A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-31 / 35. szám

fogoly. A feltett kérdéseket tehát mindenki jól érthette, hisz magyarul hangzott el. Igen ám, de bizonyos bonyodalmat okozott a nemzetiségi hovatartozás bevallása. Valamilyen szalmaszál fogódzóként a civilek legtöbbje csehszlovák nemzetiségűnek vallották magukat. A tolmács majd mindenkinek elmagyarázta, hogy ilyen nincs, valaki vagy cseh, vagy szlovák, esetleg más, tehát magyar illetve más nemzetiségű. Az emberek komoran néztek maguk elé, nagyokat hümmögtek, azonban makacs kitartással továbbra is azt hajtogatták, hogy ők pedig csehszlovákok.

A vallatok pedig pokoli módszert találtak ki az igazság kiderítésére: megimádkoztatták azokat a hadifoglyokat, akiknél kételyek merültek fel nemzetiségi hovatartozásukat illetően. Paradox módon éppen egy ateista katonai vezetésnek támadt ilyen ötlete, ezt azóta is igen furcsának tartottam. A módszert pedig másutt is alkalmazták, nem csupán nálunk. Valakinek nyilván eszébe jutott az a régi igazság, hogy az ember imádkozni és számolni rendszerint anyanyelvén szokott, így tehát szúrópróbaszerűen megimádkoztatták azokat, akik kitartottak a csehszlovák, illetve bizonytalankodva a szlovák nemzetiség mellett. Ezeknek az „Otče náš"-t, azaz a Miatyánkot kellett elmondaniuk szlovák nyelven. Természetesen az újdonsült szlovákok túlnyomó többsége megbukott ezen a keresztényi vizsgán.

Ma sem tudom pontosan megmagyarázni miért, talán mert tizennyolc és fél éves fejjel hallgattam az előttem valló földjeim, a fajtámbeliek hebegő, pirulástól sem mentes kínlódásait, mindez igen különös érzést váltott ki bennem. Akkor és ott nem tudtam persze olyan pontosan megfogalmazni, hogy az a groteszk komédia, amely előttem zajlik, szintén a menekvésnek a túlélésnek egyik fajtája. Csupán a megfoghatatlan szégyent éreztem valahol belül, amint láttam és hallottam ezeknek a sokat próbált és munkában oly sokszor kifáradt embereknek a vergődését. A magam szégyenkezését fokozta az is, hogy a kihallgatást, lajstromozást vezető tisztek, altisztek és maga a tolmács is az előttünk zajló tragikomédiát hangos röhécselések. csúfolódó megjegyzések, olykor pedig dühös kifakadások közepette végezték. Természetesnek tartom viszont, hogy az én lajstromba vételem igen gyorsan megtörtént, miután azonnal közöltem, hogy magyar nemzetiségű vagyok, ám állampolgárságomat illetően azt válaszoltam, hogy föltehetően újból csehszlovák állampolgár leszek, mert lakóhelyem a volt Csehszlovák Köztársaság területén fekszik. A tolmács gyorsan fordított, a tiszt jegyzetelt, s pár perc múlva intettek, hogy mehetek. Egy darabig még ácsorogtam bent, s tapasztaltam, hogy utánam még néhány falumbelí hasonló módon vallott magáról.

Ám a szovjet parancsnokság minden óvintézkedése ellenére néhány embernek valamilyen ürüggyel sikerült megtalálnia a szabadulás kiskapuit, s elengedték őket a szinnai lágerból. Pár éve mesélte el hosszadatmásán a kaposi Géczi Kálmán, hogy őt és László öccsét hogyan készítette erre a beszélgetésre egyik jó ismerősük, aki afféle bennfentes volt a lajstromozást végző irodában. Igaz, az Otče náš-t nekik is egész éjjel magolniuk kellett, végül is mindkettőjüket hazaengedték Szinnáról.

A nyilvántartásba vételről, vagy ahogy a foglyok átvéve az orosz szóhasználatot, a proverkáról pontosabb emlékei vannak az 1925-ben született nagykaposi Fedor Istvánnak, aki igen szívesen és alapos részletességgel mondta el az eseményeket. Föltehetően sokszor elmesélhette rokoni és baráti körben.

(Befejezés a következő számban)

... MIT KEZDJÜNK A DEMOKRÁCIÁVAL?

A felmérés

Egy hónappal az első szabad parlamenti választások után érdekes közvéleménykutatással lepte meg a lakosságot a Társadalmi Problémákat Kutató Centrum Pozsonyban. Sajtótájékoztatójáról a hazai napilapok is beszámoltak, de azt hiszem érdekes lehet lapunk olvasói számára a felmérés néhány pontja. A centrum tájékoztatása szerint a statisztikai alap 1016 reszpodens volt, a felmérés Gallup-módszerrel folyt és a lakosság regionális nemi, szociális, nemzetiségi és korösszetételére vonatkoztatva a minta reprezentatívnak tekinthető. Amennyiben elfogadjuk a felmérés reprezentatív jellegét, érdemes eljátszadozni a gondolattal: hogyan látja Szlovákia lakossága aktuális politikai és társadalmi gondjainkat több mint egy hónappal a választások után.

Ami mindenkit érdekel

A Szlovák Nemzeti Tanács összetételéről a kérdezettek 32,7 százaléka azt állítja, hogy megegyezésre lehet jutni Szlovákia problémáinak legalapvetőbb kérdéseiben. Sajnos nagyon sokan (31.6 százalék) úgy gondolja, hogy komoly konfliktusok és széthúzások tanúi leszünk, az viszont nem lesz hatással a koalíció összetételére. A kérdezettek 6,6 %-a viszont azt gondolja, hogy olyan konfliktusokra is sor kerül, amelyek lehetetlenné teszik az SZNT további munkáját. Erre az adatra visszatérek még. Érdekes megnézni az emberek véleményét arról, hogy milyen a szlovák kormány. A kérdezettek 18,7 %-a elégedett a kormány összetételével. 37,8 %-a inkább elégedett mint elégedetlen és csak elenyésző számban (6.4%) elégedetlenek.

Az élelmiszerár emelésről 38,5 % úgy gondolja, hogy kikerülhetetlen volt, bár elég nagy százalék (29.3 %) vélekedik úgy, hogy az élelmiszereket egyáltalán nem lett volna szabad drágítani. Az áremelés kapcsán a legtöbben a tejtermékek árának emelésével nem értenek egyet (72,2 %), bár elég sokan (31,1 %) a hús és húsipari termékek árának emelését sem tartják helyesnek. A piacgazdaság bevezetésétől 41,8% gazdaságunk fellendülését várja, 53,9 % (!!!) munkanélküliségre számit, de szerencsére 46,2 % úgy gondolja, hogy a kiváló képességekkel rendelkezők végre szóhoz jutnak. Érdekes az az adat. mely szerint a piacgazdaság bevezetésével az emberek közti kapcsolatok rohamosan romlani fognak (33,1 % gondolja így).

Ami a szlovákiai magyart a legjobban érdekli...

... az természetesen nemzetiségi léte. Ez a kérdés viszont nem vizsgálható az általános politikai légkör elemzése nélkül. Az idézett felmérés első kérdése sok mindenre választ

ad: „Ha ma újra szavazhatna, kit választana a Szlovák Nemzeti Tanácsba?"

1. NYEE-FMK

2. SZNP-a>

c

to

I 1 §L

E-8 5

O)

tn-S tú E

^ i/) i:

JQ

c

_ to

8.-5? £

■o

E 5

tn 5 tű

. Üü

27,3

29,3-2,0%

18,8

13,9

+4,9 %

3. KOM

15.0

19.2-4,2%

4. SZLKP

11,5

13,3-1,8%

5. Együttélés- MKDM

6,9

8,6-1,5%

6. Demokrata Párt

3.6

4.3-0,7%

7. Zöldek

3.3

3,4-0,1 %

Az eredményből első pillanatra kitűnik, hogy az egyetlen párt, amelynek ázsiója a választások után megnőtt, a Szlovák Nemzeti Párt. A választási kampányban is erőteljesen hallatták szavukat, de figyeljük csak meg az egyes szlovák sajtótermékek választások utáni kínálatát! Míg a VPN lapja a Verejnosť, a KDH lapja a Slovenský denník, a Demokrata Párt lapja a Čas, a CSKP lapja a Pravda, valamint a Národná obroda és több magát független lapnak minősített sajtótermék befejezte a választási kampányt és igyekezett kialakítani (sokszor sikerrel) egy bizonyos profilt, addig az SZNP lapja a Slovenský národ tovább folytatja — és egyre tendenciózusabb hangvételben — kampányát. Ehhez segítőtársai is akadtak. Az újságíró-tanoncok színvonalasként induló Zmena című lapja (a függetlenség jelszavával felbástyázva) minden olyan cikket leközöl, amely következetesen magyarellenes. A másik komoly segítőtárs az önmagát irodalmi lapnak nevező Literárny týždenník lett. A választások utáni, majdnem a hisztériával határos és hazugságokkal teletűzdelt kampány eredménye, hogy a komoly politikai és gazdasági program nélkül politizáló SZNP támogató tábora egyre nő. A növekedés főleg olyan helyeken figyelhető meg, ahol az idézett sajtótermékek állításai és úgymond „tényei" teljesen ellenőrizhetetlenek. Gondolok itt elsősorban a Dél-Szlovákiában élő ún. elnyomott szlovák kisebbségről szóló információkra.

