A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

HÉTVÉGE (afgán népmese) Töltött paprika Hozzávalók: 8 db paprika, 40 dkg ser­tésoldalas vagy lapocka, (lehet főtt füs­tölt hús) 2 tojássárgája, 15 dkg vaj, kis csésze párolt rizs, 1 fej hagyma, 10 dkg reszelt sajt, petrezselyem zöldje, só, bors, ketchup Készítése: A húst őrlögépen kétszer átdaráljuk a hagymával együtt, hozzá­adjuk a rizst, sót, borsot, a két tojást, petrezselyem zöldjét, jól összekeverjük és megtöltjük vele a megmosott, hosz­­szában kettévágott, kicsumázott, kissé megsózott paprikákat, majd kivajazott tűzálló tálba rakjuk, kevés vizet öntünk alá és takaréklángon sütjük. Mikor a hús puha, reszelt sajttal megszórjuk és a sütőben még sütjük, míg a sajt ráol­vad. Ketchuppal tálaljuk. Bimbóskel kétéves káposztaféle, amely az első évben fejleszti ki az étkezésre használ­ható részét és második évben hozza magtermését. Magas szárazanyag-tar­talma mellett karotintartalma, B,—B2- vitaminkészlete nagy, és még főzve is 50 mg/100 g C-vŕtamin van benne, ami megközelíti a csemegepaprikáét. Olva­sóink kérésére közlünk két receptet a bimbóskelből. Párolt kelbimbó A megtisztított, megmosott kelbimbót kevés vajon, húglével vagy vízzel puhára pároljuk és kevés majoránnát szórunk rá. Az összes víz elfőtte után, tálaláskor reszelt sajttal összekeverjük. ízlés sze­rint esetleg tejföllel fogyasztjuk. Rakott kelbimbó A sós vízben megfőtt kelbibót leszűrjük, jénai tálat kikenünk vajjal, és egy réte­get berakunk. Kb. 30 dkg darált húst (lehet benne füstölt is) hagymával, kis olajon puhára párolunk. Pirospapriká­val, borssal ízesítjük. Az elkészített hús­sal folytatjuk a rétegezést. A rétegek tetejére 1 pohár tejfölt és két szeletelt kemény tojást teszünk. ízlés szerint re­szelt sajttal meghintjük. • • • A megpárolt kelbimbót kihűtjük. Tejföl­ben elkevert mustárral, borssal Ízesített salátalében állni hagyjuk legalább fél órát. Ezt hideg húsok mellé adhatjuk. Egy kihalt úton futott a róka meg a sakál. Azt kérdi a sakál a rókától: — Róka koma, te hány tudományt tanultál? — Felet — válaszolta a róka. — Hát te? — Én két és felet — hencegett a sakál. — Hát ha te ilyen okos vagy, fuss előttem — mondta gúnyosan a róka. Futnak tovább, egyszer csak jön velük szemben egy éhes tigris. Azt mondja a róka a sakálnak: — Találj ki valamit gyorsan, mert a tigris felfal bennünket! De a sakál rimánkodni kezdett: — Nem jut eszembe semmi, róka koma! Ha te nem tudsz megmenteni minket, eljött a halálunk órája! — No, te okos! — mondta a róka. — Engedj előre! Kielözte a sakált, és megszólította a tigrist: — Ó, hatalmas tigris, élj sokáig! Döntsél a vitánkban! — Beszélj! — morogta a tigris, mi­közben nézegette a rókát és a sakált, mérlegelve, hogy melyiket falja fel előbb. — Zsákmányoltunk két tyúkot és kis­csirkéket, és miattuk van a vitánk. Én azt mondom, hogy a tyúkok az enyé­mek, a sakál pedig azt, hogy az övéi. A tigris megnyalta a szája szélét, és megkérdezte: — És hol vannak azok a tyúkok? — Itt, nem messze a barlangban. — Tudod mit, kedves róka, előbb megnézem azokat a tyúkokat. Míg nem látom őket, dönteni sem tudok a vitá­tokban. Gyerünk, nézzük meg őket — mondta a tigris, készülődve a jó ebédre. Az állatok odaszaladtak a barlang­hoz. De a tigris nem tudott bejutni a barlagba, mert a bejárata nagyon szűk volt. Ekkor így szólt: — Ugyan, te sakál, menj már be, és hozzad ki azokat a tyúkokat. A sakál meghajolt a tigris előtt, s befurakodott a barlangba. Eltelt egy perc, kettő, de a sakál csak nem jön. Azt mondja a róka: — Bemenni bement, de valahogy nem akar kijönni. Még felfalja a tyúko­kat! Mérges lett a tigris, és megparan­csolta a rókának, hogy a csalafinta sakált húzza ki a barlangból. Bemászott tehát a róka is a