A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
Kővénus. : Nagy János szobrászművész életművéből rendezett kiállítását először láthatta a művészetet kedvelő pozsonyi közönség. Mindez olyan korban történik, amikor a dolgokat eredeti nevükön nevezik, másrészt mindenki megmondhatja, mi tetszik, mi nem. Nagy János művei már évekkel ezelőtt feltűnést keltettek, és nem egyszer vitát váltottak ki kortársai körében. Budapesten született, Komáromban élte le gyermekkorát, a két kulturális szféra találkozása kihatott életére és alkotásaira. Legtöbbször csak csoportos kiállításokon találkozhattunk müveivel. Bízom benne, hogy ez a jubileumi kiállítás (a művész nemrég múlt 55 éves) módot ad arra, hogy mélyebben megismerjük, összefüggéseiben lássuk müveit. A mi nemzedékünk (1952-től ismerjük öt) és Nagy János is érezte a totalizmus hátrányát és belső ellentmondásait. Mindenki másképpen reagált rá. Ö a magányt választotta. Saját, önálló világát építette, a természet közelségét kereste, mert érezte, hogy szüksége van a csendre, a tiszta égboltra, de magányát meg tudja osztani közeli barátaival, házának ajtaja mindig nyitva áll azok előtt, akik jó szívvel keresik fel. A főiskolán tanáraitól (Štefunko, Pribiš) elsősorban a mintázás és komponálás klasszikus hagyományait tanulta el, de ez nem elégítette ki az expresszivitásra hajlamos, szubjektív érzelmektől vezérelt fiatal szobrászt. Különösen nagyméretű nőalakjai érdemelnek figyelmet, a férfi és a nő örökérvényű kapcsolata, az ember párbeszéde és küzdelme rejlik mögötte. Mindezeket rendkívül változatosan tudja ábrázolni, A művészet másik területén az emberi kultúra nagyjai ihlették, különösen lelkesen tanulmányozta a keleti kultúrákat, benne a magyarság eredetének a gyökereit. Rendkívül gazdag könyvtárában szinte minden erre vonatko-Kodály zó anyag megtalálható és mongóliai, törökországi tanulmányútjai során sok-sok élményt hozott magával. Ennek eredményét megtalálhatjuk a nagyon szuggesztív, mélyértelmű, gondolkodásra késztető plakettjeiben, például a Gilgames, Őseink balladája című sorozatban. Az ősi kultú-Nagy János munka közben ra nagy értékeit meg kell őrizni és továbbadni a művész, a költő ihletével. Nagy János olyan szobrászművész, akit nem nyűgöz le az anyag szépsége; elképzeléseinek megformálása érdekli, az eszme. Térbeli plasztikáit jórészt fából készíti, a maga egyéni megjelenítésében. Nagyobb müveel, melyek a városok terét díszítik, legtöbbször nem volt szerencséje, mert az akkori „bizottságok” sokszor dilettáns módon beleszóltak, a művész elképzelését nem vették figyelembe. Legkifejezőbb alkotásai a plakettek és az érmék, melyeket minden külső belebeszélés nélkül, otthon a munkaasztalon tervezett. Bennük keit életre a művész meditativ hajlama, ötletessége, szenzualitása és a belső fnüvészi élmény. A legtöbb kiállított tárgy a 70-es 80-as évekből szármázik, az utolsó tíz év, talán a személyes problémák miatt is kevésbé volt termékeny. Az utóbbi müvei, főleg az érinek: Győzelem, Fáradtság, Béke stb. arról tanúskodnak, hogy a művész továbbhalad a megkezdett úton és művészi hitvallását, küzdelmét, hitét soha nem adja fel. KUBIČKOVÁ KUCSERA KLÁRA Méry Gábor felvételei