Az amatőr felmérések

A Slovenský národban és ennek segítőtársaiban nagyon gyakran olvashatunk arról, hogy dél-szlovákiai falvakban a nemzeti bizottságokon, vendéglátóipari egységekben és üzletekben a magyarul nem tudó állampolgárokat egyszerűen ignorálják és nem szolgálják ki. Ez ideig senki nem irt falunevet, az első hiba viszont bekövetkezett: megjelent egy falunév — Farkasd, Galántaí járás — ahol állítólag egy magyarul nem tudó idős nénit nem szolgáltak ki az üzletben. Vettem a fáradtságot és elvertem egy hétvégét azzal, hogy elmentem kilenc faluba. Farkasdon három üzletben és két kocsmában jártam, mindenütt következetesen irodalmi szlovák nyelven kérve a kiszolgálást. Hozzáteszem, hogy szlovákul anyanyelvi szinten beszélek és nem vehették észre, hogy nem vagyok szlovák. Két esetben olyan alkalmazott teljesítette a kérésemet, akinek mondjuk magyar iskolában is hármast adnék szlovákból, de megértettük egymást. Végigjártam a Deáki, Pered, Zsigárd, Farkasd, Negyed-vonalat, majd a Felsőszeli. Tallós, Pozsonyeperjes-vonalat — ahol ugye jócskán élnek ún. elnyomott szlovákok — és sehol nem tapasztaltam, hogy magyar nyelvtudás nélkül nem teljesítették volna kéréseimet, rendeléseimet. Sőt! Felsőszelin egy szlovák államcímeres trikóban jelentem meg, s a kocsmában inkább magyarul beszélgető kuncsaftok

egyszerűen rám se hederítettek, bár ügyeletes kis sörömet szlovákul rendeltem elég hangosan.

Énnyit a Slovenský národ hasonló csak éppen fordított előjelű felméréseinek hitelességéről (hozzáteszem: ha akarom, állításaim igazolására — legyenek1 azok bármilyen előjelűek — bármikor találok példát.)

... és egyéb kérdések

A már boncolgatott hangulatok, kampányok és provokációk eredményeként kommentár nélkül is elfogadhatjuk a következő választ: „Mi lesz ön szerint a megoldhatatlan parlamenti problémák legfőbb oka?" — a kérdezettek 27,7 %-a szerint a nemzetiségi kérdés. A kampánynak más, érdekes eredménye is van. A szlovák nyelv mint államnyelv bevezetését a kérdezettek 82,5 %-a (!!!) jogos követelménynek és elsőrendű feladatnak tünteti fel. 14,5% úgy válaszolt, hogy elfogadhatatlan az államnyelv bevezetése, nemzetiségileg vegyesen lakott területen. Érdekes a lakosság véleménye arról, hogy a jelenlegi szövetségi kormány hogyan fogja a csehek és szlovákok közti kapcsolatokat rendezni. 39,6 % szerint igazságosan, 29,4 % úgy gondolja, hogy inkább a csehek javára, csak 1,3 % gondolja úgy, hogy a szlovákok javára, de elég magas arányban (29,5 %) a kérdésről nem nyilatkoztak.

Mi lehet a megoldás?

A szlovák sajtótermékek egyes kirohanásaira reagálni fölösleges. Vannak viszont olyan kirohanások, melyeket nem illik válasz nélkül hagyni. Sokan válaszoltak (válaszoltunk) egyes cikkekre hazai sajtótermékeink hasábjain. Ennek foganatja azonban kicsi. Ki olvas csehszlovákiai magyar sajtót? Természetesen a csehszlovákiai magyar. Véleményünk és ellenvéleményünk nem jut el észak-szlovákiai járásokba. Szepességre, Liptóra, Árvába, mert a magyar sajtót ott nem olvassák. Ugyanígy keveset tudnak véleményünkről és hozzáállásunkról az országban tartózkodó tudósítók, hiszen többnyire a cseh és szlovák sajtótermékekből tájékozódnak. Kevés olyan magyar toliforgatónk van, aki a szlovák sajtóban nyilvánosságot kapna. Pedig el tudom képzelni, hogy az aránylag elfogulatlan hírlapként megjelenő Verejnosť, Národná obroda, néhány kivételtől eltekintve a Slovenský denník, vagy a Pravda közli csehszlovákiai magyar újságíró, esetleg olvasó véleményét. Bár az itt leírt vélemény csak sajátom, hiszem hogy jobb lenne, ha olvasóink nemzetiségi vitákra nem nekünk, hanem a szlovák sajtónak reagálnának. Etnikai határok ma Európában nem húzhatók. Ha tetszik, ha nem, kénytelenek vagyunk együttélni, és létérdekünk, hogy higgadtan, észérvekkel alátámasztva közöljük gondolatainkat a szlovák és cseh olvasókkal is. Ne szégyelljünk nemzetiségként kezet nyújtani, hiszen az Európába vezető utat együtt járjuk meg. (Vagy sehogy)

E cikket szlovák fordításban elküldöm szlovák napilapoknak is. Remélem a reakciót izgatottan várjuk mindannyian.

LOVÁSZ ATTILA

15