A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-07 / 36. szám

Legkisebb tyúkalkatú madarunk. Kerekded, zömök termetű, rövid nyakkal és farokkal. Bámulatos ügyességgel és gyorsasággal tud a réten, gabonában tovaosonni, bujkál­ni. Megpillantani szinte lehetetlen. Ittlétét a fürjkakas jellegzetes hangja a „pitypalatty" árulja el. Énekét késő tavasszal és nyáron éjjel-nappal hal­lani. Népszerűségét számos közmon­dás jelzi: „Kövér mint a tűrj", „Egész­séges mint a tűrj", „Ügy fut mint a fürj", „Gömbölyű mint a fürj”, „Fürge mint a fürj", stb. A Chernél István által 1899-ben összeállított anyag jól érzékeli a nép az adott esetben a fürj alakjára, tulajdonságaira vonatkozó pontos biológiai ismeretek tanúsá­gát. Elterjedése igazán impozáns. A Brit szigetektől Európán és Ázsián keresz­tül a Japán szigetekig, valamint az északi szélesség 60-ik fokától délre a 20-ik fokig nyúlik. Mint vándormadár évről évre bejárja Afrikát is. A fürj FÜRJ vándorútja és költözködési módja a madárvilágban csaknem egyedülálló. Tömeges vándorlásuk az öröklött kód szerint egy szeptember végi al­kalmas éjszakán történik. Mire elérik a Földközi-tenger partjait, egy részük ott marad. A zöme azonban alkalmas széljáráskor szárnyra kap, hogy a leg­rövidebb távon a dél-európai félszige­tek csúcsairól átrepüljék a tengert. A holtfáradt fürjek ahogy elérik Észak- Afrika partvidékét rövid pihenés után ugyancsak futva, gyalogszerrel foly­tatják útjukat (itt-ott szárnyrákapva), hogy elérjék a telelésre legalkalma­sabb füves térségeket. Útjukban ren­geteg megpróbáltatás várja őket. A legnagyobb veszteségeket az olasz­­országi és észak-afrikai madarászok hálói okozzák. (Coturnix coturnix) Tavasszal a fürjek ugyanazt az utat teszik meg fordítva. Ekkor sietősek, hiszen fészkelőhelyeik felé igyekez­nek. Májusi érkezésüket elárulja jel­legzetes pitypalatty ozásuk. A fürj a mezők, gabonaföldek madara. Éven­ként két ízben költ. Fészkét többnyi­re a mezőgazdasági területen, veté­sekbe, réteken talajra rakja. Igazi fé­szekről persze alig lehet beszélni, hi­szen az csak egy talaj mélyedés, né­hány szál fűvel bélelve. Ide a tojó május végén, majd másodszor július derekán 8—15, néha több, színezet­ben és rajzban talajszínű kissé körte alakú sárgás, barnán foltozott 35 X 24 mm tojást rak. Ezeket a fürjma­­ma egymaga 18 nap leforgása alatt kelti ki. A fiókák fészekhagyók s kizá­rólag az anyjuk nevelgeti őket. Más­fél hónap elteltével nagykorúkká vál­nak és elkezdik egyéni életüket. Táplálékukat kezdetben (fiókakor­ban) a rovarvilág adja. Később már a legkülönbözőbb gyomnövények mag­jai, valamint az aratás után kipergett gabonamagvak képezik. A régen oly gyakori és jellegzetes mezei madár hangját manapság már egyre ritkábban hallani. Az állomány megfogyatkozását a dél-európai és az afrikai madárkufárok tömeges be­fogása és pusztítása valamint a ná­lunk dívó úgynevezett belterjes agro­technika negatív szerepe okozzák. A fürjre nálunk manapság már nem vadásznak. Szeressük és védjük őt, nehogy egyszer azt kelljen kérdez­nünk önmagunktól: Pitypalatty, mer­re vagy? STOLLMANN ANDRÁS Fotó: S. Ha na nőik

Next

/
Oldalképek
Tartalom