A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
Leggyakoribb és legismertebb ragadozómadarunk. Közepes nagyságúnak számít a görbecsőrűek körében, mert ugye a szirtisasnál jóval kisebb, hogy a keselyűről né is beszéljek. Ha azonban a madárvilág összességét vesszük alapul, bizony a „nagyok" kőié tartozik. Emellett tanúskodik a közel egyméteres szárnyterpesztése is. Közismert tény. hogy a ragadozómadarakra a legjellemzőbb a röpképük. A keringő egerészölyvre a hosszú, széles szárny és az aránylag rövid, gyakran széttárt farok jellemző. Áprify Lajos így írja le az ölyv röptét: „Lengett, ringott, nyilallva felcsapott. szitált s két szárnyát zárva, visszahullt" Hangja a ..kié-kié-kié". vagy a „hijéééé" igen jellegzetes és sokak számára ismert. Vigyázat, mert az erdőjáró embert nem egy esetben megtévesztheti az ölyv hangját oly szívesen és híven utánzó szószátyár szajkómadár! Az egerészölyv Izland kivételével egész Európában elterjedt. A Nyugat-Afrika-/' szigetvilágban (az Azori-, Madeira-, Kanári-, Zöldfoki-szigeteken) ugyancsak előfordul. Nálunk a síkságoktól kezdődően felmegy a Magas-Tátra erdőhatáráig. Rendkívül hasznos, legszívesebben pockokkal táplálkozik. Ez a tulajdonsága nevében is benne van. Sajnos. elég gyakori eset. hogy némely vadász tudatlansága és a megrögzött ragadozómadár-ellenes viszonya következtében puskavégre kerül (noha védett madár), hogy kitömve ott porosodjon nimródaink lakásán. Állandó madár. Csak kemény teleken mozdul el dél felé. Fészkelőhelyén már február végén megfigyelhető végtelen köröket leíró nászrepülése. Jellegzetes hangjával jelzi a revírfoglalást. Kétéves korában ivarérett. Fészkét erdők sűrűjében, magas fák koronájában, leginkább tölgy és bükkfákra építi. A jókora építmény a törzs közelében 10—15 m magasan épül. A párzás a fészek peremén történik, majd április folyamán a tojó lerakja a 3—4 zöldesfehér, barnán foltozott tojást. A költési idő egy hónapot vesz igénybe. Mindkét ivar kotlik. A kikelt fiókákat ősi ragadozómadár szokás szerint a tojó gondozza. A hím dolga a táplálékszerzés. Másfél hónapot is eltart, míg a fiókák repülőképessé válnak. A kirepült fiakat a szülők még egy ideig etetik majd a család szétszéled. Mint állandó (enyhén kóbor) madár, körülbelül 100km-es körzetben mozog, mondható, hogy rendkívül kitart háza tájékán. Minden télen rendszeresen, néha tömegesen jelennek meg nálunk a testesebb. korpulensebb és világos színezetű északi rokonok, a gatyás ölyvek (Buteo lagopus). Mint a téli táj tartozékai villany és telefonoszlopokon, magányos fákon vagy boglyán figyelhetők meg. Őszkor és télen hazánkban szórványosan előfordul a Kelet-Európa-i indentitású pusztai ölyv (Buteo rufinus). Az ölyvek vadászati taktikája a lesés. Az amúgy is testes, lusta, lomha madárnak ez a módszer a legalkalmasabb, hogy a fürge rágcsálókat, pockokat, egereket megfoghassa. Ahol a mezei pocok elszaporodik, ott ugyancsak felgyülekezik az ölyvek hada. Minden talajról kimagasló tárgyat felhasználnak leszállásra és leshelynek, legyen az magányos fa. karó. kútgém. Ezekről az őrhelyekről tartják szemmel a tájat. Legkedveltebb csemegéjük a pocok. Jó vadásznak, mezőgazdásznak tudni kell. hogy az egerész- és gatyás ölyv egyaránt a kártékony rágcsálók elleni biológiai védekezés egyik leghatásosabb tényezője. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko
