A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-09 / 45. szám

Rovatvezető: MACS JÓZSEF Miért nincs, ha van? Az Ung-vidék kereskedelmi, kiskereske­delmi bolthálózata — Nagykapos kivé telével — hosszú időn át igen alacsony színvonalú volt. Néhány községben volt ugyan Hangya szövetkezet, de a közsé­gek zömében a kiskereskedők látták el a lakosságot. A kereskedelem államosí­tása után a fogyasztási szövetkezetek boltjai töltötték be ezt a szerepet. Azó­ta valamelyest változott a helyzet. Bár továbbra is a fogyasztási szövetkezet uralja e területet s ő üzemelteti Ung-vi­dék központjában, Nagykaposon az egyetlen áruházát, háztartási boltot, va­lamint az élelmiszerüzleteket, hús-, tej- és pékipari termékeket árusító részle­geket. A város vonzásköre ugyan vala­melyest csökkent a nagyobb községek bolthálózatának növekedése következ­tében, ma is a vidék kereskedelmi köz­pontja. Itt van a vidék egyetlen szállo­dája, két vendéglátó üzeme és a terüle­tet lakó csaknem 19 ezer embert szol­gáló egyetlen gyógyszertár. Mivel 1990 őszét írjuk. Mihók Gizel­lának, a Nagykaposi Városi Nemzeti Bizottság helyi gazdálkodási- és keres­kedelmi osztálya vezetőjének fölteszem a kérdést: — Milyen ma Nagykapos kereske­delme, kereskedelmi bolthálózatának helyzete? — Az utóbbi években sokat válto­zott, javult. A kilencezer lakosú város­ban nyolc élelmiszerüzletben vásárol­hatnak az itt élők, és befejezés előtt áll a kilencedik építése. Valamennyi élel­miszerüzletben kenyér, tej és pékipari termékek is kaphatók. A három húsbol­ton kívül további három élelmiszerüz­letben baromfit és más húsipari termé­keket is árusítanak. A közelmúltban a péküzem mellett kenyérboltot építet­tek. A többi közszükségleti cikket az áruház, a két háztartási szaküzlet, vala­mint a drogéria két boltja kínálja. Ezek­hez társul a két textil- és egy konfekciós üzlet. A két éttermen kívül két cukrász­da segíti a vendéglátást. Dióhéjban ezek a száraz statisztikai adatok. — Ezek szerint az alapélelmiszerek­től a luxus cikkekig minden megvásá­rolható? — Tulajdonképpen igen. — Az utóbbi időben sokan panasz­kodnak, hogy jelentősen csökkent az üzletekben a választék, alapélelmisze­rekből és más közszükségleti cikkből egyaránt. — Valóban így van. A járás más területeihez viszonyítva jobb is lehetne. Bár az üzemeltető részéről az áruszállí­tás folyamatos, de nem elégséges. Az esetleges hiányt néha az is okozza, hogy egyes személyek nagy mennyiség­ben vásárolják fel az alapélelmiszere­ket, főleg lisztet, cukrot, olajat... Ami viszont a tartós és közhasználati cik­kek hiányát illeti, a megrendelői-szállítói kapcsolatok lazulásának tudható be. Ebben én is egyetértek az osztályve­zetővel: vásárlási kultúránk még nem éppen európai jellegű. Egy demokrati­kus társadalom fegyelmezett gazdálko­dási módszereket követel az egyéni életvitelben is. Ezt még meg kell tanul­nunk. Ehhez azonban megfelelő vásár­lási lehetőség és választék, valamint az üresen tátongó polcok megtöltése is szükségeltetik. Nagykaposon az új lakótelepen van a város legnagyobb önkiszolgáló élelmi­szerüzlete. — Naponta vásárolok kenyeret, tejet, gajtot, a hónap első hetében a tartós dolgokat veszem meg — mondja az egyik vásárló. — De az utóbbi időben nem sikerül mindent beszereznem, mert egyszerűen nincs a polcon. Szemán Jolán boltvezető nyolc éve irányítja a naponta több száz vásárlótól hangos üzletet. — Bizony, elég gyenge az ellátás. Cukor van, de lisztből néha csak egy fajta, vagy egyáltalán nem hoznak. Nem állhatunk olyan rosszul, mert a járás északi részein hiánytalanul bő a válasz­ték. A minap rendelt 18 mázsa helyett 6 mázsát hoztak. Kekszet, paprikát és salátaféléket is régen láttunk. A helyi lakosokon kívül a hőerőműben és a környék üzemeiben dolgozó vendég­­munkások, sőt az ide beutazók is több­nyire nálunk vásárolnak. Sokszor eléggé kellemetlen a kimagyarázkodás, hogy miért nincs ez vagy az. Tej- és pékipari termékekből nincs hiány. Tetőzi gon­dunkat az üvegvisszaváltás. Ugyanis széles e környéken mi vagyunk az egye­düli üvegvisszaváltók. Száz palack után kapunk 15 fillért. Kérdem én: érde­mes-e ennyi pénzért annyit emelgetni? Ráadásul mind a huszonhármán nők vagyunk. Többszöri kérdésünkre, hogy miért nem nyitnak egy palackfelvásárló részleget, még eddig senki sem adott választ. A közelben nyílik egy márkás söröket árusító bolt. Ha az ott megvá­sárolt sörösüvegeket is idehozzák, nem tudom mihez kezdünk. A szomszédos egyszintes impozáns épületben van a háztartási cikkek bolt­ja, amelyet az Ung-vidékieken kívül a közeli bodrogköziek, sőt a távolabb la­esedés amelytől az öntudatos ember mindig mentes és ellene, még ha ár erejével jő