A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF völggyel máig tart az együttes tevékenysége. Díjat, oklevelet rengeteget tudnék mutatni, hiszen évekig a hazai élcsoportba tartozott az együttes. 1965-től szerepelünk Garam Menti Népi Együttes néven, akkor volt az együttes egyébként a csúcson. Évente harminc fellépést tartottunk, a járásban, a környéken akkor több Csemadok-nap, körzeti ünnepély volt, mindegyiken jelen voltunk, mint ahogy az országos rendezvényeken és több alkalommal külföldön is. Emlékszem egy hollókői fellépésre, nagy élmény volt. Egyébként is, az ötvenes-hatvanas években a közönség összehasonlíthatatlanul nagyobb érdeklődése kísérte a tevékenységünket, mint most. — Ez valóban így van — veszi át a szót Wirth Jenő mérnök, az együttes vezetője és másik koreográfusa —, s bár első látásra tényleg úgy tűnhet, hogy nagyon nehéz manapság egy folklórcsoport élete, mi azért mindent megpróbálunk, hogy ne ragadjunk le a problémáknál és a lehetőségekhez képrest megpróbáljunk kitömi az ördögi körből. Ez gyakorlatilag egy teljesen új csoport, az átlagéletkorunk 23 év. Az utóbbi két évben kemény munkába fogtunk, amelynek a gyümölcsei már kezdenek beérni. Értem ezt a teljes csoport munkájára csakúgy, mint a kamaracsoportéra, amely az elmúlt időszakban vállalkozási formában több helyen is sikerrel lépett fel. Azt hiszem, a gondolkodásmódunknak is meg kell újulnia, az anyagi támogatás terén sem várhatunk mindent csak a Csemadok-alapszervezetétől, bár meg kell jegyeznem, a kiadások nagy részét a tavalyi egyszeri kultuszminísztériumi segítségen túl még mindig az alapszervezet pénztára állja. Igyekszünk azonban magunk is hozzájárulni az anyagi feltételek biztosításahoz, Így ha valamilyen egyeztetési probléma nem gátol meg, minden fellépési lehetőséget őrömmel veszünk. — Jómagam hogy kerültem a néptáncosok közé? Hihető, vagy sem, én lényegében Brezsnyev halálának köszönhetem, hogy itt vagyok. Akkor éppen a Tilinkót meg Ág Tibort hívta meg a Csemadok-alapszervezet egy élőzenével illusztrált előadásra, s mivel Brezsnyev épp az előző napon hunyt el, előadásról igen, de zenéről szó sem lehetett. Én akkor még, mint főiskolás vettem részt a rendezvényen, s mivel a Tilinkó csak megjött. Az FMK képviseletében indult, úgy is mondhatnánk a demokrácia jegyében választották a VNB elnökévé. Mit jelent ez önnek ? A volt elnök lemondott és engem így kész helyzet elé állítottak. Valakinek ezt el kellett vállalnia. Nem önjelölt voltam. Az FMK-sok bizalmat szavaztak nekem. Ebből a bizalomból kiindulva mertem elvállalni ezt a felelősségteljes beosztást. Eleinte nagy volt a lelkesedés bennem. De ahogy kezdtem megismerni a munkám lényegét, rádöbbentem, milyen nehézségek vannak. De munkatársaimmal nem torpantunk meg. igyekszünk megoldani és orvosolni a problémákat. Szeretném tudásom legjavát adni és megszolgálni az előlegezett bizalmat. Mit jelent a tolerancia és a demokrácia a polgármester szemszögéből ? A tolerancia nagyon fontos dolog. A mindennapi élet elképzelhetetlen tolerancia nélkül. A munkahelyen, a közösségi életben türelmesnek kell lennünk egymáshoz. Toleránsnak lenni annyit jelent, hogy tiszteljük a másik emberben a másságot. A demokráciaz előadás végeztével, egy hátsó helyiségben táncra is perdültünk. Akkor ismerkedtem meg Halász Gyulával, aki mindjárt be is szervezett az együttesbe. — Jenő az együttes motorja, ez vitathatatlan — fűzi hozzá Malcsek József is, aki az együttes berkeiben szintén jó szervező hírében áll. — Sokat tanultunk a videoanyagról, azután Takács Andrástól, Richtarčik Mihálytól, de nem tudom megkerülni az alapkérdést: nagyon hiányzik számunkra egy rendszeres, alapos, igényes továbbképzés. Az időszakos konzultációk, összejövetelek, táborok távolról sem tudják ezt helyettesíteni. — S ha már szót kaptam, hadd mondjak még valamit a felvételekről. Itt van ez a szétesőfélben lévő székház, ahol télen kályhában fütünk és próba után nincs hol lemosdanunk, betonpadlón táncolunk, amely tönkreteszi az ízületeinket, s a Csemadok vezetése hiába házal, könyököl a város és a járás vezetőinél, az „új" viszonyok közt sem találnak megértésre. Én egyébként 1976-ban kezdtem el táncolni egy