A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

FÜLEK! HEGYSÉG Ilyen meggondolásból nyilvánította táj­védelmi körzetté a Kulturális Minisztéri­um a múlt év decemberében a Füleki­­hegysége\ is (szlovákul: Cerová vrchovi­na) 16 278 ha területen. A Fülektől Harmacig mintegy 30 km hosszúság­ban húzódó védett terület dombvidéke keletkezését tekintve nemcsak a legfi­­atalabbaknak számit nálunk (kiemelke­dése csak a negyedidöszak pleiszto­cénkora végén fejeződött be), de ma­gán viseli a legutolsó vulkánosság aránylag épen maradt formáit is. Talál­hatók itt baza It os vulkáni törmelékkú­pok, kürtökitöltések, kráterek és lávafo­lyamok maradványai, különféle módon elmállott bazaltsziklák, kőtengerek és álkarsztos barlangok. Maga a hegység is felszínalaktani különlegességnek szá­mit, mivel az egykori bazaltlávával kitöl­tött völgyek a kiemelkedés után tábla alakú hegyekké formálódtak, a lágyabb homokkőben pedig völgyek keletkeztek, így a domborzat megfordítódott az eredeti, harmadidöszak végi állapothoz képest. A bazalt- és homokkő oldala-Az Ördög János nevű szikla a Pogány­­vár-rezervátumban A füleki Várhegyen (előtérben) jól kive­hetők az egykori vulkáni kráter falai Kőtenqer a Poqánwár-rezervátumban Egyházbást mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom