A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
if?' f-f sorolni is lehetetlen. Ezek a város kulturális életének fontos tényezői. A város segíti, támogatja őket — pénzzel, épülettel, ingyenteremmel, de vannak egyletek, amelyeknek saját vagyona, többezer tagja van és a tagdíjból él. Az egyletekben elvégzendő munkába azonban a városháza már nem szól bele. S funkció és a munka tiszteletbeli — és önkéntes. Ha kell, a városháza a koordinációban is segít; Zeulenrcdából pl. jelentkezett egy rézfúvós zenekar. A városháza átadta a címet a giengeni rézfúvósoknak, a továbbiakkal azonban már nem törődött. Biztos lehetett abban, hogy itt megindult valami és különben is: ez már az ö dolguk. Nem egy rendezvényről csak az újságból értesül. Előfordul, hogy egy-egy ebédhez hozzájárulnak a városatyák, de nem ambíciójuk a sok egylet életét irányítani, haszontalan munka is volna. Tudják: amit felülről irányítanak, az könnyen érdektelenné válik. ben, hogy tapasztalatokat gyűjtsön arról, miképp dolgozik a városi közigazgatás (a tanács), milyen a struktúrája, lehetősége, jogköre, feladata, stb. Egy álló hétig intenzíven erről tárgyalt, jobban mondva: beszélgetett a giengeni kollégákkal. Mindez nagyon fontos, hiszen a közigazgatásban is létrejön az egység, a munkamódszerek pedig idáig nagyon is eltérőek voltak: mig az NDK-ban minden központi irányításon alapult, az NSZK-ban a közigazgatásnak is föderatív, tehát alulról építkező jellege van. Ez világos, de vajon egyesítésnek nevezhetö-e ez az egyesítés, amikor lényegében csak az NSZK-ban létező jogszabályok stb. érvényesülnek majd ? Nem pontosabb kifejezés a bekebelezés? Franz Heger lényegében igazat ad, de visszakérdez: vajon tudnék-e olyat mondani, amit az NSZK az NDK-tól átvehetne ? Politikai és gazdasági szempontbói valóban bekebelezésről van szó, tehát a keletnek nyugathoz kell idomulnia, ezért is jön sok közigazgatási szakember és tisztségviselő keletről tapasztalatcserére. Utaltak már arra is, hogy a nyugati tőke milyen önző élvezettel nyeli le az újabb piaclehetöséget, viszont azt is látni kell, hogy rengeteg az önzetlen, apró (tehát „láthatatlan") segélynyújtás, őszinte emberi hozzáállás. Mert az embereket is integrálni kell, nekik is alkalmazkodniuk kell az új rendhez (s ez brutális „elnyelő, bekebelező hadművelettel" aligha lehetséges). Kulturális szempontból az egyesítés nem probléma, hiszen ugyanazzal a német kultúrával rendelkező emberekről van szó. A problémák inkább a politikában, gazdaságban, ökológiában várhatók, mert az egyesítésnek e téren kellemetlen következményei is lesznek. Tehát alternatívákat kell kidolgozni! A kapcsolatok súlypontja a különböző egyleteken van. Giengennek kb. 18 500 lakosa és 135 egylete van. Különböző sportok kedvelői, kulturális egyletek, bélyeggyűjtők, ifjúsági és nyugdíjas egyletek, zöldségtermelők és akvaristák — fel Ami a nagypolitikai szózatokban gyakran frázisnak hat, az lent — egy város szintjén — meglepő őszinteségben ölt formát. Giengen baráti kapcsolateremtő módszere természetesen nem egyedülálló — csak a mi fülünknek cseng ez annyira újszerűén, akik a szocialista internacionalizmus süket propaganda-jelszavain nőttünk fel. Az új közigazgatási törvény számunkra e téren is páratlan lehetőségeket nyit meg. Itt vannak pl. az erdélyi, magyarországi, de a szlovák és cseh, vagy akár az osztrák (tehát a földrajzi helyzetétől függően néhány óra alatt elérhető) városok és falvak is, amelyekkel közös gondokon, problémákon, célokon, érdeklődésen alapuló kölcsönösen hasznos — és persze alulról építkező kapcsolatokat lehetne kiépíteni. Nekünk is tanulnunk kell a demokráciát, a toleranciát, a mások meghallgatásának és megértésének művészetét, az egymással együtt élés szükségét. Mi is Európába akarunk jutni, a kölcsönös megismerés és megértés nélkül azonban sosem jutunk el oda. AICH PÉTER VAROSHAZA MEGHITT SAROK FŐUTCA