is. küzdeni képes. Az öntudatos ember, ha nem látja a szándék tisztaságát és általánosan ható ér­tékeit, nem száll síkra, nem válik egyének játékszerévé. Ezért a tudatos meggyőződést és ne a lelkesedést hintsük az emberek leikébe. Ne lángot gyújtó szavakkal akarjunk hatni, hanem megalkuvást nem tűrő élettel és tartósan, mert az élet életet szül. Legyünk toleránsak. A rosszat ne ostorozással, hanem jó példával irtsuk. Ne feledjük, hogy nem minden rossz születik rosszakaratból, hanem inkább a jó nem ismeréséből. A jóakaraté embert is megtéveszthetik a körülmények. Épp úgy, ahogy a lelkesedést és az áldo­zatkészséget magasztalom, az önzést elíté­lem. Joggal-e ? Az önzés az ember természeté­ből ered. Szeretné magának a legjobb jólétet megszerezni. Amíg az ember azt hiszi, hogy a másik jóléte veszélyezteti az övét. addig a „mindenki mindenki ellen" tévhitben harcol, ám ha felismeri, hogy csak boldog emberek között lehet maga is elégedett, nem fogja többé a másik kárára keresni saját boldogsá­gát, a közös jóért vállalt áldozataival elsősor­ban önmaga boldogságát szolgálja. Vagyis az önzést, amelyet eredeti formájában elíté­lek, elég jó irányba terelni és kedvező lelke­sedéssé válik. A más, mint egyéni önzésből fakadó ön­­feláldozás nem természetes, mesterkélt és nem vezet igazi célhoz. A lelkesedés akkor nem vészit lendületéből, ha önös érdek ve­zérli. Kár tehát áldozatvállalásra szólítani mindazokat, akik az adott eszme érdekében erre az áldozatvállalásra még nem készek, mert önmagukban még nem jutottak el a tenni akarás belső szükségéig. Ne kívánjuk azt sem. hogy mindenkinek olyan tudatos meggyőződése legyen, amilyen a miénk. Ne akarjuk, hogy mindenki a mi ügyünkért vál­laljon közszereplést vagy politikai harcot. A magánélet is kínál éppen elég önmegvalósí­tásra alkalmat adó pillanatot. A család olykor többet tehet a nemzetért, mint valamely harci tett. De! A közösségért ki tenni vágyik, azt cselekedni hagyni kell! Teremtsünk alkotó teret mindazoknak, akik a közös ügy érdeké­ben tettre készek, akik egyéb dolgaikról lemondani képesek, mert rájuk is szükség van. Fogadjuk tapasztalataikat, tanácsaikat, javaslataikat köszönettel, keressük fel őket mindig, ha szavukra szükségünk van. bizto­sak lehetünk afelől, hogy nézeteiket saját körükben úgyis hirdetik. Mert bár irtaink lehetnek eltérőek, célunk azonos. RSTER MAGDA kők is gyakran felkeresnek egy-egy hi­ánycikk után kutatva. Több-kevesebb sikerrel. Az emeleten lévő elektromos háztartási gépek, porcelán- és papíráru részleg vezetője Sipos Szilvia. — Manapság mi az. ami iránt a vá­sárlók leggyakrabban érdeklődnek? — kérdezem. — Általában a hiánycikkek — vála­szolja mosolyogva. — Éspedig? — Zseblámpa és más célokat szol­gáló elemek, hűtőszekrény, mosógép, centrifuga és ehhez hasonló áruk. Amennyiben nincs elem, nem viszik a televíziókészülékeket sem, mert a távi­rányító berendezést elem működteti. Anélkül pedig ki sem lehet próbálni. — Mi az oka annak, hogy ezek a közszükségleti cikkek a hiánylistára ke­rültek ? — Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a gyártó nem szállította le a szer­ződésben feltüntetett mennyiséget. Ennyi. Hát igen, ennyi. Ez azonban édeske­vés ahhoz, hogy a vásárlót megnyug­tassa és az üzletből távozva visszatart­sa szitkozódását, mert a keresett áru hiánya okozta keserűségét a más áruk­tól roskadozó polcok sem enyhítik. Egyik magyarországi házaspár, aki vásárlás céljából „ruccant" át a Bodro­gon és a Latorcán, az egyik üzletben ekképpen lelkesedett az itteni ellátás­ról: — Szeretünk itt vásárolni. Járunk boltról boltra, megnézegetjük ezt, fel­próbáljuk azt, elmagyaráztatjuk magunk­nak amazt... Van miben válogatni, van itt minden. Ök így látják. Az Ung-vidékhez tartozó valamennyi tizenöt községben legalább egy élelmi­szerüzlet vagy vegyesbolt található. Nagykapostól legtávolabbfekvő 640 lelket számláló Szirénfalván a vegyes­bolt mellett van kenyér- és tejbolt is. Ez a két boltegység teljes mértékben ké­pes kielégíteni a lakosság igényét. Bár az utóbbi időben néhány hiánycikket itt is jegyeztek. Ez jellemző a többi köz­ségre is. Természetesen valamennyi üzlet mellett ott találjuk a vendéglőket vagy büféket. Ellátásuk többé-kevésbé ingadozó. — Főleg malomipari termékekből, üdítőkből, tisztítószerekből, cigarettá­ból kapnak keveset a falusi kisüzeletek — panaszolta egy dobóruszkai lakos. — Jó lenne, ha már ezen a területen is rendet teremtenének ebben a demok­ráciában. E rövid helyzetáttekintéssel és rövid beszélgetésekkel nem akarunk semmit se bizonyítani. Vegyék annak ami: a mai Ung-vidék egy kis darabjának. KATOCS GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom