A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
Varga Szilvia. Boldoghy Olivér és Bocsárszky Attila a Verniszázsban értelmiségiként manuális munkára ítélt írót, hogy egy raktári állás ígéretében arra próbálja rávenni Vanéket: irkálja meg az önmagáról szóló (feljelentgetéseket az utána civilben szimatoló rendőrség címére ... A Verniszázst a Komáromi Jókai Színház felkérésére, vendégként, a Budapestről érkezett Iglódy István rendezte, aki játékszínünk három, jelenleg a magyar fővárosban tanuló főiskolását bízta meg a házaspár és a hozzájuk egy szál újságpapírba csomagolt pünkösdirózsával betoppanó iró szerepével. Iglódy István kellemes, mutatós környezetben helyezi el fiatalka szereplőit. Méghozzá okos díszlettervezői rafinériával, ezért inkább sejtjük, semmint látjuk a nyárspolgári eleganciát. A szöveget is hatni engedi; hagyja, hogy a mindannyiunk környezetéből ismert figurák az életből ellesett minták szerint, igazán hitelesen érvényesüljenek. Két Havel-darab Komáromban HáJ'istennek megváltozott szemléletű időket élünk... A novemberi fordulat óta nem a színházak feladata, hogy tömegtüntetéseket szervezzenek; esetleg egy másként gondolkodónak „kikiáltott" író művei színre vitelével politikai és társadalmi nyitottságukat demonstrálják. Sőt! Az alaphelyzetet tekintve mintha akaratlanul is átestünk volna a ló túlsó oldalára: Václav Havel politikai, pontosabban államfői tevékenységéről manapság nálunk is jóval több szó esik, mint az írásairól. Épp ezért tartottam fontosnak, hogy 1990. június ötödikén a hazai magyar színházi berkekben valóban ritka aktualitás siettette színpadra Václav Havel két világszerte már ismert egyfelvonásosát: a Verniszázst és az Audienciát. A sebtében, alig tíz-tizenöt próbával összehozott premierhez az apropót Havel aznapi komáromi látogatása adta, mégha az államelnök-drámaíró nem is talált időt arra, hogy szűkre szabott komáromi tartózkodása alatt — például a délelőtti előadás közben — legalább " egy szóra bekukkantson a Jókai Színházzá avanzsált Matesz különben is impozáns épületébe. Az államfő nyilván tudta, miért siet; viszont ami eközben a színpadon — és az este tartott második prqjpieren is — történt, az azt bizonyította, hogy Havel drámaíróként is rendkívül izgalmas egyéniség. A Verniszázs. illetve az Audiencia még a hetvenes években íródott; s e két mű témájában is kapcsolódik egymáshoz. A Verniszázsban Bedfkh a főhős, az Audienciában Vanék; ám nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindkét esetben egy hatalmi szóval szilenciumra Ítélt író élethelyzete elevenedik meg előttünk. Bedrich a Verniszázsban egy görcsösen kiküzdött, modern nyárspolgári lét közegébe keveredik; az Audienciában viszont a faragatlan sörmester fogadja amolyan sörbe fojtott magánkihallgatáson az A férjet Bocsárszky Attila, a feleséget Varga Szilvia úgy jeleníti meg, hogy polgári harmóniájuk már a legelső perctől kezdve feszültséget áraszt. Valóban a jólét kiállítását játsszák el Bedrichnek; annak a barátnak, aki még a házaspár szerelmi játékaiban is részt vehetne, ha akarna. A jobbára hallgatásra ítélt iró hálátlan, ám mégis kulcsfigurának számító szerepét Boldoghy Olivér kelti életre tehetséget sejtető nyugalommal és takarékos gesztusokkal. Az Audienciát Horváth Lajos rendezte, akinek stílusát ezúttal új vonás; a kamarajátékra való törekvés jellemezte. Ügyesen és céltudatosan, mert a sörmester (aki talán Pardubicében is sörmester lehetett volna, ha ...!) kiborulási monológja így jól időzített hangsúlyt kap. A kitárulkozás ritkaságát, a sörmesteri életforma reménytelenségét és a feneketlen kriglikbe fojtott ürességét László Géza ábrázolja a figura emberi mélységét is érzékeltetve. Gondolom, a kassai Thália Színház művésze régen várt már egy ilyen formátumú szerepre. Vanéket kassai szinésztársa: Dudás Péter alakitja; és az elmúlt időszakból egy olyan értelmiségi típusát rejti a munkaruhája alá, aki őrzi ugyan a tartását, de időről időre azért megköti a fontosabb kompromisszumokat. Kitűnő példája ennek az a nagyszerűen kivitelezett rendezőidramaturgiai ötlet, amikor minden korábbi szándéka ellenére államelnökké avanzsál, miközben a sörgyárban — azaz az életben — a lényeges dolgokban nem történt változás. Nem úgy a hazai magyar színjátszásban, hiszen ezzel a két kitűnő stúdióelöadással — remélhetőleg — elkezdődött valami. Valami lényeges. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Varga Róbert és Bodnár Gábor KÁRPÁTALJA A kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség sorsáról, gondjairól az elmúlt évtizedekben vajmi kevés információ látott napvilágot tájainkon. Legfeljebb néha egy-egy vers, rövid összefoglaló írás jelezte, hogy íme, ott is élnek magyarok, ami ugyan valamivel több volt a semminél. ám érdemi ismereteket az ilyen rapszodikus közlések nem adhattak. Az európai, s főleg a szovjetunióbeli változások hatására aztán a felnyíló zsilipek mögül kiáradt az ottani négy évtizednek minden elhallgatása és elhallgattatása. A kiáradó hírek, tények és események mögött azonban a kárpátaljai magyarság hétköznapjai is előtűntek, s láthatóvá váltak e magyar etnikum megoldásra váró gondjai is. Ezeket vállalta fel a tavaly életrehívott Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), mely Alapszabályában leszögezi, hogy „célja az Ukrán SzSzK Kárpátontúli területén élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítése, valamint e célokkal kapcsolatos érdekek védelme." Mindezt pedig elöljáróban azért mondtam el, mert májusban jelent meg a KMKSZ új sajtóorgánuma Kárpátalja címen. A lap kéthetenként kerül az olvasókhoz, s információkat szolgáltat a magyar lakosság számára a KMKSZ életéről, munkájáról. valamint a politikai és a közélet eseményeiről. A lap előttem lévő második száma egészoldalas írást közöl a KMKSZ ungvári tisztújító közgyűlésről. amelyben a Szövetség egyéves munkájáról is összefoglalót találhatunk, s amelyet Fabo Sándor, a Szövetség elnöke „próbaévnek" nevezett. A lap második számának egyik legtöbb adatot és információt közlö írása Anyanyelv és nemzetiség címmel jelent meg. Ez a cikk foglalja össze az 1989 januárjában végzett országos népszámlálás legfőbb adatait. Ezek szerint a kárpátalján összesen 1 millió 252 ezer ember él. A terület népességének nemzetiségek szerinti megoszlása az alábbi: ukrán (ruszin) 976 749, magyar 155 711, orosz 49 458, román 29 485, cigány 12 131, szlovák 7 329, német 3 478 és zsidó 2 639. A KMKSZ életével foglalkozó írások mellett a lapnak van gyermek- és irodalmi rovata és közöl képeket, képzőművészeti alkotásokat is. A szerkesztőség elnöke Fodó Sándor, a két főszerkesztő: Mankovits Tamás és Móricz Kálmán. A lapot Miskolcon készítik. GÁL SÁNDOR László Géza és Dudás Péter az Audienciában
