A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
UjýÓQA' JUf&s 4/ Cöthotdbcnh&Äciô«ui^ycut/ Tisztelt Szülők! Közös gondunk — gyermekeink nevelése, jövője — késztet bennünket szólásra. A fiatalok forradalma meghozta népünk, köztük a szülök és a pedagógustársadalom öntudatra ébredését, a fordulópontot, amely nyomán valamennyien felegyenesedhetünk. Hinnünk kell, hogy gyermekeink, tanítványaink elszántságában, jogos türelmetlenségében valahol ott voltunk mi is. A válságok, megaláztatások, megalázkodások korszaka — reméljük — véget ért. Ahhoz, hogy továbbindulhassunk, meg kell állnunk erőt gyűjteni. A természet csodái, harmóniája, szellemi, nemzeti értékeink, keresztény, polgári hagyományaink, nagyjaink példaértékű tartása, történelmi sorsfordulóink, a más-más nyelvet beszélők egymásrautaltsága és egymásratalálása — ezek azok a források, melyekből meríthetünk. Az új nemzedék sorsproblémája megannyi szembenézésre, lelkiismeretébresztö kérdés megfogalmazására ösztönöz. Választ keres rá szülő és tanár, család és iskola — együtt, egymásnak. Az élet megszabta kötelességek mellett meg kell tanulnunk újra örülni gyermekeink apró sikereinek, társuk lenni a játékban, a képzelet mesebeli szárnyalásában. Együtt kell hinnie szülőnek és gyermekének, hogy a kéz melege gyógyír, ugyanúgy, mint minden álomba ringató mese, dal. Az emberpalántához nekünk, felnőtteknek kell lehajolnunk, elöbb-utóbb úgyis felnő hozzánk. Próbatétel az első döntés is, az iskolai és óvodai heíratás. Próbatétel annak, ki tévhitnek, előítéletek áldozataként nem meri hinni, hogy az anyanyelv vállalása, használata olyan természetes, mint a levegővétel. A „könnyebb érvényesülés" elvét nemcsak a tudomány, de a gyakorlat is cáfolja. Az elmúlt évtizedek alatt a statisztikák sem tudtak kimutatni kedvezőbb eredményt azoknál a diákoknál, akik tudásukat nem anyanyelvükön szerezték meg. A szabad iskolaválasztás jogát azonban nem vitathatjuk el senkitől. Csak a tudásból megszerzett zsákmány erősíthet jogaink érvényesítésében. A tudás, mely csak alapos, kitartó fáradozással szerezhető meg. Ehhez viszont segítő háttér — szülői támogatás kell. Az iskola gyermek és szülő számára sose a gondot, hanem napról napra a tudás gyarapodásának örömét jelentse. Az iskola eseményei épüljenek be a család mindennapi életébe. A pályaválasztás ne egyszeri, elintézendő probléma legyen, hanem egy életre szóló felkészítés folyamata, összhangban a gyermek képességeivel. Mert a jó szakemberekre szükség van. Épp ezért kell a nevelésnek és oktatásnak az ország első számú vállalkozásává válnia — európai szinten. Tisztelt Szülök! Gazdagabb, több lehetőséggel számoló iskolarendszerben gondolkodunk, mely sokféle akarat összeütközése nyomán fog napról napra továbbépülni. Eddig Önök a Szülők és Iskolabarátok Szövetségén keresztül szólhattak bele az iskolát érintő kérdésekbe. Több helyen e keretek között is hasznosan tudták szülői érdekeiket képviselni. Ha a tudás elismert értékké válik a társadalomban, élővé, fontossá válik az iskola is. Növekszik a szülői hivatás rangja és becsülete, s a tanár igyekezete sem lesz hiábavaló. Helyreáll a kölcsönös bizalom, megszűnik a családi és iskolai nevelés kettőssége. Tisztességes, tudással felvértezett emberek nevelését tekintjük célunknak, ezért igényeljük az Önök bizalmát és hathatós támogatását. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR PEDAGÓGUSOK SZÖVETSÉGE 1990 január 13., Nyitra A MAGYAR ISKOLAKERT ••• A csehszlovákiai magyar oktatásügyet az elmúlt két évtizedben több nagy megrázkódtatás érte. A hetvenes évek közepén elkezdődött a pedagógusképzés visszafejlesztése, az alapiskolák féktelen és értelmetlen körzetesítése. Leállították a magyar óvodahálózat fejlesztését, nem engedélyezték a városi-lakótelepi óvodák és üzemi óvodák megnyitását, jóllehet az erőltetett urbanízálás következtében ezekre nagy szükség lett volna. Ennek következményeként pedig viszszafejlesztették az óvónőképzést is. A gimnáziumok erkölcsi és társadalmi súlya erősen csökkent. Ezzel szemben jelentős anyagi előnyben részesítették a szakközépiskolákat, és azok végzős tanulóit, ugyanakkor az ilyen típusú magyar tanítási nyelvű iskolák hálózata nem bővült. Hasonlóan rossz helyzetben vannak a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző iskolák is, hiszen ezek szakmai színvonala elmarad a nekik megfelelő szlovák tanítási nyelvű szakmunkásképző iskolák színvonalától, s a szakmunkásképzős iskolák szerkezete sem felel meg a társadalmi igényeknek. A csehszlovákiai magyar oktatásügyben az utóbbi időben egyre erőteljesebben mutatkoztak a válság jelei. Ezek pedig létében veszélyeztették volna a csehszlovákiai magyarságot. A gyöngéd forradalom azonban olyan társadalmi szabadságot és demokráciát hozott, mely önbizalmat adhat nemzeti kisebbségünknek is. Azt a szabadságot és demokráciát hozta el, mely lehetővé teszi a kisközösségek újraszervezödését, visszaadja a szakmai közösségek önrendelkezését és döntési jogkörét. Most már szabadon élhetnek a lehetőségekkel azok a pedagógusaink is, akik húsz éven át hiába próbáltak figyelmeztetni az áldatlan állapotokra, egy viszonylag jól kiépített iskolahálózat tudatos visszafejlesztésére, nem találtak meghallgatásra sem szakmai, sem társadalmi kérdésekben. Sőt, jogos háborgásukat vagy csendes figyelmeztetésüket a nacionalizmus címkéjével illették. Az elmúlt húsz évben csak a Csemadok volt az a fórum, ahol szólni lehetett a viszszásságokról, a rombolásról, a tudatos deformálásokról, jóllehet a Csemadok keze is meg volt kötve. A Csemadok ma már szabadon és nyíltan kíván nyilatkozni azokról a kérdésekről, amelyekről eddig nem volt szabad szólnia, s fel kívánja vázolni azokat a feladatokat, amelyek a csehszlovákiai magyar oktatásügy rendezése céljából az oktatásügyi minisztériumra hárulnak. A Csemadok nem azért teszi azt. hogy beavatkozzon a pedagógusok dolgába és bábáskodjon a pedagógusok fölött, hanem azért, hogy segítse a szabad fórum munkáját. A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Csemadok teljes támogatását élvezi: — az óvodahálózat kiépítését illetően különös tekintettel a magyar nevelési nyelvű lakótelepi és üzemi óvodai osztályok megnyitására; — az óvodahálózat bővítése következtében jelentkező pedagógushiány enyhítése céljából a folyamatos óvónőképzést illetően. A Csemadok szervei és szervezetei kezdeményezik és támogatják — az erőszakkal körzetesített kisiskolák visszaállítását ; — alapiskolák létesítését olyan községekben és városi lakótelepeken, ahol erre a lakosság igényt tart, és a működési feltételek adottak hozzá, de mindaddig bürokratikus irányítás gátolta az iskolák létrehozását ; — a magyar pedagógusképzés önállósitása érdekében hozott intézkedéseket, melyek egyúttal az elmúlt másfél évtized mulasztásait is pótolni hivatottak. A Csemadok szervei és szervezetei szorgalmazzák — a középiskolai oktatás rendszerének teljes átértékelését és a szükséges strukturális átszervezés gyors végrehajtását ; — a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok és szakközépiskolák igazgatóságainak önállósítását ; — a kornak megfelelő, speciális szakmák anyanyelvi oktatását, úgy, hogy az ilyen iskolai osztályok országos hatáskört kapjanak; — a szakoktatók anyanyelven történő pedagógiai utóképzését. A csehszlovákiai magyar fiatalok esélyegyenlőségének a biztosítása érdekében javasoljuk, hogy az egyetemi és a főiskolai felvételi vizsgát anyanyelven tehessék le érettségizett diákjaink. E feladatrendszer azonban a csehszlovákiai magyar oktatásügy felélesztésének formai feltételeit teremti meg. Ezért indítványozzuk, hogy — az oktatásügyi minisztériumban miniszterhelyettesi szintre emeljék a nemzeti kisebbségek oktatásának szervezését, szakmai-módszertani irányítására pedig teljes szervezettségű főosztályt hozzanak létre; — a gyakorló pedagógusokból — demokratikus választás útján — a pedagógusok fóruma egy olyan javaslati-tanácsadóivéleményezői testületet hozzon létre, amely egyúttal a pedagógusok fórumának munkáját is irányítja. A csehszlovákiai magyar oktatásügy kérdése nemzeti kisebbségünk számára létkérdés. Az oktatásügy formai-strukturális feltételeinek megteremtése mellett azonban szakmai megújhodásra is szükség van. Ehhez kitűnő tankönyvek, és jól felkészült, lelkes pedagógusok kellenek. Ezért demokratizálódó, humanizálódó társadalmunk egyik fontos feladata, hogy visszaállítsa a szakma, a pedagógusok erkölcsi és társadalmi megbecsülését, tekintélyét. SIDÓ ZOLTÁN, a Csemadok KB elnöke Elhangzott Nyitrán, 1990. január 13-án, a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alakuló közgyűlésén Fotó: Gyökeres György
