A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
Különös korban elünk különös tatsa dalomban. Évtizedekkel ezelőtt egy lebegő boídogságkép eljövetelét hirdettek meg. amelyről kiderült: a történelem legsötétebb tetteit fedte el az emberek elöl; koncepciós perek, gulagok, büntetőtáborok, ártatlanul meghurcolt es lemészárolt milliók jeltelen sírok, nepek, népcsoportok kiirtása, deportálása, allati sorba jut tatasa — felsorolni is borzalom. S portálassal, reszlovakizactóval. az anyanyelvi iskolák betiltásával, készintu nyelvtorvenyjavaslatot fogai mázzon meg. elfogadása révén a legmélyebbre süllyedhet az európai társadalmak tették ezt a jóvo, a szebb jovö. az elkövetkező aranykor jegyében, annak igézetében. Az egyen, az egy-ember a világot megváltó óriási, apokaliptikus ..átrendeződésben'' megszűnt. az individuum, a szellem nem söbb részleges felszámolásává!, gazdasági retorziókkal, politikai, nyelvi tiltásokkal és letiltásokkal, területátszervezéssel. értelmetlen ipartelepítéssel — végtelen a sor. Mindezt egykor a „foldarabolás strategiájá-A jelenlegi szlovák kormányzat pedig erre készül, feledve, hogy ennek az országnak még van, ha nem is valami jó, de érvényes Alkotmánya, s hogy létezik olyan alkotmánytörvény, amely az itt elő nemzetiségek kozott. Mi pedig, szlovákiai magyarok, németek, ruténok, lengyelek, romák — röviden- kisebbségiek — az ország másodrendű polgáraivá degradáltatunk. Mert akit anyanyelvéböl rekesztenek ki, azt emberségeben arra volt jo, hogy teremtő erővel formálja a társadalmat, hanem, hogy a hatalmat kiszolgálja. Tudományban, társadalomban, művészetben egyaránt. Aki nem fogadta ezt el, az a nép. a társadalom ellensege lett s mint ilyen, nemkívánatos személy, akit — az ügy erdekeit szem előtt tartva — likvidálni kell. nak neveztem el magamban, amelynek alapelveit Eduard Beneš rakta le. s amely alapelveket azóta minden rendű és rangú csehszlovák kormány így vagy úgy, de átvett és alkalmazott. De mindmáig egyetlen csehszlovákiai kormányzat sem mereszkedett odáig hogy Európa közepén rasszista nyelvhasználatát érvényesnek ismeri el S amíg ez az Alkotmány és alkotmánytorveny érvényben van, amíg azt nem változtatták meg. a nyelvtörvényról készült javaslat egyértelműen alkotmányellenes. , A fentiekből, gondolom, kiviláglik — sajnos — hogy Csehszlovákia hetvenéves történelme során e torvény alázzák meg. Aki egy állam polgáraként a saját országában nem szólalhat meg az anyanyelvén, az nem lehet sem egyenjogú sem egyenértékű polgára unna« az országnál«.. Tovabbmenve: milyen polgárai lehetnek a majdani Eu'ópának azok, akik ezt követelik ?■ rtol van a szlovák értelmiség józan ítélőképessége, Évtizedek — huszadik századi toramikor az itt élő nemzetiségek legtenelmunk zöme — telt el így, s mi ebben a leszorított helyzetben vol tunk kénytelenek iétezm. Létezni, nem élni, mert a az más! Aki pedig mindezt kisebbségi sors ban szenvedte, nyomorogta végig, annak fizikai létezése mellett a leg elemibb jogainak a megtartásáért is óriási erőfeszítéseket kellett megtennie. Csoda-e, ha sokan feladták ezt a küzdelmet, s a létezés kevesebb gonddal-bajjal járó útjára léptek ?! Te szem azt, föláldozták nemzetiségüket, eladták az Édes Anyanyelv csodáját, vagy ha maguk ezt a bűnt nem követték el, megtették gyermekeikkel — elkövettették! Mindezt megélve — és túlélve — a szlovákiai magyarság azzal a re ménnyel és bizakodással kapcsolódott be a csehszlovákiai változások ba, hogy végre lesz ennek az ország nak olyan parlamentje, olyan kor mánya, s a kormányban olyan felelős államférfiak, akik képesek európai módon gondolkodni, s a nemzeti kisebbségek általános emberi jogainak alkotmányos garanciákat teremteni Ám amióta ebben az országban újra demokrácia (?) van, egyre inkább úgy érzem magamat, mintha másságom — anyanyelvem, kultúrám, történél mem — miatt fehér négernek néznének. Az elmúlt hetven esztendő során sokféle formában es sokfele módon — s tegyem hozzá: módszeresen — igyekeztek Csehszlovákia kormányai felszámolni az országhatáron belül lévő magyarságot. Földreformmal, betelepítéssel, lakosságcserével, de elemibb — anyanyelvi jussát — akarjak a tarthatatlan „nemzetállam" jegyében eltiltani?! Nem látni azt, hogy csupán a szlovákiai magyarság évente töbomilliárdos érteket termel, hogy lényegében a déli agrár zóna adja az ország élelmiszerszükségletenek a döntő többségét — ez ma már gazdasági farkasvakságot jelent. Gondoltak-e arra valaha is az ilyen nyeívtörvenyjavaslat megszövegezői és követelői, hogy esetleg az érintettek — mi kisebbségiek — mikent vélekedünk erről?! Gondoltak-e arra, hogy ha akarunk, tenni is tudunk ellene7 Gondoitak-e arra ezek az urak, hogy úgy általában a nemzetiségi embereknek is van ónérzetük?! Gondoltak-e arra. hogy mit tesznek, ha nem szólalhatnak meg az anyanyelvükön? S Európára gondoltak-e? Továbbá, gondoltak-e arra, hogy a másság értékek hordozója is lehet, közvetítő kapocs a nagyvilág felé?! Nem sorolom a kérdéseket tovább, hiszen az elvakultságot, a tolerancia elemi hiányát, s a történelmi vakságot aligha is oldhatják fel. Hogy miért? Csak azért, mert a nyelvtorvény követelése ma Szlovákiában; reali tás! Ha a szlovák parlament elfogadja mi szlovákiai magyarok Europa fehér négerei leszünk. Annak ellenere, hogy Václav Havel az emoer, az író és e köztá sasác; elnöke kisebbségi jogaink biztosítá sát elnöki esküjében erősítette meg. GÁL SÁNDOR