A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-12 / 41. szám

Már túl voltunk a felvételiken. Harminc­hat gyereknek és a szüleiknek megígér­tem, hogy szeptemberben kezdünk. A tantestület tagjai felmondásban voltak. Ha nyitunk, állás nélkül maradnak. Nem kívánom ezt a feszült várakozást senki­nek. Augusztus 22-én kézhez kaptam az engedélyt. Felsóhajtottam: Istenem, most adj erőt, hadd teremtsek tiz nap alatt iskolát! Sikerült. Fedél volt a fejünk fölött. Gyönyörű tágas, tiszta, frissen festett tantermek és műhelynek való termek vártak. Élettel, emberi szóval, gyerekekkel megtölteni — ez volt a x feladatom. — Miből telik magániskolára? — Bankkölcsönből. A házam terhére. De a kölcsön felvétele nem egyszerű. Nem tudom, hogy másutt és mások milyen tapasztalatokat szereztek, de én a dunaszerdahelyi bankban nagyon ke­serves tapasztalatokat szereztem. Megalázó volt az ügyintézésnek az a módja, amelyet ök gyakorolnak. Ott is hagytam őket, Galántán biztatóbb a helyzet, hamarosan megkapom a köl­csönt és akkor megvehetem azt az autóbuszt, amelyet már augusztusban megvehettem volna, és amely azóta már üzemelne és pénzt hozna. S ez nagyon lényeges. — Mit tart leglényegesebbnek az is­kolájában ? — A szakma oktatását és a szemé­lyiség formálását. Itt végre megvalósul az, amiről eddig csak álmodhatott a szakoktató: az elméleti és a gyakorlati képzést ugyanaz az ember végzi. És anyanyelven. Sok szakemberrel ellen­tétben én vallom, hogy szakmát is lehet humánusan oktatni. Az elcsépelt frázis: „életre nevelni" helyett vallom, gondol­kodni, szakmai kérdésekben vitázni, önállóan dolgozni kell megtanítani a szaktanintézet diákjait. Azt akarom, hogy a harmadikos, illetve a frissen végzett megálljon a maga lábán és megéljen a szakmájából. Az ilyen isko­lára voltam kiéhezve én is és a kollégáim is. A tandíj ebben az iskolában gyere­kenként és havonta ötszáz korona. A szakoktatók fizetése képesítéstől füg­gően négy-ötezer. Ha majd az autóbusz üzemelni fog, ha majd a tanulók mun­káit pénzzé lehet tenni — a varrónők szoknyát, szoknya nadrágot, nadrágot már az idén megtanulnak varrni, a fod­rásznők is elöbb-utóbb pénzért dolgoz­hatnak a falunak, az autószerelő, a villanyszerelő, az asztalos szakmának is vannak olyan termékei, amelyeket pénzzé lehet tenni már a tanuló évek kezdetén — de, akkor sem lesz mindez elegendő az iskola fenntartásához. Az állam nem vonulhat ki anyagilag is az oktatásból. Ezért nem mindegy, hogy milyen költségeket és azok hány száza­lékát teríti majd vissza. Bár nagyon örülök e szakmunkásképző létrejötté­nek, kis üröm is vegyül örömömbe. A magad uram, ha szolgád nincsen ke­serű öröme. FISTER MAGDA Méry Gábor felvételei A gerontológia és a geriátria az élő szervezet elöregedésével foglalkozó tu­domány. Kutatja az elöregedés élettani tüneteit, okait, az életviszonyok hatását a szervezet elöregedésére, a szellemi és testi teljesítőképességnek az életkorral kapcsolatos változásait, vizsgálja az öregkorban jelentkező betegségeket, foglalkozik megelőzésükkel és gyógyí­tásukkal. Fontos feladata az öregek pszichéjének vizsgálata és az öregkor­ban kialakuló kóros lelki működések kutatása. A gerontológia arra törekszik, hogy megakadályozza a szervezet káros elöregedését. Kutatja azokat a tényező­ket, amelyek segítségével