A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
II Mécs József: MAGYAR BIBLIA CSEHORSZÁGBAN Száraz Dénes: SZÜLETÉSNAP AZ ISKOLÁBAN__________ Fister Magda: MIELŐTT VÁLASZTANÁNK Karol Tomiš: FINNUGOR BÁBEL Gömöri Kovács István: „ITT ÁLLOK, MÁSKÉNT NEM TEHETEK .. Bödők Zsigmond: ÜSTÖKÖSLESEN B. Wisemann: EGY MA SZÜLETETT BÁRÁNY (bűnügyi történet) Lapzárta: 1990. X. 17. Címlapunkon Csukás László felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mács József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési dij egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Buta rendeletek korábban is té; teztek. ezek fékezték a könyvkiadás működését, voltak ugyanakkor állami kasszából származó támogatások. melyek úgy-ahogy lehetővé tették, hogy fejlődhessen a hazai magyar könyvkiadás is. Mindez most megszűnik. Mi vár hát könyvkiadásunkra, vannak-e távlataink ? — Egy csomó új, ismeretlen dolog vár ránk. A nemzetiségi jelenlét ügy, ahogy eddig volt, megszűnik. Kérdés: mi lesz helyette. Kérdés, hogy önmaga terheit hogyan tudja majd vállalni a nemzetiség. Nem élhetünk úgy, mint eddig éltünk, ugyanakkor azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy szellemi-kulturális életünk visszafejlődjön. De hát minden terhet nem bírhat . a kisember sem. neki elég lesz az egyre nehezebb megélhetés, létének puszta fenntartása. Ha pedig arra gondotok, mire volt képes az első köztársaság magyarsága, akkor nem vagyok túl optimista. Visszaesés mindenképpen lesz. — Nézze, a társadalom nem vonulhat ki teljes egészében a kultúra, benne a nemzetiségi kultúra támogatásából sem. Egy államnak vannak ilyen kötelességei, ha tetszik, ha nem. Mi, a Madách Kiadó erre az esztendőre megkaptuk a szükséges állami támogatást, és megkapjuk jövőre is, ez biztos. Támogatás nélkül nem tudnánk kiadni eredeti irodalmat, hazai magyar szerzők müveit, sem pedig szlovák és cseh művek magyar nyelvű fordításait. Ebből az állam nem léphet ki. A támogatás mellett azonban tudni kell, hogy a nemzetiségnek is többet kell vállalnia. Elsősorban azzal, hogy megveszi a korábbinál drágább könyveket is. Mi ezt már idén elkezdtük. Engedélyünk van külkereskedelmi tevékenységre, a könyvpiacra Így behozhattunk olyan magyar könyveket is, amelyek nem voltak benne a behozatali tervben. Ezeket a könyveket már kissé magasabb áron értékesíthettük, mint az korábban szokás volt. Lehet, hogy a vásárlók ezt észre sem vették, mert nem nagy tételekről, egy-két koronáról volt szó. Nemzeti kisebbségünknek minél előbb fel kell ismernie, hogy milyen fontos szerepet játszik ö saját megmaradásunkban. Mert minél kevesebbet kell kulturális-szellemi céljainkra kérnünk, az államtól, annál magasabb szintű lesz a kisebbségi autonomitás. Én ilyen szempontból sorsdöntőnek, mintegy próbakőnek és megmérettetésnek tartom a Simonyi Alapítványt, ez ad majd képet arról, milyen a csehszlovákiai magyarság adakozási hajlandósága, teherviselési képessége. Flogy érdekli-e öt saját sorsa. Én nem látom ilyen egyszerűnek a . helyzetet. Először azért nem. mert már három hazai magyar alapítvány létezik: a Csemadok Fábryalapítványa. az Együttélés Politikai Mozgalom Simonyi Alapítványa és a Független Magyar Kezdeményezés Márai-alapítványa. Most melyiknek adakozzak amúgy sem sok pénzemből? És van egy további gondom is: a Simonyi Alapítvány meghirdetésekor 100 koronát kért fejenként minden csehszlovákiai magyartól. hogy összejöjjön a nyitrai magyar kar bővítéséhez felveendő tanárok éves fizetése. Ez nem alapítvány, ez közadakozás, és évente meg kellene ismételni. Mi értelme van vagy tesz alapítványainknak. ha az alaptőkéjüket élik fel és nem a kamatokból gazdálkodnak ? — A Siműnyi Alapítványról nemrég tárgyaltunk. A simonyiak, akik annak idején a gyűjtést rendezték, most már egy leendő magyar felsőoktatási intézményre gyűjtenek, bár az Együttélés mozgalomban többen is azt szeretnénk, ha az alapítvány célja és Interjú DOBOS LÁSZLÓVAL a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatójával felhasználhatósága megváltozna. Egy egyetemhez rengeteg pénz kell, az alapítvány meg közben is szolgálhatna fontos ügyeket. Az alapítványok mellett szükség lesz más forrásokra; gazdasági társulásokra, részvénytársaságokra gondolok. Fia pedig a törvények majd lehetővé teszik, hogy gazdálkodó szervezetek, vállalkozók leírhassák a kulturális, jótékonysági célú adományokat az adóalapjukból, akkor reményt jelenthetnek számunkra a szövetkezetek is, bár azok most létkérdéssel küszködnek ... Egy könyvkiadó hogyan vállalkoz: hat? — Én arra gondoltam az előbb, hogy például a Szabad Földműves részvénytársaságot alapít a szövetkezetekkel a lap és más mezőgazdasági