A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
VÖRÖS KÁNYA (M/LVUS MILVUS) A nálunk előforduló kétféle kányát — a vörös és a barna kányát — más ragadozómadárral szinte lehetetlen összetéveszteni, mivel ezek villásfarkúak. A vörös kánya középnagyságú. ritkaságszámba menő ragadozómadarunk. Súlya eléri az 1 kg-ot. Tollruhája téglavörhenyes vagy barnás, feje szürkés árnyalatú, farka erősen villás. A vörös kánya csaknem kizárólag európai faj. Előfordulása a Skandináv-félsziget északi részeit kivéve kiterjed az egész kontinensre. Honos még a Kanári-szigeteken, továbbá a Földközi-tenger szigetein (Korzika. Szardínia, Szicília. Baleárok). Kis-Ázsiában (Törökország) és Észak-Afrika tengerparti zónájában. Nálunk az alacsony és középhegyvidék (700 m-ig), illetve a lomberdők madara. Előfordulását, költését a Kis-Kárpátoktól a Vihorlátig regisztrálták. Állománya az utóbbi években nagyon leromlott. Becslések szerint Szlovákiában hozzávetőlegesen 10—15 pár költ. Kedveli az öreg erdőrészeket. Zsákmányát a völgyekben, legelőkön, mezőgazdasági területeken szerzi be. Néha ellátogat a baromfiudvarok felé is. Ez irányú esetleges kártevése — összevetve a héja tevékenységével — elenyésző. Nem tartozik az igazi vándormadarak közé. Egy részük a telet kóborolva tölti Pannónia tágabb vidékein, mások délebbre is lehúzódnak. Költőhelyükre márciusban érkeznek. Nászrepülésük impozáns. Nagy magasságban keringnek a párok, s időközönként a jellegzetes „hijahi-hi-hi-hija"-szerű „nyerítésüket" hallani. Fészket nem szívesen raknak. inkább más ragadozó által elhagyott fészket foglalnak el. Ha mégis fészekrakásra fanyalodnak, akkor az építőmunkát a tojó végzi, az anyagot a hím hordja. Legszívesebben a fák csúcsán fészkelnek, ügyelve arra. hogy jó ki- és berepülés essen. A kánya fészek igen jellegzetes. Madarunk ugyanis szeret összehordani mindenféle kacatot, ezért a fészekben rongydarabok, újságfoszlányok és mindenféle más anyag is előfordulhat. A 3 (4) tojásból álló fészekaljat a tojó áprilisban rakja, két-háromnapos időközzel, és már az első tojástól kezd kotlani. A 36 X 44 mm átlagméretű érdes felületű tojások színe sárgásfehér a- * lapon vörösbarna foltozású. Az inkubáció 30 napig tart. A fiakat a szülők felváltva őrzik. Először csak a hím hordja az eleséget. A tojó porciózza a zsákmányt, s etet. Később a tojó is bekapcsolódik az élelemszerzésbe. A fiókák másfél hónapig tartózkodnak a fészekben, s kirepülésük után is még visszatérnek ide. November végére a vörös kányák eltünedeznek. Kis részük helyben áttelel, a többiek eltávoznak, elkóborolnak táplálékdús vidékekre. A vörös kánya táplálékát apró rágcsálók (hörcsög nagyságig), madarak (galamb nagyságig) és kétéltűek képezik. Gyenge, aránylag rövid lába segítségével nem tud nagyobb állatokat megfogni, ezért ha meg is támadja olykor az udvaron kapirgáló baromfit, ritkán ér el eredményt. Cserebogárrajzáskor fami háromévenként esedékes) szívesen rákap erre a kiváló kalóriadús csemegére. Nem veti meg a nagyobb rovarokat sem. Pátkai megfigyelte, hogy a héját, a sólymot, a lomha sasokat addig sanyargatja, míg azok etúnva a zaklatást, otthagyják neki prédájukat. Dögre is szívesen rámegy. A régen károsnak vélt kányát a haszonféltő szemlélet tragikusan ítélte meg. Vadászaink sokszor felhánytorgatták az apróvadban végzett pusztításokat. Ma már a vörös kánya kiveszőben van. ezért különleges védettséget érdemel! STOLLMANIM András Fotó: Š. Danko