megközelít­hető a cél. hogy az emberek ne beteg­ség, hanem a biológiai öregség követ­keztében haljanak meg. Dr. Schilder Hugótól, a so­­morjai poliklinika geriátriai osztályának az orvosától kér­dezem, kezdő orvosként mi­nek alapján döntött a geriát­ria mellett? — Tulajdonképpen véletlenül alakult Így. Már medikus koromban nagyon érdekelt a kórismerettan és a belgyó­gyászati munka. Ezért az egyetem el­végzése után a belgyógyászati osztályra jelentkeztem, mivel ott éppen nem volt üresedés, ezért a geriátriai osztályra kerültem. Mindössze pár hónapot dol­goztam, s aztán bevonultam az egyéves sorkatonai szolgálatra. Utána úgy gon­doltam, megpróbálok körzeti orvosként elhelyezkedni; de láttam a geriátrián — ahol a főorvoson kívül még három or­vosnak kellene dolgoznia — főorvosnö volt egyedül, ezért úgy döntöttem, ott folytatom, ahol a katonaság előtt abba­hagytam. — Ha jól értettem, ön lénye­gében három orvos helyett dolgozik. . . — Nem egészen így van, ugyanis a dunaszerdahelyi kórházból járnak hoz­zánk segíteni, ám a főorvoson kívül csak én dolgozom főállásban az osztályon. — Mit gondol mi lehet ennek az oka ? — Azt hiszem, a fiatal orvosok egy kicsit félnek az idős emberektől. Náluk sok esetben egy-egy betegség tünetei is másképpen mutatkoznak, mint a fi­ataloknál, illetve a középkorúaknái. Pél­dául: a közelmúltban volt egy esetem, az illető a lábát fájlalta, s a kivizsgálás után kiderült, tüdőgyulladása van. — Elmondaná röviden, milyen munka folyik a geriátriai osz­tályon ? — Klasszikus belgyógyászati munka a geriátria, annyiban különbözik a bel­gyógyászattól, hogy a mi osztályunkon hatvan idősebb betegeket kezelünk. Tehát a geriáter lényegében belgyó­gyász és még valamivel több ... Nekem viszont az tetszik ebben a munkában, hogy szinte alig találkozunk olyan be­tegségi tünetekkel, amilyenek a tan­könyvekben vannak. — Mi jelenti ön számára a sikerélményt ? — Természetesen az, ha a betegem gyógyultan hagyja el a kórházat. — Ön szerint mi az oka an­nak, hogy az utóbbi időben, a 30—40 évesek körében meg­növekedett a szívinfarktusok száma ? — Ez lényegében korai öregedést je­lent. Szerintem ezekben az esetekben közrejátszik a helytelen táplálkozás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a ren­geteg cigaretta és az állandó rohanás. Azt hiszem, nem lenne olyan gyakori a szívinfarktus és az érrendszeri beteg­ség, ha az emberek kevesebb cukrot, húst, zsiradékot fogyasztanának és okosabban gazdálkodnának az erejük­kel. — A korai öregedésnek ön szerint mi a legjobb ellensze­re? — Munkám során megfigyeltem, más­képpen öregszik az olyan ember, aki egész életében kétkezi munkás volt, mint az, aki szellemi munkát végzett. Az utóbbiak tovább meg tudják őrizni az optimizmusukat, fiatalságukat, míg a volt fizikai dolgozók hamarabb össze­roppannak. Természetesen ez csak az én megfigyelésem, biztosan akadnak kivételek is. Úgy gondolom azonban: a munka öröme, az alkotás fiatalít, fiata­lon tart. — A geriáter szerint, hogyan lehetne megalapozni a kelle­mes késői öregkort? — Szerintem az egészséges életmód­dal, a megfelelő életritmus, a belső harmónia kialakításával már fiatalon is meg lehet alapozni a kellemes késői öregkort. KAMONCZA MÁRTA Fotó: Méry Gábor 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom