéval minden egyértelmű, semmi probléma vele, ha sose láttuk, akkor is halálra „tudunk" rémülni tőle. Hanem a nőé ... Bizonyára mindenki látta már, hogy a megrémült ember önkéntelenül is a halántékához kap. De miért pont oda ? Nos, valószínűleg azért, mert pontosan ott, a halántéklebenyben „félünk", vagyis ott van a félelemközpontunk — ahogy azt nem régiben a St. Louis-i Washington Egyetem két kutatója igen szellemes kísérlettel kiderítette. Pozitron-tomográffal felvételt készítettek a semleges érzelmi állapotban lévő kísérleti személyek agyának vérkeringéséről. Ezután a kezükbe nyomtak egy elektródot, és közölték, hogy borzasztó erejű áramütésben lesz részük, méghozzá annál nagyobban, minél tovább kell várniuk rá. Az áramütés végül elmaradt, de már a közlés maga is elegendő volt ahhoz, hogy a delikvensek halálra rémüljenek — a tomográf pedig kimutatta, hogy „elöntötte az agyukat a vér", méghozzá pontosan a szemek mögött pár centire lévő halántéklebenyek tájékán. A kutatók most az agy „emocionális térképének" összeállításán dolgoznak, és keresik egyebek közt, hogy pontosan „hol" is undorodunk, utálkozunk, esünk pánikba vagy éppen búskomorságba. 19