vonatkozású szakirodalom, ismeretterjesztő irodalom és publikációk finanszírozására. Ennek a részvénytársaságnak a kiadója a Madách lenne, vagyis itt intéznék a technikai-kivitelezési munkákat. Január elsejétől a Szabad Földműves napilapként jelenne meg, havonta pedig kiadnának hozzá mellékletül egy magazint, amely hasznos tanácsokat ad a kertészeknek, az állattenyésztőknek, no meg egy kis nevelési, főzési, szabás-varrási útmutatást az asszonyoknak. A másféle csoportosulásban másféle hangsúlyok alakulnak ki, a gazdasági autonómiával pedig együtt jár egyfajta szellemi autonómia is. Termelne ez a vállalkozás — mely . tulajdonképpen bérmunkát jelentene — annyit a Madáchnak, hogy az fedezze a veszteségeit ? — Nem, nem termelne, a könyv- és a lapkiadás ráfizetéses, a Madách nem vállalhatja további ráfizetéses könyvek, lapok kiadását, csak nyereségeseket vehet szárnyai alá. A Madách csak szolgáltatója lenne a mezőgazdasági részvénytársaságnak, nem finanszírozná a veszteségeit. Évente most 51 —52 könyvet adunk ki, ebből 41 ráfizetéses, erre képtelenek lennénk keresni. El kell A [MG a csehszlovákiai magyar könyvkiadás gondjairól, a Simonyi Alapítványról, a konkurenciáról dönteni, mit is akarunk a továbbiakban, mert az igazán értékes irodalommal nem lehet pénzt keresni. Ami pénzt hoz, az a krimi, az erotika és a szex, a lexikonok és az ismeretterjesztő művek kiadása, Az első hárommal lassan telítődik a magyar piac, az emberek csömört kapnak tőle. Az ismeretterjesztéssel még próbálkozhatunk és próbálkozunk is. Nyugatról szerzünk be olyan könyveket, amelyek jók, amelyekre igény van. s ezeket próbáljuk több nyelven (magyar, szlovák, cseh) kiadni. A nyolckötetes francia képes bibliát mi adnánk ki csehül és szlovákul. Gond persze, hogy komoly összegű jogdíjakat kell az ilyen müvekért fizetni, és természetesen nem koronában . A képes biblia jogdíja 1,8 millió francia frank . .. pi Feltételezem, az is gond, hogy /TV nemcsak a jogdíjért kémek devi- L —1 zát. hanem a papírért is. Könyvet, lapot meg anélkül nem lehet kiadni. — A könyvszakma már a kormányhoz fordult ez ügyben. Abszurdnak tartjuk, hogy a szlovák papírgyár a szlovák papírfelhasználóktól devizahozzájárulást kérjen. Reméljük, nem kell túl sokáig várni a kedvező döntésre. Ellenkező esetben nagyon megnőnének a költségeink, s nem tudom, képesek lennénk-e egyáltalán nyereségesen dolgozni. Mert elképzeléseink vannak. Beléphetnénk például egy európai térképkiadó láncolatba, szintén több nyelven adnánk ki térképeket, autós- és turistatérképeket, azok iránt mindig nagy a kereslet. Nálunk a szedés a legnagyobb gond, ezen a téren is sokat segítene rajtunk, ha az új gazdasági feltételek közt Magyarországon szedetnénk ki a könyveinket, s itthon csak nyomtatnánk őket. A minél kisebb önköltség érdekében apasztani kellene a kiadó dolgozóinak létszámát is. Ausztriában pl. egy olyan kiadó, amely ötven könyvet ad ki évente, tizenhárom alkalmazottal működik. Mi ennél sokkal többen vagyunk. De most már van néhány számitógépes szövegszerkesztőnk, dolgoznak már velük a programkészítők is; számítógépre vihetjük a kiadói adminisztrációt is. A más törvények más embereket követelnek meg, sokkal nagyobb teljesítményt, nagyobb nyereséget, mint amit most a támogatásokkal együtt az évi 20 millió koronás forgalommal elérünk. Mi a véleménye a konkurenciáról? ; Milyen hatással lesz a Madáchra a Danubius Kiadó — ha elkezdi működését —, és milyennel a Csemadok kiadóvállalata, a Hont — melynek létesítését e szervezet társelnökeként Ön is támogatta — ha annak a tevékenysége is megindul? És milyen tesz a könyvpiac ? Talpraáll a könyvkiadás attól, ha csekélyke anyagi forrásainkból háromfelé próbálunk majd ..áldozatot vállalni" mi. kisemberek ? — A konkurencia csak jót tehet a Madách kiadónak. Meg a szerzőknek is, mert válogathatnak, hol adják ki könyvüket, a kiadók is versenyezhetnek, hogy ki a gyorsabb, ki fizet többet... A Daubiusról nem sokat tudok, csak a hírt olvastam még tavasszal, hogy megalapították. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a lapkiadás jó dolog lesz a Csemadok számára. Értem a szándékot, és szépnek is tartom, hogy meg kell menteni legalább a magyar gyermeklapokat és kell egy képes hetilap is, amely pártoktól függetlenül dolgozik. A Csemadoknak előbb-utóbb önellátó szervezetté kell válnia, nyereséges vállalkozásokat kellene hát indítania. Jó ötletnek tartom a már meglévők közül a videómozit, jónak a koncertirodát, ehhez hasonlókat kell találniok még ... Mindenesetre, ha a Hont kiadó is működne, csak örülnék neki, mert a végső szót úgyis az mondja ki: mennyit bir vállalni nemzeti kisebbségünk. N. GYURKOVITS RÓZA 9
