A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
(CHARADRIUS DUBIUS) Pacsírtanagyságú, fürge, vizközeli madárka. Egész Európában honos. Nálunk megfelelő helyeken mindenütt megtaláljuk a Dunától egészen a magashegységekről lezúduló patakok kavicszátonyain. A kis lile megfigyelése, illetve megpillantása elég körülményes. Ugyanis alakoskodása (mimikri) révén csaknem tökéletesen beleolvad a kavicszátony pepita hátterébe. Ugyanaz áll a fészkére is. Tojásai is csaknem megegyeznek a környezetadta tereppel. Ornitológus legyen a talpán, aki a sebesen futkározó alakoskodó, gyorsreptü madarat távcsővégre tudja kapni. A kis lilét a terepen a leghamarább az éles füttyszerű „diu-diu" riasztás árulja el. Hangját hallva azonnal megállapíthatjuk, hogy ezúttal a kis lilével van dolgunk. Madarunk áprilisban érkezik hozzánk telelőhelyéröl. Rendesen kies szigeteken, homokpadokon, zátonyos kavicsos helyeken, sokszor a folyók, patakok árterében telepszik meg. A tojó májusban silány terepmélyedésbe a föveny gyér vegetációjába rejti fészkét, melybe 3—4 rozsdássárga alapszínű barnásán foltozott tojását tojja. A tojások 24—25 nap elteltével pattannak meg. A fiókák is nagyszerűen alkalmazkodnak a kavicsos talaj színéhez, domborzatához. Mondhatni tehát, hogy a kis lile a mimikrinek illetve az alakoskodásnak az iskolapéldája. A fiókák kikelésük után a fészek közelében tartózkodnak megfelelő takarásban. Mindkét szülő odaadóan eteti őket, míg körülbelül háromhetes korukra már röpképessé válnak. Táplálékukat a vízi és a vízmelléki rovarvilág alkotja. A lilealkatúak (Charadriiformes) népes családjába tartozó kis lile számos rokonfajú madárral egészen októberig népesíti be a folyók, patakok partját. A telet Afrikában a Szaharai-sivatagtól délre eső vidéken töltik. Vizeink partjain, zátonyain vonuláskor előfordul még mint kimondott ritkaság a széki lile (Charadrius alexandrinus). Két példányát a kassai honismereti múzeum természettudományi szertárában őrzik. 1966. április 28-án Jósza határából kerültek ide. A parti lile (Charadius híaticula) vonuláskor s csak átmenetileg kisebb számban fordul elő. Átvonulásuk márciusra és áprilisra, illetve szeptember-októberre esik. Nagy ritkán megfordul vizeinknél a köforgató (Arenaria interpress). A zömök termetű tarka színezetű parti madárnak hazája a Skandináv félsziget övezete. Táplálék után kutatva kavicsokat, kagylóhéjakat, köveket forgat fel. Szórványos átvonuló a tundrák hírnöke a havasi lile (Eudromias morinellus). Említésre méltóak a szintén csak vonuláskor előkerülő ezüstlile (Pluvialis squatarola) és az aranylile (Pluvialis apricaria): Az utóbbi egy példánya a Komáromi dunamenti múzeum gyűjteményében van és a Vág mellett találták 1960 márciusában. Az említett fajok táplálékkereső életformája a vonuláskor a sekély vizű, iszapos zátonyok adottságához alkalmazkodik. Telelő helyeken aztán a tenger partvonalát követik, mert az apály idején felszínre kerülő fövenypadok elsőrangú táplálkozóhelyeket nyújtanak számukra. A lilék védett madaraink! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko Szembe,