barlang­ba, leült a sakál mellé, és kérdi: — No, mi van, te okos? A sakál nem válaszolt semmit, csak lehorgasztotta a fejét. A tigris pedig csak várta, várta a rókát, aztán megunta a várakozást, és bekiáltott: — Róka koma, gyere ki! Meguntam a várakozást! — Nem baj, csak várj, pajtás! — feleli a róka. — Mi a sakállal már kibékültünk... Katasztrófák földön-égen A felrobbant sziget Ha valaki kezébe vesz egy 1883 előtt ké­szült térképet, amely az indonéz szigetvilá­got ábrázolja, a Szunda-szorosban felfedez­het egy esőcsepp alakú — kb. 30 km2 területű — szigetet. Egy későbbi atlaszban viszont már hiába keresné, egy egészen más formájú és jóval kisebb területű „tör­melékre" lelne. A szóbanforgó sziget neve — Krakatau — annak idején bejárta az egész világot; minden jelentős lap hetekig cikkezett róla, megszólaltatta a szemtanú­kat, a túlélőket. Mi is történt? 1883. au­gusztus 26-án és 27-én, több fázisban, heves vulkánkitörések játszódtak le a szige­ten. A leghevesebb és egyben a legutolsó kitörés 1883. augusztus 27-én, helyi idő szerint 10 óra 52 perckor következett be: a 798 m magas Rakata (vagy egyszerűen Kra­katau) vulkán szó szerint felrobbant s vele együtt darabokra hullott a sziget is. A rob­banás hangját sokfelé hallották, s még több ezer kilométerre a szigettől is észlelték. Az Indiai-óceánban található Diego Garcia-szi­get (kb. 3 700 km-re van Krakatautól) lakói segélykérő puskalövésnek vélték a hango­kat. A legtávolabbi pont, ahová a robbanás zaja még elhatolt, a Mauritius közelében elterülő Rodriguez-sziget volt, 4 811 kilo­méternyire Krakatautól. A robbanást azon­ban nem csupán hangeffektusok kisérték; ennél sokkal tragikusabb következményei is voltak. A kitörés során felszabadult hatal­mas energia tengerrengést és iszonyatos szökőárat okozott. A nemritkán 40—50 méter magas hullámhegyek Szumátra és Jáva szigetének partvidékén szinte lesöpör­ték a cölöpfalvakat, sok ember egyszerűen képtelen volt elmenekülni. Magának a vul­kánkitörésnek nem volt halálos áldozata, hiszen Krakatau lakatlan volt, ellenben a hatalmas szökőár következtében több mint 39 ezer ember vesztette életét. A geológu­sok egybehangzó véleménye szerint a Kra­katau kitörése az utóbbi 3 000 ezer eszten­dő legnagyobb vulkánkitörése volt. Hogy valami történni fog, azt már számos jel hónapokkal korábban sejteni engedte. A sziget vulkánjai 1883 tavaszán aktivizálód­tak, az addig buja növényzetet a szüntelen hamueső fokozatosan felperzselte, s a ka­tasztrófa előtt néhány nappal egy arra elha­ladó hajó kapitánya már azt jegyezte be a hajónaplóba, hogy elszenesedett fatörzsek merednek az ég felé. Azt azonbán senki sem tudta volna megjósolni, hogy a kitörés ilyen heves lesz. Valószínűleg az okozhatta a nagy erejű — a hidrogénbomba erejét többszörösen is meghaladó — robbanást, hogy a tengervíz benyomult a vulkáni kürtő­be és a hatalmas mennyiségű forró láva és víz találkozása nyomán olyan óriási gőz- és gáznyomás alakult ki, amely szétvetette a szigetet. Érdekes módon a Föld más pontjain élő emberek nemcsak közvetve, a sajtó útján, hanem közvetlenül, különböző természeti jelenségek formájában is tudomást szerez­hettek a hatalmas katasztrófáról. Hetekig furcsa színekben pompázott az égbolt. „Négy hónapon keresztül minden nap két­szer hasadt a hajnal Európa felett — irta Móra Ferenc —, amely nem tudta, mit lásson a soha nem tapasztalt tüneményben." Ma már tudjuk, hogy a Krakatau felrobbanásá­nak a következménye volt. -Lacza-Sági Tóth Tibor fordítása Fessétek ki a mezőket a számok szerinti szí­nekkel : 1 — sárga 2 — na­rancssárga 3 — piros 4 — vilá­goskék 5 — sötét­kék 6 — zöld 7 — barna A beküldők között egy ifjúsági könyvet sorsolunk ki. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom