A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF sajátítaniuk a gimnáziumok területén használatos köznyelvet is, hogy annak segítségével taníthassák a magyar nyelvet. A helyhatósági rendelet részletesen megállapította azt is, mely gimnáziumokban szükségtelen a magyar kisegítő nyelv használata és ehelyett nemzetiségi területeken az ott használatos és beszélt nyelvet kell kisegítő nyelvként használni. Így került sor a német, szlovák, román, horvát és ruszin nyelv használatára kisegítő nyelvként a nemzetiségek lakta területeken. A magyar nyelvet mindössze egy-egy órában tanították ezeken a helyeken. Azt viszont elvárták, hogy a magyar nyelv tanítása megfelelően kielégítő és eredményes legyen. Baróti Szabó pedagógiai megfontolásból azt is javasolta, hogy azok a tanulók, akik akár a gyakorlatban, akár az iskolában már elsajátították a magyar nyelvet, tanáraik javaslatára mentsék fel a magyar órák látogatása alól. így ugyanis több idejük maradt más előadások behatóbb tanulmányozására. Ez arra ösztönözte a tanulókat, hogy minél előbb sajátítsák el a magyar nyelvet. Tanárságának utolsó évében. 1797 végén látogatta meg Kassát József főherceg. Magyarország nádora. Nagyon jól érezte magát a városban és többek között meglátogatta az akadémiát és a gimnáziumot is. Ebből az alkalomból Szabó Dávid és társai versben köszöntötték. Ezután Baróti nyilvánosan már nem szerepelt. Igaz, koránál fogva még megtehette volna, hiszen 60 éves sem volt. De betegsége képtelenné tette arra, hogy munkáját tovább folytassa. Irodalmi téren is megtört régi lendülete, inkább csak nyelvi dolgozatokra szorítkozott. Lassan költői barátai is elhaltak mellöle. Batsányi. Szentjóbi Szabó László és Kazinczy pedig a Martinovics-féle összeesküvésbe keveredtek és börtönben sínylődtek. Miután már tanártársai gondolkodását sem tudta többé megérteni, elidegenült környezetétől, és 1797 áprilisában beadta tanári állásáról és aligazgató tisztségéről való lemondását. A főigazgató pártolta kérését és elfogadták lemondását. Az indoklás szerint „elöhaladott koránál és meggyöngült egészségi állapotánál fogva a tanításra már nem alkalmas, ezért 600 forintnyi évi fizetésének megtartásával nyugalomba helyeztetik." Ezzel Baróti Szabó Dávid tanári pályája lezárult. 1776 óta tanított a kassai gimnáziumban, tehát 22 éven át. Többi tanári éveivel együtt összesen mintegy 30 évet töltött a tanári pályán. Nyugdíjba vonulása után elhagyta Kassát és a Komárom melletti Virtre költözött a Pyber családhoz, egy volt tanítványának birtokára. Itt kívánt megpihenni hosszú iskolai munkája fáradalmai után. Tollát azonban nem tudta letenni. Félig elkészült műveit rendezgette sajtó alá és új alkalmi verseket írogatott. Virten formálódtak meg a magyar költészet talán első szorosabban vett tájleiró versei. A nyelvész Baróti Szabó Dávid munkásságának is van helyi érdekessége. Az elavult kifejezéseket és tájszavakat feldolgozó Kisded szótára a Barótról, Erdélyből hozott sok tájszó mellett számos Komárom környéki tájszót is tartalmaz. Egyre fokozódó betegségeitől megtörve, 1819. november 25-én halt meg Virten, , amelynek temetőjében síremlék őrzi emlékét. GÖRCSÖS MIHÁLY Fotó: Méty Gábor Miről gondolkodik éppen ? M iröl gondolkodik éppen ? c. rovatuk érdekes. Zsenge demokráciánk ugyanis gondolkodásra készteti az embereket. Engem is rengeteg kérdés foglalkoztat, de talán az alkohol és a dohányzás problémáján töprengek legtöbbet. Sokat írtak már a szakemberek e két káros szenvedélyről, de a helyzet nem változik, sőt romlik. Tavalyi adatok alapján tízszer több pénzt költünk alkoholra, mint művelődésre, négyszer annyit adunk ki alkoholra, mint húsra, s minden negyedik-ötödik ember vészesen sokat iszik. Most, hogy áremelésre kerül sor, a megélhetés nehezebb lesz. Olyan családokban, ahol mindkét szülő szorgos és a két káros szenvedélytől mentes, nincs komolyabb ok az aggodalomra. Azokban a családokban, viszont, amelyekben az apa (esetleg az anya is) szeret a pohár fenekére nézni, és rendszeresen dohányoznak, nehéz lesz megtartani az eddigi életszínvonalat. Ez nyugtalanít engem. Hiszen mindenki által ismeretes, hogy az alkohol tönkreteszi az egészséget, megalázza az embert, fékezi a munkavégzésben, mégsem mondanak le róla. Volt „szerencsém" megfigyelni a kórház udvarán dolgozó kőműveseket. Persze, tisztelet a kivételnek!!! A munkát sörrel kezdték, pálinkával folytatták. Ha a teljesítményt ellenőrizték volna, bizonyára üres borítékkal tértek volna haza fizetéskor. Igen, de ennek a levét is a család inná meg. (Az apa megitta a magáét a munkahelyén, munkaidőben. A bokrokban elrejtett pálinkásüvegek a megmondhatói hogy mennyit.) Ami a dohányzást illeti, ezen a téren is rengeteg a tennivaló. A cigaretta árát ugyan fölemelték már. Vajon kevesebbet sziv-e a megrögzött dohányzó ennek következtében? Meggyőződésem, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem. Nem törődik azzal, hogy a gyerekeknek nem jut banánra, narancsra. talán még tejre sem. első a cigaretta. Mindenben a világ élvonalbeli országainak eredményeit akarjuk követni. Több fejlett országban azt a célt tűzték ki. hogy 2000-ig dohányfüstmentes társadalmat hoznak létre. Norvégia nagyüzemeiben például megkövetelik az alkalmazottaktól, a dolgozóktól, hogy ne dohányozzanak. Előnyben részesítik a nemdohányzókat. Ez a fiatalokra is jó hatással van. A legtöbben azt tartják: „Nem fogok dohányozni, mert nem kapok munkát." Próbáljuk meg. kövessük a világban jól bevált példákat! A fiatalok előtt az idősebbek, a szülők és az ismerősök példája áll. Akik már néhány évtizede szívják magukba a mérget, azokat nehéz lesz leszoktatni. De a fiatalokat, akik még nem rabjai a káros szenvedélynek, meg kellene óvni ettől mindenáron. Mondjuk ki: az a modern, aki nem dohányzik, aki nem mérgezi önmagát és születendő gyermekei egészségét. A dohányzást tartsuk a múlt rossz örökségének, melyből nem kérünk. Rengeteg dolog van. ami tegnap még jó volt, ma meg értékét veszítette. Ez tegnap sem volt jó. Nagyon érdekelt, hogyan vélekednek a két káros szenvedélyről a fiatalok. 74 fiatal véleményét kértem ki az alkoholról és a dohányzásról. Közülük 68 diák elitéli az alkoholistát, a kocsmákat bezáratná, a dohánytermesztést megszüntetné. Egy 13 éves lány véleménye szerint a legtöbb fiatal nem akar dohányozni, csak a többieket utánozza, azzal szeretne felnőttnek látszani, meg némelyek szerint a cigaretta önbizalmat ad. a fiatalabbak felnéznek rá. Egy 14 éves fiú: „Én nyilvános helyeken megtiltanám a dohányzást. Súlyos büntetést szabnék ki arra, aki a tilalmat megsérti". Az alkoholról hasonló a véleményük. Szinte kivétel nélkül felháborodnak azon. hogy a kocsmákban kiszolgálják a kiskorúakat. pedig a falon ott függ a tiltó tábla: 18 éven alulinak szeszesitalt nem szolgálunk ki. Egy 14 éves fiú szerint az alkoholista, aki: „Rendszeresen, naponta fogyaszt alkoholt, nem tud ellenállni az alkohol csábításának, függ tőle, ez az oka, hogy innia kell". Egy 13 éves fiú szerint az alkoholista szülő hamar megbetegszik, a család élete is tönkremegy. Azon a pénzen, melyet alkoholra költött sok hasznos dolgot vehetett volna a család számára. A fentiekből az következik, hogy a fiatalok szeretnének józan életet, füstmentes környezetet. Társadalmi összefogással tehát szép eredményeket érhetnénk el. A munkahelyeken az újonnan megválasztott vezetők fordítsanak nagyobb gondot a dolgozókra (az alkoholistákra és a cigarettázókra), s ezt ne a család belügyének tekintsék, hanem országos ügynek. A szakszervezetekkel karöltve lépjenek közbe, ahol kell. Segítsenek a bajban, és jutalmazzák meg a gyógyulni akarót. Ne kendőzzék el a problémákat. Ne akkor akarjanak segíteni, amikor a fiatal már az alkohol, a cigaretta rabjává vált. hanem amikor még nem nagy a baj. A dolgozók a vezetőiket is figyelmeztessék, ha kell. És merjünk cselekedni végre! A világ fejlett országaihoz hasonlóan, országunk is tűzze ki célul a cigarettafüstmentes társadalmat. Persze, hogy ez bizonyos érdekekkel ütközik, de az egészséges, józan ember, a tiszta levegő mindennél fontosabb. TÓTHNÉ SZ. TERÉZ N em titkolom, örültem az én esetemben — úgy érzem — testhez szabott kérdésnek. Ne tűnjék szerénytelenségnek, ha azt állítom magamról, hogy az a típus vagyok, aki állandóan töri a fejét valamin, szüntelen kigondol valamit. Mondjam azt, hogy az (érdekesebbnél érdekesebb?) ötletek embere vagyok? Tény, hogy időnként egészen meglepő gondolatokkal, témákkal, ötletekkel lepem meg szükebb környezetem. Mint a Nagykürtösi járás magyar nyelvű hetilapjának felelős szerkesztője, mindennapi munkámból adódóan is kénytelen vagyok megerőltetni agytekervényeimet, szüntelen új témákon, megvalósítható ötleteken gondolkodom. A vállalkozások korát éljük. Mi tagadás, engem is elkapott a vállalkozási láz. Rövid idő alatt számos ötlet, vállalkozási lehetőség jutott eszembe. Ezekből néhányat azonnal felajánlottam ..anyaszervezetemnek'', a Csemadok nagykürtösi alapszervezetének, mert mint tudjuk, jogi személyként vállalkozásba kezdhet bármelyik szervezet. Kezdeményeztem, hogy PROGSZTÄR név alatt hozzunk létre Programszolgáltatási Társaságot, amely irodalmi, szórakoztató vagy egyéb jellegű műsorok összeállítására, bemutatására vagy levezetésére vállalkozna a járás területén. Úgy képzelem el. hogy ezeket a programokat felkínáljuk művelődési házaknak, ifjúsági kluboknak, nyugdijaskluboknak. sportegyesületeknek. Mindez egyelőre az ötlet szintjén áll. Nemcsak a központi, hanem a járási lapok is előfizető-toborzási gondokkal küszködnek. Teljesen véletlenül ötlött fel bennem az alábbi cím: Ón is labdába rúghat. Addig forgattam. kóstolgattam ezt az egyébként nem ismeretlen szlogenszerűséget, mig kigondoltam hozzá egy szórakoztató sportműsort, amely lényegében a focilabda körül forog. Úgy gondoltam, ezt a műsort felkínálhatnánk sportegyesületeinknek, ha ennek fejében pl. tíz új előfizetőt szereznek lapunknak. Az elmúlt években a központi lapjainkban megjelent humoros írásaimból pedig Humorcseppek címmel önálló műsort készítettem. Mihelyt elintézem a „működési engedélyt", szeretnék ezzel az egyszemélyes színpaddal a környékbeli, kedvező visszhang esetén akár távolabbi településeken is bemutatkozni. (Elképzelhető, hogy éppen a leendő Progsztár — vagy talán a „konkurrens" Csemart? — közvetítésével.) A fentieket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert csak így tudok érdemben válaszolni a feltett kérdésre. Hát most — sok egyéb mellett — azon gondolkodom éppen, miként lehetne ezeket az ötleteket valóra váltani. Meg hogy lesznek-e majd vevők az esetleges műsorainkra. Persze, elképzelhető, hogy megfelelő közreműködők vagy a szükséges feltételek híján a legjobb ötlet is csak ötlet marad. Ám még így is lehet vállalkozni — ötletbankot nyitunk. Mert ugye jobb helyeken az ötletet is megfizetik. BODZSAR GYULA