Handlovčan nevű csoportban, amelyről talán nem kell bizonygatnom. hogy nem nemzetiségi csoport volt. Koreográfus kellett, 3 napon belül a bányánál munkalehetőséget is kapott, természetesen jó fizetéssel. Lányok kellettek, pályázatot hirdettek és 30 közül választottak ki 10-et. A csoportban egészséges konkurencia volt. A fellépéseken 8 pár szerepelt és a 15-ből mindig a legjobb 8 ment, mindenki igyekezett, mert a fellépéseknek anyagi vonzatúk is volt. Nem volt megfelelő a próbahely: 3 napon belül rendelkezésünkre állt a városi népművelési központ próbaterme tükrökkel, klimatizációval. — Távol álljon tőlünk, hogy most a feltételek biztosításának hiányán kezdjünk el lovagolni — veszi át a szót Szigeti József —, de azért ez egy nagyon fontos probléma. Mi szeretnénk csak a munkára koncentrálni, de lehet? Továbbmegyek: a csoport tagjainak túlnyomó többsége a környező falvakból jár be a próbákra, fellépésekre. Sokszor megtörténik, hogy amikorra belelendülünk a próbába. abba kell hagynunk, mert valamelyikünknek megy a busza ... — Így nehéz konkurálnotok más csoportokkal — jegyzem meg taktikálatlanul, amibe Jenő azonnal bele is vág: — Mi nem azért csináljuk, mi nem versenyezni akarunk elsőáról idealista elképzeléseim vannak. Sajnos, amióta itt vagyok az elnöki beosztásban nagyon sok olyan véleményt hallok, hogy az emberek meg vannak félemlítve. A vezetőik utasitgatnak, embertelen körülményeket teremtenek és lenézik a beosztottakat. Szerintem a demokrácia alapelve, hogy az emberek egyenlőek. Természetesen a munkaköri előírásokat be kell tartani. A beosztott emberként egyenrangú a felettesével. Viszont a munkaköri feladatok elvégzésekor hallgatnia kell rá. De ez nem jogosítja fel a vezetőt arra, hogy erkölcsileg és emberileg magasabbrendűnek higgye magát. Sajnálom, hogy Ipolyságon és a kistelepüléseken az emberek még nem érzik a demokráciának az igazi erejét, hogy ők szintén elmondhatják a véleményüket. A gazdasági reform már kezdetét vette. De a félelem még él az emberekben. Sajnos, nem tudom miért van ez így. Már most lehetne szólni, sőt kell is szólni. Még akkor is, ha mindenben nem egyezik a véleményünk. Tiszteletben tartjuk a másikat akkor is, ha ö másként látja ugyanazt a problémát. Hosszú Csipkerózsika-álomból ébredtünk. az igaz. De végre tudatosítanunk kell, hogy nem kell félni. sorban. Szerintünk a táncot magáért a táncért kell művelni, azért, hogy örömet, boldogságot váltson ki az emberből. Számunkra nem az a lényeg, hogy mutogassuk magunkat. nem csak a fellépésekért táncolunk. Csoóri Sándort szeretném ezzel kapcsolatban idézni: a néptáncnak két fontos határköve volt. Az első, amikor felkerült a színpadra, a második pedig, amikor visszakerült a földre, hogy önmaga maradhasson. — Van ezzel kapcsolatban még egy fontos felismerés — folytatja Szigeti József. — Ha az ember már 4—5 éve táncol és elért egy bizonyos szintet, élvezni tudja a dolgot, sikerélménye is van, ha saját anyagot táncol, tehát olyan tájegységről valót, ahonnan maga is származik, ahol ismeri az emberek mentalitását, gondolkodásmódját, talán ötször is könnyebben táncol és jobban érzi magát, mint az idegen anyag táncolásánál. Magam is táncoltam szlovák anyagot is, de nem éreztem soha a magaménak. Ilyen értelemben ez a mi működésünk vállalás és kicsit misszió, kultúrmisszió is. Erre már sokan bekapcsolódnak a beszélgetésbe, alig győzöm jegyezni a gondolataikat. — Győzzön az, hogy lelkesedünk. Először szeressük, élvezzük a táncot, azután ebből alakuljon ki az, hogy csoport vagyunk, vagyis, hogy létrehozunk egy koreográfiát és azt előadjuk, felvisszük a színpadra. Ez kollektív munka kell hogy legyen. Kigondoltunk egy koncepciót, amely azon alapszik, hogy mivel Lévának nincs saját anyaga, több anyagot kezdtünk el tanulni. Van hazai anyagunk bőven, természetesen, van azután erdélyi és van magyarországi anyagunk is; dolgozunk és sikereink is vannak. Ha csak a közelmúlt magyarországi fellépéseit számoljuk: Fót. Budapest. Szentendre. Kemence, mind egy-egy kedves emlék és egy-egy erőt adó buzdítás. És az alapiskolában is reményt keltőén cifrázza a lépést az utánpótlás. Az együttes többi, a beszélgetésen részt vett tagjai, Füri Gabi, Szobi Magdi, Molnár Erzsébet, Mittev Angelika, Váczi Nándi, Rideg Szilvia is optimista és így van ez rendjén. Ugyanakkor természetesen szívesen fogadnak bárminemű segítséget, meghívást és újabb tagok jelentkezését az eddigi 20 mellé. CSÁKY PÁL Milyen változások várhatók Ipolyságon a közeljövőben? Szeretnénk felépíteni az új kuitúrházat. ami bizonyára az igények nagy részét ki fogja elégíteni. Erre a létesítményre nagy szüksége van a városnak. Épül a fürdő is. Röviden most csak ennyit, mert még nagyon sok távlati tervünk és elképzelésünk van, de erről még korai lenne nyilatkozni. Ipolyság nyolcezet lakosú város. Elmondhatjuk-e, hogy lokálpatrióták lakják? A szó jó értelmében igen, az ipolyságiak lokálpatrióták. Szeretik, ha városukban minden megvan, aminek meg kell lennie. Ennek érdekében nem sajnálják a fáradságot, a munkát. Ez természetes, hisz mindenki arra törekszik, hogy a lakóhelyén jó körülmények legyenek. De az már megint az érem másik oldala, hogy sajnos a körülmények nem mindig engedik azt, hogy meg is tudjuk valósítani. amit szeretnénk. KARDOS MÁRIA Művelődési tábor Borsiban A közelmúltban Borsiban került sor az immár hagyományos Művelődési táborra a Csemadok királyhelmeci szervezetének rendezésében, amely elsősorban egységes színvonalával, irányított műsorpolitikájával különbözött az előzőektől. Programját két tényező határozta meg. Az egyik: a helyi szervezetek átmeneti begubózásától a kollektív életmód felé való haladás, a másik: a közművelődés, a felvilágosító munka ügyét való szolgálás. Sajnos voltak, akik szívesebben ültek a képernyő előtt, mint a művelődési otthonban, a műkedvelők előadásán. Ennek ellenére a létszám nem befolyásolta a rendezvény életképességét. A Csemadokot nemes szándék vezérelte, amikor a résztvevők első útja az imregi kolostorba vezetett, hogy megtekinthessék az ottlévö értékes emlékanyagokat. Az őszre tervezett helyhatósági választások után megszűnnek a nemzeti bizottságok és helyettük közösségi, illetve városi hivatalok létesülnek, az államhatalom és az önigazgatás elkülönül egymástól. Jobban érvényesülhet a kezdeményezés, a vállalkozói szellem. Hogy jut el a politika a kis emberi hálózatba? Mennyire alkalmazhatók a magyarországi nézetek Szlovákiában? Hogyan térül meg az államot sújtó adósság, miután magánkézbe kerül minden? Ezekre és hasonló kérdésekre kaphattunk választ dr. Nagybozsóki József parlamenti képviselő előadásában. Ezt követően Fuksz Sándor mérnök tartott beszámolót a Csemadok tevékenységéről, valamint a Nagykaposon működő népfőiskola küldetéséről. „A Csemadok nem vált politikai párttá, megmaradt tömegszervezetnek" — hangsúlyozta —, „aktív tagsága van, s a kisebbség érdekeit képviseli. A politikai pártok a hatalom megragadására törekszenek. A politikát azonban közvetlen módon is lehet gyakorolni, ezt teszik a tömegszervezetek. A művelődési tábor következő müsorszámaként Rátay Csaba tartott előadást a családgondozásról. egyben bemutatta a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ gondozásában megjelent „A család jelentősége az egyén és a közösség életében" című kötetet. A kötet szerkesztésének egyik legfontosabb szempontja, hogy nem akartak más országokban megvalósított gondolatokat alkalmazni, hanem a sajátos lehetőségeket szeretnék megtalálni. Ennek érdekében választották Zemplént kiindulásuk helyéül, ahol a két terület — Bodrogköz és Hegyköz — egymást kiegészítő földrajzi egysége és zártsága céljaiknak kedvező terepet ígér. A szemelvények két nagy részre osztódnak: az egyik rész a karcsai Nagy Géza Bodrogközről, Petercsák Tivadar szülőföldjéről, a Hegyközről, Kováts Dániel a két tájat összefogó városról, Sátoraljaújhelyről, valamint Bencze Lóránt A gyógyító szó általános erejéről szóló dolgozatokat tartalmazza, a második azokat a tanulmányokat foglalja magában, amelyekből az olvasók megérthetik az egyént övező térség átfogó jelentőségét. Az előadások közti szünetben a Borsi Alapiskola diákjai esztrádmüsorral. valamint a bodrogszerdahelyi és a lagmóci citerazenekar tagjai szórakoztatták a résztvevőket. Az ízletes gulyás elfogyasztása után az elmaradhatatlan borkóstoló tett pontot a program végére. PUSZTAI ANDREA 7
