A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-19 / 42. szám

VASI PECSENYE

8 db hússzeletet (karaj, lapocka) jól kiverünk és fokhagymával ízesített tejbe, áztatjuk. Legalább 12 órán át érleljük, majd megtöröljük a szeleteket és paprikás lisztbe forgatjuk. Sózzuk és forró zsiradékban sütjük. Reszelt burgonyával tálaljuk.

MÁJPECSENY

Fél kg csíkokra vágott sertésmájat finomra vágott vöröshagymával, kevés zsiradékon megpárolunk, pirospaprikával ízesítjük. Ezután 2 db áztatott, majd jól kicsavart zsemlével, 2 db keménytojással és 5 dkg szalonnával átdaráljuk. Elkeverjük sóval, kevés mustárral, 1 nyers tojással.

Egy tűzálló tálat kivajazunk, vékony szelet vajas kenyereket helyezünk az aljára, majd megkenjük a májpéppel. Vajat morzsolunk rá és sütőben kb. 20 percig sütjük.

MELEG KALÁCS

Készen kapható fonottkalács-szeleteket tejben áztatunk, majd a felét egy kivajazott tűzálló edénybe helyezzük. Erre karikára vágott banánt, almát, narancsot helyezünk. Megszórjuk cukrozott, darált dióval és a kalács másik felével befedjük.

Vajat morzsolunk rá és előmelegített sütőben kb. 7—10 percig, a kalács megpirulásáig sütjük.

Szappan nem csak mosakodásra

A mosdószappan elvékonyodott maradékával már nem nagyon lehet mosakodni, azért eldobni nem kell, mert több darabot nedvesen összetapasztva felhasználható kenőanyagnak is:

— nehezen mozgó fém, műanyag cipzárakon a szappandarabkát végighúzva könnyen nyitható-zárható lesz;

— ha a fiókok széleit szappannal bedörzsöljük újra könnyedén csúsznak a síneken;

— az ágyneműtartó fiók, vagy egyéb helyek, melyek ruhával érintkezhetnek, kenésére a szappan alkalmasabb a zsiradéknál;

— a zárak nyelveit is célszerű szappannal kenni;

— az üveges szekrények fakereteinek alsó ré^ét, ha beszappanozzuk az üveglapokat könnyen csúsztathatjuk;

— falemezek, tárgyak fűrészelésénél nem fog megszorulni a fában a fűrész, ha a fűrészelés alatt időnként beszappanozzuk;

— a gyűrű, amit reggel könnyen az ujjúnkra húztunk, este nem akar lejönni, erősen beszappanozott ujjúnkról lassan lehúzható.

Hány állatot rejt ez a látszólag zűrzavaros rajz?

A helyes megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki.

Egy kis faluban, nyomorúságos kis kunyhóban élt egyszer egy öregasszony, meg egy kislány, az unokája. A kis kunyhóban bútor is alig volt: egy rozoga nagy ágy meg egy kis ágy, egy rozzant szekrény. A tűzhely felett egy fazék meg egy lábas volt felakasztva. Ennivaló azonban nem volt egyáltalán. Csak az ágy alatt volt egy kosárnyi tojás.

— Vegyél ki az ágy alól néhány tojást — mondta az öregasszony az unokájának. A kislány megörült, mert nagyon szerette a tojásrántottát. Benyúlt tehát az ágy alá, s kővé dermedt. Tojás hélyett egy fejbe ütközött a keze, szuszogást hallott, s amikor lehajolt, két tágra nyílt szemet látott.

— Nagyanyó — mondta, amikor felocsúdott az ijedtségből — két nagy szemet látok az ágy alatt.

— Ki tudja, mit látsz — nyugtatta meg a kislányt a nagyanyja. — Biztosan a macska szemét látod. Nézzed csak meg jól!

— Ez nem macska, nagyanyó. Ezek igen nagy szemek!

Mikor az öregasszony észrevette, hogy mennyire fél az unokája, így szólt:

— Hát akkor megnézzük, miféle vendégünk van.

Odament az ágyhoz, leguggolt, s benézett az ágy alá. Macskát nem látott. Ám meglátott egy piszkos, szakállas, felfegyverzett rablót, s mellette egy zsákot, melybe a lopott holmit akarta elrejteni.

Az öregasszony nem ijedt meg akkor sem, amikor a rabló megfenyegette, hogy megöli, ha elárulja Nyugodtan felállt, s a kezével intett az unokájának, hogy nyissa ki az ablakot. Amikor ez megtörtént, jó hangosan beszélni kezdett:

— Elmesélek neked valamit a nagyapádról. Ö soha egyetlen jajszót sem hallatott. Egyszer azonban reggel, amikor felébredt, jajgatni kezdett. Akkora kelés volt a.nyakán, mint egy galambtojás. A fejét sem tudta forgatni, annyira fájt mindene. „Várj — mondtam neki — majd kinyomom azt a kelést". Árr> ezt nem kellett volna mondanom. A nagyapád megijedt, mintha bottal akartam volna megverni. Odamentem hozzá, (az öregasszony a nyitott ablakhoz lépett), megfogtam a nyakát, és nyomdosni kezdtem. Erre elkezdett kiabálni (s az öregasszony kikiabált a nyitott ablakon):

— Segítsééég! Segitsééég! Meg akar engem ölni! Segítséég! Segítséég!

Erre megszólalt ijedten a rabló az ágy alól:»

— Ne ordíts, öreganyó! Még meghallja valaki! S ha idehívsz valakit, majd meglátod, mi lesz!

j. De az öregasszony, mintha nem is hallotta volna, folytatta:

— Szóval a nagyapád egyre csak azt kiabálta, hogy „Segítsééég! Meg akar engem ölni!"

Be sem fejezhette, mert léptek közeledtek, odaszaladtak az emberek.s.és kérdezték: a

— Mi baj van? Mi történt? Ki kiabál?

Valaki már bekopogott az ajtón -is,

onnan kérdezte:

— Mi történt, szomszédasszony?

Az öregasszony kinyitotta az ajtót, és

nyugodt hangon így szólt:

— Jöjjenek csak! Van itt egy ostoba rabló, aki ki akar rabolni és meg akar ölni minket.

Az ágy alá mutatott. Néhány férfi odament, és ezt mondták:

— Mássz elő, nyavalyás! A szegény embertől még azt a keveset is elrabolnád, amije van, bezzeg a kastélyba nem mersz menni! Mássz ki, mert elővesz - szük a vasvillákat!

Az ijesztő külsejű rabló kimászott az ágy alól, a férfiak megragadták, az öregasszonyt megdicsérték a leleményességéért, majd a lefegyverzett rablót bekísérték oda, ahová való: a tömlöcbe...

Sági Tóth Tibor fordítása

HÉTVÉGE

FELFEDEZŐK, UTAZÓK, KALANDOROK

VÖRÖS ERIK

Az j. sz. 9. század elején — egy viszonylag nyugalmasabb időszak után — mozgalmas évtizedek „köszöntöttek" Északnyugat-Európa atlanti-óceáni partvidékére, mindenekelőtt a mai Skóciára és Írországra. Egy nyugtalan, vad nép fiai, a vikingek háborgatták a parasztok és a szerzetesek békés életét, támadásaikról és véres rémtetteikről a korabeli krónikák igen érzékletesen számolnak be. A vikingek vitorlás-evezős tengerjáró hajóikon igen nagy távolságokat voltak képesek bejárni, így aligha meglepő, hogy ők telepítették be a Feröer-szigeteket (a minap ennek a szigetországnak a futballválogatottja nem kis meglepetésre' első nemzetközi mérkőzésén legyőzte Ausztria együttesét), s ténylegesen ők lettek Izland öslakói is. Izlandon élt mai történetünk főszereplője. Vörös Erik (Rauda Eirik) is, aki meglehetősen heves vérmérsékletű ember volt (mellesleg az apja is); egy alkalommal valamilyen apróság miatt három embert megölt, ezért a'népgyülés háromévi száműzetésre ítélte. Ez azt jelentette, hogy az elítéltnek el kellett hagynia a szigetet, de tartózkodási helyét maga választhatta meg. Vörös Erik hallott arról, hogy nyolcvan évvel korábban, 900 táján egy Guunbjörn nevű hajós, miután eltévedt a vihcfros tengeren, kikötött egy távoli nyugati szigeten, amelyről hazatérése után sokat mesélt az embereknek, s ezek a történetek az idők folyamán kiszínesedtek, legendákká lettek. Erik úgy döntött, hogy felkeresi ezt a szigetet, s ott tölti el száműzetésének három esztendejét. 982-ben indult útnak és néhány napos hajókázás után megpillantott egy hófödte tengerpartot. Ez a sziget déli csücske volt, amelyet később Farewell-foknak neveztek el. Erik nyugati irányba hajózott tovább és meglepetve tapasztalta, hogy a szárazföldet zöld fű borítja. Az ismételten felfedezett sziget ekkor kapta a Grönland (Zöld föld) nevet, jóllehet már akkor is csak egy kis része volt termékeny, s a helyzet az évszázadok során csak tovább rosszabbodott. Erik úgy vélte, hogy Grönlandon érdemes letelepedni, ezért, amikor hazatért száműzetéséből, tengerészeket és telepeseket toborzotf, akik 25 hajón nekivágtak a tengernek. Sajnos vihar támadt, a flotta egy része elsüllyedt, néhány hajó visszafordult, de 14 hajó szerencsésen partot ért. A mintegy 500 telepes két nagyobb települést létesített egymástól mintegy 300 kilométernyire. Sajnos Grönland szigete mégsem bizonyult elég termékenynek, a lakosság alig gyarapodott és kénytelen volt a partvidéken szétszóródni, hogy meg tudjon élni. Vörös Erik fiainak vezetésével több expedíció is elindult nyugat felé, hogy termékenyebb vidékekre bukkanjon. Erik egy k fia, Leif 35 ember élén 1002- ben egy erdővel borított partvidéket fedezett föl, amelyet Marklandnak, Erdöországnak nevezett el. Néhány nappal később egy füves területre bukkant, ezt Vinlandnak, Füországnak keresztelte el. Leif emberei között volt egy közép-európai származású férfi is, akit Tyrkirnek hívtak, s akiről egyesek feltételezik, hogy magyar volt. Leif és csapata Amerikában járt, valahol a Hudson-szoros táján. Erik másik fia, Thorwald is eljutott ide, de őt a bennszülöttek lenyilazták. Erik harmadik fia Grönland északnyugati partvidékén járva vesztette életét. A vikingek néhány év múlva ismét felkeresték az amerikai partvidéket és ott néhány telepet hoztak létre. A haramia 'lelkű Erik így lett — közvetve — Amerika fölfedezője is. -lacza-21