A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
Memória za var Töredelmesen be kell vallanom, arra számítottam, hogy a közelmúlt eseményei, a gyöngéd forradalom, a mindenféle változások fent és lent, a régi vezetögarnitúra távozása, új vezetők érkezése, a tegnapi választások és a mai enyhe zűrzavar elterelik rólam az állam figyelmét; annak ellenére, hogy több figyelmeztetést kaptam, fizessem ki már a lakbért és a villanyszámlát, csak vállat vontam: Mi vagyok én, katonatiszt? Mondom, arra számítottam, hogy az események hatására legalább ideiglenesen elromlik majd az államnak és a különféle ún. szolgáltatóvállalatainak a memóriája; egyébként különböző előjelek is bátorítottak, pl. néhány héttel ezelőtt, egy reggel ötszáz koronát hozott a postáskisasszony, állítólag az előző félévben ennyivel fizettem többet a villanyáram fogyasztásáért, de alighogy elköltöttem az említett összeget, jött az első figyelmeztetés, hogy ennyivel és ennyivel tartozók, vagy fizetek vagy kikapcsolják a villanyomat, mint József Attillának. Nem tudom hány memóriaegysége van az államnak, továbbá hogy melyiknek kell hinni és melyiknek nem, az egyik szőke és csinos egység személyesen is fölkeresett a lakásomon, hogy figyelmeztessen: ne kukoricázzak az állammal! „Až állam én vagyok!" — akartam mondani neki, mint XIV. Lajos, de gyorsan faképnél hagyott. Az aranyszőke memóriaegységnek hinni kellett volna, akkor most nem élnék sötétben. Fertelmes és unalmas ez a sötétség, illetve ez a villanytalanság, mert eltekintve attól, hogy nem látok semmit, tehát azt sem, hogy milyen képet vágnak hozzá családom tagjai, nem olvashatok, nem írhatok, nem sakkozhatok: a rádiót sem hallgathatom, úgy élek, mint az „előidök"-ben, kölyökkoromban. Karikás-pusztán sem volt villany. De ott nem is hiányzott, mert nem szoktuk meg. Világításra megfelelt a kis hármas petróleumlámpa, amíg lehetett petróleumot kapni, később a HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Faludy György : Pokolbéli víg napjaim Faludy Györgyöt 1937-ben ismerte meg a széleskörű magyar olvasóközönség. Ekkor jelent meg Franpois Villon balladáinak vékonyka kötete Faludy szabad áttöltésében. A versek túl jól sikerültek s nagy vihart kavartak. Jellemző az érdeklődésre, hogy eddig több mint száz kiadás jelent meg és fogyott el. Önálló verseskötete, A pompéji strázsán csak rá egy évre látott napvilágot. Még kiadott egy antológiát Európai töltők címmel s a fasizmus fenyegető árnyékában Franciaországba távozott. Itt kezdődött életének kalandos szakasza, amely évtizedekig tartott. Jellemző az 1963-ban megjelent Magyar Irodalmi Lexikonra a szerkesztői szektás politikai felfogására, amikor a Faludyról szóló szócikkben megjegyzik: „Írásaival a hidegháborús propaganda szolgálatában áll." Faludy György önéletrajza angol nyelven már 1962-ben megjelent és széleskörű elismerést keltett. A The spectator írta akkor róla: „Lenyűgözően érdekes könyv ... Szerháború vége felé örültünk, ha gyertyát vagy mécsest tudtunk szerezni, s amikor minden elfogyott, akkor voltam a legboldogabb, mert a tűzhely szelíden villogó lángja mellett édesanyám meséit hallgathattam, migcsak az oroszok be nem jöttek. Ekkor lett a pusztán a legnagyobb világosság, mert az iszonyú lövöldözésben kigyulladt hat óriási uradalmi szalmakazal, s gyönyörűen megvilágította a környéket, azt hiszem akkor éjjel Kékkőtől Budapestig nappali világosságban ugrálhattak a gyerekek. Megjegyzem: nappalaink most sem unalmasak, hiszen mivel a mosógép nem működik, mindent kézzel mosunk, mint az ántivilágban, ezenkívül naponta többször kell fözni-sütni, ha többször akarunk enni. A hűtőszekrény sem hűt, s ebben a kánikulában az étel néhány óra alatt megromlik, tehát csak annyit készíthetünk, amennyit azonnal megeszünk. Természetesen ennek is megvan az előnye: a friss étel mégiscsak jobb, mint a lehűtött és újra fölmelegített. Mindent egybevetve: nem tudom visszakapcsoltassam-e a villanyáramot, még nem döntöttem el. hogy a hátránya vagy az előnye több-e ennek az áramtalan életnek ... Meg akartak enni a kutyák, s mindez Nagykürtösön, tehát jóformán otthon történt, ami mégiscsak példátlan; már magát a tényt is furcsának tartom, hogy a nagykürtösi kutyáknak újságíróhúsra fáj a foguk, mintha már megkóstolták, s különösen jóizünek találták volna. zöje példát mutat, mint lehet humánusnak maradni az emberiség ellenségei között." Egy dán újság, a Göteborg-Posten 1978-ban többek között Így harangozza be a könyvet: .......A magyar Gulággal, amely Dániában oly nagy sikert aratott, Faludy jó évtizeddel megelőzte Szolzsenyicint..." Ahol csak megjelent a világban, meglepetést keltett a könyv és borzongással töltötte el olvasóit. Mert Faludy könyve tényleg a magyar Gulág, sőt több is annál, hiszen betekintést nyújt a költö gyerekkorába, íróvá érésének szakaszaiba, képet ad Horthy Magyarországáról. Benne találjuk franciaországi és afrikai hányódásait, bizarr kalandjait, az egzotikus környezet csapdáit. A könyv harmadik részében Egyesült Államok-beli életét tárja elénk, majd Magyarországra való hazatéréséről s a háborús romok közt fetrengö-épülő ország életéröl ad számot. Negyvenhatban tér haza, amikor félelmek és reménykedések között hányódik a legyőzött és megszégyenített kis ország népe. Többen megkérdik tőle, miért jött haza, mért nem maradt az Államokban, a jólétben. Hazaszeretetével érvel, a nyelvvel, amellyel beszélni, írni tanult. Pesttel, barátaival. Rosszul számított. Az ötvenes évek legelején ott találja magát az Andrássy út 60-ban, majd a Kistarcsai ínternálótáborban. Amit leír szinte hihetetlen, tényleg pokolbéli, infernális. És csak azok bírják ki, akik lelkűket is edzeni tudják, összeforrnak sorstársaikkal, és akasztófahumor is van bennük. Faludy György művészete, művészi hitele az egyik legjobb magyar önéletrajzzá emeli ezt a nem mindennapi írást.-Dénes-Nagykürtösön nehéz elkerülni az „Espresso"-!, mert éppen a buszmegálló mellett áll, jó sört és pálinkát árulnak benne, de most jobban tettem volna, ha elkerülöm, nem gyűlt volna meg a bajom a kutyákkal. Kint ültem a teraszon egy korsó habzó rimaszombati sör mellett, ragyogóan sütött a nap, a teraszról pompás kilátás nyílt az utcán sétálgató csinos bányászfeleségekre, kecses lányokra, nagy érdeklődéssel figyeltem őket, s ekkor... megérkeztek a kutyák. Éppen negyvenketten. Negyvenkét kutyát egy presszó teraszán azért egy kicsit sokaitok. Volt köztük mindenféle fajta: németjuhász, vizsla, pincsi, agár, puli s mit tudom én még milyen; egy közös tulajdonságukat fedeztem föl: mindegyikük pórázon húzta maga után a gazdáját, jobbára fiatal cigánylegényt. Legjobban az nyugtalanított, hogy a kutyák többségén nem volt szájkosár. Rögtön fölálltam, hogy elmenekülök, de elkéstem: két hatalmas állat, egy fekete német-juhász és egy szürke foltos dog (gondolom dán) körülszaglászott, azután szorosan mellém heveredett, egyik a jobb, a másik a bal lábam mellé, gazdáik pedig vigyorogva az asztalomhoz telepedtek. Mondanom sem kell tán, hogy sem a jobb •oldali kutyán, sem a bal oldalin nem volt szájkosár, s amikor távozni akarván tettem egy lépést, akkorát mordult rám mind a kettő, hogy ijedten visszahuppantam a székre. A két „gazdi" meg hatalmasat kacagott. — Csak nem fél tőlük? — kérdezték egyszerre röhögve — hiszen ezek nem bántanak senkit, nyugodtan ittmaradhat! — Látom milyen ártatlankák! — morogJászi Oszkár: A Monarchia jövője „A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok" — ez a könyv alcíme. Jászi 1918-ban irta s akkor adta ki az Új Magyarország részvénytársaság. Több, mint hetven év múltán pedig az AKV-Maecenas kiadó reprint-sorozatában látott újra napvilágot. S meresztgetjük még mindig a szemünket, hogy ezt is megértük. Mármint a mi nemzedékünk, melyet első éves gólya-korukban azért hajszolt hét határon át a titkosrendőrség, mert a konföderáció eszméjével szeretett volna megismerkedni. 1957-ben volt ez, a levert ötvenhat véres árnyékában s érthető ha ez a nemzedék még mindig megborzong egy-egy ilyen „tiltott gyümölcs" láttán. Aztán meg arra is emlékszünk (de most már inkább beszéljek egyes szám első személyben), tehát arra is emlékszem, évekkel ezelőtt hogyan esett nekem részeg fővel a jeles szlovák volt-szürrealista költö, mondván: hej, ti lüké magyarok, hogyan lehetett elcseszni egy ilyen szép Monarchiát, melyben ti is, mi is egy nagyhatalom részesei voltunk, ma meg ti is, mi is szolgák vagyunk. Hát igen, még ezt is a mi nyakunkba sózzák. Márminthogy mi csesztük el! Node félre a tréfával, lássuk Jászit, a Dunai Egyesült Államok prófétáját! Európa veszélyeztetett zónája, mint a világháború tulajdonképpeni oka — A háború csak kiélezte a háború előtti problémákat — a Monarchia jövője és a háború által teremtam én is az orrom alatt, de azért ottmaradtam, ám nem egészen nyugodtan. A kutyagazdák ezután nem törődtek velem, szorgalmasan itták sörüket. Ha megmozdultam, a két félelmetes véreb gorombán rámmordult. Szentül meg voltam győződve arról, hogy arra várnak, elinduljak s akkor nyomban fölfalnak. Ebben a gazdáik sem akadályozhatják meg ötöt, hiszen láthatóan ők, az ebek, az erősebbek. Jó félórát ültem ilyen kutyaszorítóban, akkor jött egy rendőr, s szelíden morogva kitessékelte őket a teraszról, méltatlankodva vonultak el Ó-Nagykürtös, azaz a régi falu felé. S én még most is azt hiszem, hogy ez a szelíd rendőr mentett meg a felfalattatástól. Különben azt is ö közölte velem, hogy nem kellett volna igazán félnem ezektől az ebektől, mert a harapásuk nem életveszélyes, tudniillik éppen az állatorvostól jöttek. Aznap kutyaoltás volt Nagykürtösön . . . Epilógus: A nyájas olvasó most megkérdezheti: egy „toronyőr" miért törődik ennyit a saját magánügyeivel. A válaszom: márpedig magánügyek nincsenek. Holnap vagy holnapután a nyájas olvasó villanyát is kikapcsolhatják (mégha rendesen fizeti is a villanybért), hiszen mindnyájan a Gondviselés (az Állam) kezében vagyunk; ezenkívül: tessék csak megfigyelni hogy megy fölfelé mindennek az ára, ne reménykedjünk, a húsé is, nemsokára nem lesz egy betevő falatunk a kutyáink számára, s akkor tessék elképzelni őket, a hatalmas fajtiszta német juhászkutyákat szájkosár nélkül; Nagykürtösön a múltkor még csak szelíden újságíróhúsra vágytak, de ha ez a húsáremelkedés bekövetkezik, akkor fölfalhatják a nyájas olvasót is. És ez bizony már közügy! Zs. NAGY LAJOS tett új helyzet — A dunai szövetség és a Balkán ill. az entente, a német birodalom, a magyar függetlenség. És: a dunai szövetség világtörténelmi jelentősége. Csak néhány címet ragadtunk ki a tartalomjegyzékből. Ebből is világos azonban a szerző gondolatmenete s annak napjainkig érvényes tanulsága: „Nyilvánvaló, hogy ettől függ emberi nemünk jövő sorsa. Ettől függ, hogy a nemzeti államokon túlmenő gazdasági és politikai integráció lehetséges-e a régi hódítási és leigázási módszer alkalmazása nélkül. Háború vagy Szövetséges Állam! ez a jövö nagy sorsdöntő kérdése és ha a régi Ausztria—Magyarország képes volna ilyen alapon újjászületni, nemcsak belső problémáit oldaná meg, de vidám üzenetet hirdetne a földkerekség népeinek. Az államalakulás új formája a nemzetfölöttí állam, szabad, egyenrangú államok szövetsége, a leglényegesebb fejlődési etape a nemzeti államok kialakulása óta, a dunai államok merész kezdeményezéséhez fűződnék." (cselényi) 9
