A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-28 / 39. szám

Mécs József: FALUNÉV, ÉVKÖNYV, ISKOLAMÚZEUM Kardos István: IGAZSÁGOSABB FÖLVÉTELIRŐL ÁLMODOZUNK Gágyor József: SZAVAINK SZIPORKÁZÁSA Görföl Jenő: SZŐDLIGETEN JÁRTUNK Fister Magda: Ml LESZ A MESE VÉGE? ELŐTTÜNK AZ OKTÓBER Lapzárta: 1990. IX. 5. Címlapunkon: Júlia Adamafová (Fr. Rakovský felvétele) A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsva/d Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dď. ft> Dd: Kérem, mutatkozzon be! Harmincöt éves vagyok. Két fiam van, feleségemmel szeretetben, meg­értésben élünk. Hitem szerint a református egyházhoz tartozom. Brünnben avattak ker­tészmérnökké 1981 -ben. Mindmáig a Bátkai Állami Gazdaság az első munkahelyem. Kép­viselőségem idejére, mandátumom lejártáig fizetetlen szabadságot vettem ki. Egészségi állapotomról el kell mondanom, hogy öt évvel ezelőtt súlyos baleset ért. Gyalogos­ként elütött egy teherautó Bátkán.'.munkába menet. Szerencsére a tünetek már mólóban vannak. Rimaszombatban lakom, családi házban. Az Együttélés politikai mozgalom jelöltjeként 1990 júliusétól képvi­selő. Mit érez. mit gondol? — Nagy megtiszteltetésnek veszem a képvi­selőséget. Isten segítségével szeretnék nem­zeti kisebbségünk javán munkálkodni. Igyek­szem elérni, hogy a honi magyarok otthon érezzék magukat szülőföldjükön. Bízom ab­ban, hogy a mostanában nem ritka, élesen magyarellenes hangok az idő előrehaladtával nyomtalanul eltűnnek. Az embereknek rá kell ébredniük, hogy ha mások is otthonuknak érzik a hazát, az elsősorban az országnak válik hasznára. Ön szerint mik lehetnének táplálói az otthonérzetnek? — Jelenünk a múltban gyökerezik. Nagyon hiányolom, hogy ezideig iskoláink­ban nem tanítják meg gyermekeinkkel ki­sebbségünk és a magyarság történelmét. Elengedhetetlenül fontosnak vélem továbbá a háborút közvetlenül követő időszak ese­ményeinek, okainak, következményeinek ob­jektivitásra törekvő feldolgozását és ismerte­tését. Talán ez is hozzájárulna ahhoz, hogy közülünk sokan ne érezzék magukat másod­rangú állampolgároknak. Arról is szólni kívá­nok, hogy lakosságunkat égetően érdekli a földkérdés. Szlovákia legtermöbb területé­nek java részén évszázadok óta él nemzeti kisebbségünk. Az elmúlt időszak bénító ha­tása alól föleszmélö emberek még nem mér­ték fel a fokozatosan kitárulkozó szabadsá­gukat. Fel kell mérnünk mindahányunknak vállalkozói lehetőségünket. Növekvő gazda­sági súlyunk másutt is érezteti majd hatását. Remélem, hogy az 1 000 magyar lakosra jutó 16 magyar értelmiségi arányán jelentő­sen javít föleszmélő nemzetiségünk. Az ér­telmiség fontos, mondhatnám nélkülözhe­tetlen hordozója létünknek, kultúránknak, műveltségünknek, nyelvünknek. Mélyen hi­szem. hogy a birtokviszonyok rendezésével református egyházunk helyzetében is javulás áll be, s hiányzó papjainkat rátermett embe­rek pótolják. Szükségesnek tartom a komá­romi székhelyű római katolikus püspökség felállítását! Pünkösdkor az apostolok nyelve­ken szóltak, a Jeruzsálembe jött idegenek anyanyelvükön hallották az igéket. Isten min­denkihez saját nyelvén szól. Bár országunk­ban az acsarkodó hangok ez ellen igyekez­nek gyűlöletet szítani, én mégis bízom a többségi nemzet józan, humánus és keresz­tény megoldásában, abban, hogy a meglévő alkotmánytörvényt továbbfejlesztve, a meg­felelő végrehajtási törvényekkel és rendelke­zésekkel kiegészítve elfogadható, európai léptékű nyelvtörvény fog születni. Ellenkező esetben az ország múlt századi gondolkozá­sáról tesz tanúbizonyságot. Ön a Szövetségi Gyűlés képviselő­jeként mit tehet mindezekért? — Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a miénk a legkisebb számú képviselői klub. Összesen tizenegyen vagyunk. Mind a szlovák, mind a cseh képviselők között sokan gondolkoznak a huszadik század végének megfelelően. Ezért hiszem, hogy velük együtt megtaláljuk a közös hangot a fentebb el­mondottak érvényesítésére. Klubunknak már Interjú BATTA ISTVÁN mérnökkel, a szövetségi gyűlés képviselőjével több ülése volt. Lényegretörően szól hozzá mindenki a témához, fölösleges, önámító szónokoskodás nincs. Elég gyorsan kialakul a mindannyiunk által elfogadható álláspont. Feltűnési viszketegség engem nem hajt, csak szükséges esetekben szándékozom felszó­lalni. Azon leszek, hogy nemzeti kisebbsé­günk érdekei, jogai ne, vagy csak a legkisebb mértékben csorbuljanak. Ha önön múlna, milyen intézke­­: dések foganatosításával tudna jobb otthonérzetet teremteni a magyarok számára ? — A közös igazgatású iskolákat következe­tesen szétválasztanám, mert a tapasztalatok szerint ez számunkra egyértelműen hátrá­nyos. Az elmúlt évtizedek magyar iskoláinak csökkenő száma kétséget kizáróan bizonyítja ezt. Igyekeznék magas színvonalúvá tenni a meglévő középiskolákat. Nemzetiségi terüle­ten a közhivatalokban csakis a mindkét nyel­vet anyanyelvi szinten beszélő tisztviselőket alkalmaznék. A nyelvi tudás szintjét állam­vizsgán mérném fel. Minden hivatalos okira­tot hosszában a felére választva szlovákul és magyarul adatnám ki. Szigorúan felelősségre vonnám azokat, akik valakit nemzeti vagy faji alapon hátrányosan megkülönböztetnének. A cigányokban felébreszteném volt társadal­mi szerveződésük iránti érdeklődésüket. Így, ezekkel az intézkedésekkel, úgy gondolom, hátrább szorulna az elvakultság, és például a nyelvoktatásban könnyen be lehetne vezetni a Gömörben évszázadok óta megszokott szlovák és magyar gyermekek cseréjét, ame: lyet a proletár internacionalizmus égisze alatt elsorvasztottak. Szándékosan hagytam Do@G a helyhatósági választásokról\ a szlovák—magyar kapcsolatokról utoljára településeink magyar névhasznála­tát! Az első köztársaság idején minden köz­ség szélén az ott élő nemzetiség nyelvén is feltüntették a helységnevet. Ezt a jó, bevált gyakoriatot kell követnünk ma is. A közel­múltban a közép-szlovákiai napilap (Smer) címoldalán fénykép jelent meg Besztercebá­nya névtáblájáról, amelyre spray festékkel ráfújták, hogy Bánya Beszterce. A képaláíró azt kérdi: vajon ki írhatta ezt a táblára ? És a fokosa után kutat! Jó lenne, ha megtalálná a fokost és a tettest, mert ugyan ki írhatta fel úgy a táblára, hogy Bánya Beszterce? Ezt én kettős provokációnak tartom. Elszomorító, hogy 1990-ben még ilyesmi állíthat szembe egymással józan, felnőtt embereket. Úgy látszik, hogy a múlt politikai rendszer maga­tartásformákat is konzervált. A kialakult gon­dolatvázakat nehezen dobjuk el. Helyhatósági választások előtt ál­­; lünk. Mit tart e tekintetben fon­tosnak a nemzeti kisebbség szá­mára ? — Elsősorban azt említeném, hogy a közsé­gekben még nem tudatosították kellően, hogy már nem a CSKP vezeti az országot. A dolgok több évtizedes passzív elfogadása után ritka község az, ahol a helyiek már annyira felocsúdtak, hogy önállóan politizál­nának. A helyhatósági választásokon alapfel­tétel, hogy csak azok a politikai mozgalmak és pártok állíthatnak jelölteket, akiknek az adott helyen alapszervezetük van. Úgy vé­lem, hogy ez csupán egy pártnak kedvez. Szerintem a helyhatósági választások meg­tartása. ilyen feltételek mellett, még korai. Minden politikai pártnak és mozgalomnak gondot fog okozni a minden településre való eljutás. A nemzeti kisebbség számára na­gyon fontos, hogy megtaláljuk azokat a nem sáros, felkészült, hozzáértő embereket, akik erkölcsi magatartásukkal is méltóak arra, hogy bekerüljenek a községi elöljáróságba. A bíróknak mély vízbe kell ugraniuk. Nincs, aki kezükbe adná Ariadné fonalát. Nekik egy lehetőségük van, kitartással, tudással győzni, és a falunak a lehető leggyorsabban jobblé­tet biztosítani. Talány számomra az anyagi fedezet, mert lehet, hogy a község lakosa­inak adójából s más forrásokból származó összeg, sőt a falu rendelkezésére bocsájtott katasztrális terület fölötti gazdálkodás sem biztosit elegendő pénzt. Remélem, hogy té­vedek. Amit alapvető, lényeges dologként elvárok a helyhatósági választásoktól, hogy a község lakosai az arra érdemes embereket megtalálják és megválasztják. Nemzeti ki­sebbségünk a háború óta először választhat­ja meg a község bíróját és elöljáróit saját belátása szerint. Nemrégen Európa-napot tartot­­; tak a Magyar Köztársaság határá­nak nyolc pontján. Ön is részt vett egy ilyen találkozón. Milyen benyomás­sal tért haza ? — Pár óráig a jövőben érezhettük magunkat, amikor is a fennálló politikai határok elvesz­tik tapinthatóságukat, jelképesekké válnak. Az ünnepségen felszólalt a Magyar Köztár­saság csehszlovákiai nagykövete, az Egye­sült Államok követségének tanácsosa, Csur­­ka István író. Duray Miklós a lakosság szá­mára rendezett fórumon beszélt hosszab­ban. Mindketten az Együttélés politikai moz­galom képviseletében voltunk jelen. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom