A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma SÁG/ TÓTH TIBOR Bogoty János felvétele A minisztérium álláspontjával szemben mi a „vegyes" iskolák szétválasztását azért követeljük, mert: 1. a „vegyes" iskolák — szlovák részről — a magyar fiatalok asszimilálódásának sikeres eszközei, 2. sem a magyar nemzetiségű pedagógusok, sem a diákok számára semmiféle előnyt, sok esetben csak hátrányt jelentenek, 3. a közös szertárak, oktatási segédeszközök használata — a magyar fél hátrányára — lehetetlenné válik^A a szlovák pedagógusok számos tantárgyat szlovák nyelven tanítanak a magyar tanítási nyelvű iskolákban is, s ez a tény nem előnyt, hanem hátrányt jelent a diákok számára elsősorban a helyes magyar beszéd gyakorlásában. A fenti pontokba foglalt állításaimat a következő tényekkel támasztom alá: Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikája lehetővé tette, hogy a szlovák pedagógusok magyar nemzetiségű diákokat toborozzanak a szlovák iskolába, ami végső fokon a fentebb említett asszimilálódáshoz vezetett. Amennyiben a magyar pedagógusok „házaltak" magyar (!) szülőknél, hogy gyermekeiket megnyerjék az anyanyelvi oktatás számára, az a „vegyes" iskolákkal rendelkező városokban és falvakban „halálos" bűnnek számított, az „internacionalista" oktatásügyi „elvtársak" és a szlovák kollégák szemében. Számos „vegyes" iskolában a szlovák pedagógusoknak számos túlórája van, mert a magyar tanítási nyelvű iskolában is tanítanak. Ugyanezt — sajnos — nem lehet a magyar pedagógusokról efmondani. A fizetéskiegészitést jelentő jutalmak szétosztása alkalmával is a magyar nemzetiségű pedagógusok sok esetben mellőzve voltak. Ugyanezt lehet elmondani a segédeszközök és a szaktantermek használatáról is. A 4. pontba foglalt állításom látszólag ellentmondásos. A magyar diákoknak ugyanis meg kell tanulniuk szlovákul. Ám erre szolgálnak a szlovák nyelv és irodalom, a szlovák társalgás és a szlovák szakkonverzáció órái. Más tantárgyak szlovák nyelven történő tanítása azzal a veszéllyel jár, hogy a magyar nemzetiségű diákok anyanyelvi ismeretei hiányosakká válnak, márpedig köztudott, hogy szilárd anyanyelvi (nyelvtani és stilisztikai) ismeretek nélkül az idegen nyelvek tanulása is sokkal nehezebbé válik. A szlovák nyelv és irodalom oktatására pedig a magyar tannyelvű iskolák szakképzett tanárokkal rendelkeznek. Az ipolysági gimnáziumban például, ahol tanítottam, hárman voltunk szlovák nyelv és irodalom szakos pedagógusok, mindhárman a pozsonyi Komenský Egyetemen szereztünk tanári diplomát. Talán nem szerénytelenség, ha megjegyzem, hogy jómagam a szlovák nyelv és irodalom oktatásának elméletéből bölcsészdoktori címet szereztem. Túlbuzgóság és a valóság meghamisítása tehát olyasmivel előhozakodni, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban szlovák anyanyelvű és nemzetiségű tanároknak kellene tanítani a szlovák nyelvet. A kommentált cikk szerzője megkísérli cikkében — nagyon laikus, ám tendenciózus módon — felvázolni a magyarság és a szlovilágtörténelem is része lenne a tantervnek ugyanúgy, mint a cseh és szlovák iskolákban. História est magistra vitae — A történelem az élet tanítómestere — mondja a régi mondás. Nos, olyan történelmet kell tanítani iskoláinkban, mely nem hallgatja el a magyar és a szlovák nép történelmének árnyoldalait sem, ám úgy kell tanítani, hogy a mai nemzedék tanuljon a múlt hibáiból, hogy azok a sérelmek, melyek a múltban érték akár a szlovákokat, akár a magyarokat, a harmadik évezred küszöbén álló modem világunkban soha, semmiféle körülmények között meg ne ismétlődhessenek! Csakis így fogjuk tudni egymást megérteni, becsülni, s ez lesz a sikeres módja a soviniszta, nacionalista és irredenta megnyilvánulások végleges megszüntetésének is! A cikkíró írásának címében három szép fogalmat említ: igazságosság, értelem, megértés. Mindehhez még egy negyedik szép fogalmat kellene társítani: a bizalom fogalmát. A cikkíró, aki egyben oktatásügyi mi-^ niszterünk volt, legyen több bizalommal a magyar pedagógusok és kérelmeik iránt, s igyekezzék a hazai magyar oktatásügy égető problémáit igazságosan és közmegelégedésre megoldani! Ne azt kérdezze, minek a magyar nemzeti kisebbségnek egyetem, hanem tegyen meg mindent, hogy ez az egyetem, mielőbb létrejöjjön azért, hogy a magyar nemzeti kisebbség fiataljai is minél nagyobb számban szerezzenek anyanyelvükön egyetemi képesítést, hogy általa hatékonyabb módon kapcsolódhassanak be hazájuk és szülőföldjük, a Szlovák Köztársaság építésébe azon az úton, amely töretlenül vezet — Európába ... A cikk első részét a Hét 33. számában közöltük. Befejező része technikai okok miatt kerül a 41. számba. Olvasóink és a szerző elnézését kérjük. vákok együttélésének történetét, miközben gyakran emleget egy nemlétező „Uhorsko" nevű országot. Ilyen nevű ország soha nem létezett Európa térképén, a szlovákok Ma gyarországon (Maďarsko) éltek. Az Uhorsko, uhorský szavak csupán a legszélsőségesebb szlovák nacionalizmus szerencsétlen szüleményei, olyan szlovákoké, akik nacionalista elvakultságukban azt sem voltak hajlandók elismerni, hogy ök Magyarországon éltek, s hogy ezt az elnevezést kimondaniuk se kelljen, kitalálták a semmitmondó Uhorsko elnevezést. A cikkíró erős kritikának veti alá dr. Pukkai László történelemszakos tanár javaslatát a nemzeti kisebbségünk történetének tanításával kapcsolatban. Dr. Pukkai — amint az a cikkből kitűnik — a valóságnak megfelelően vázolja fel nemzeti kisebbségünk történelmét, a cikkíró mégis nacionalizmussal, nacionalista érzelmek szításával vádolja öt. A cikkíró arra bizonyára nem gondolt, hogyha a lakosságcserét, a magyarok jogtalan elhurcolását Csehországba, a szégyelleni való reszlovakizációt elhallgatnánk a fiatalok előtt, akkor a történelemtanításnak azt a módját alkalmaznánk, amely a múlt év novemberében megbukott rendszerben volt szokásos: a kényelmetlen eseményeket, a történelem sötét lapjait kihagyjuk a történelemoktatásból. s a diákokkal egy eltorzított, kikozmetikázott, mondjuk ki bátran: meghamisított, pszeudo-történelmet fogunk tanítani. Nos, ez az elmúlt négy évtized bevált történelemhamisitási módszere, a pártideológia követelményeinek megfelelő „történelmi" zagyvaságok előállításának tudománytalan és felelőtlen módszere volt. Ezt fogjuk folytatni Európához közeledő demokratikus jogállamunkban is? Egyébként is: az elmúlt hónapok eseményei, a nacionalista megmozdulások a szlovák nacionalisták részéről, a magyarellenes uszítások, provokációk és sajtókampányok jól bizonyítottak egy szomorú tényt: a szlovák fiatal és középnemzedék nem ismeri saját hazája valódi történelmét, Cseh-Szlovákia létrejöttének körülményeit, a nemzeti kisebbségek kialakulásának történelmét. Az elmúlt évtizedekben a manipulált történelemoktatás keretében mindezt nem is tanulhatták meg. Hasonlóképpen a magyar nemzetiségű diákok sem hallottak az iskolában egyetlen szót sem azokról a sérelmekről, melyek nemzeti kisebbségünket a második világháború után teljesen jogtalanul és igazságtalanul sújtották. A történelemben az igazságot,, a valóságot kell tanítani, s lehetővé kell tenni, hogy a magyar nemzetiségű diákok ugyanúgy tanulhassák a magyar nemzet történelmét, mint ahogyan a cseh és szlovák diákok is tanulják saját nemzetük történelmét. A magyar tanítási nyelvű iskolákban természetesen a cseh-szlovák és a Rajzórán Gondolatok egy cikk olvasása közben 6
