A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-29 / 26. szám
BOROS CSÍKOK A csíkokra vágott apróhúst kevés vajon átsütjük, sóval, törött borssal ízesítjük. Felöntjük másfél deci fehérborral és puhára pároljuk. Párolt rizzsel tálaljuk. UKRÁN LEVES A nagyobb kockákra vágott marhalábszárhúst hagymával, szemes borssal, sóval, babérlevéllel, fokhagymával és vegetával fűszerezett lében puhára főzzük. Ezután mustárral, citromlével ízesített tejfölös habarással sűrítjük. Átforraljuk. Petrezselyem zöldjével meghintve tálaljuk. SONKÁS KELVIRÁG (karfiol) A rózsáira szedett kelvirágot gyengén sós vízben megfőzzük, majd kivajazott tűzálló tálba szedjük. 2 dl tejfölt finomra vágott füstölt sonkával elkeverünk és a kelvirágot áthúzzuk vele. Reszelt sajttal meghintjük. Előmelegített sütőben a sajt ráolvadásáig sütjük. OLVASÓINK RECEPTJEIBŐL PÁRÁDICSOMMÁRTÁS BURGONYÁS CSIPETKÉVEL. Lisztből, vízből csipetkét készítünk. sós vízben kifőzzük, leszűrjük. Burgonyát tisztítunk, szintén sós vízben megfőzzük, leszűrjük. Egy fej vöröshagymát apróra vágunk, zsíron vagy olajon aranysárgára pirítjuk, kevés pirospaprikát adunk hozzá, majd összekeverjük a burgonyával és a csipetkével. Tálalásnál paradicsommártást készítünk hozzá. (A paradicsommártás lehet édeskés, ki hogyan szereti.) DARAGOMBÓC LEVES. A búzadarát kevés sós vízben, zsírral megfőzzük, hogy gombócokat lehessen belőle készíteni. Egy fej hagymát kevés zsíron vagy olajon megpirítunk, hozzákeverünk pirospaprikát, vízzel felöntjük, sózzuk, felforraljuk majd a lobogó, forrásban levő lébe belefözzük a gombócokat és tálaljuk. A recepteket Szekán Jánosné — Szarka Ilona csallóközaranyosi olvasónk küldte be. TÖLTÖTT SERTÉSOLDALAS. A megmosott húsba, éles késsel, óvatosan nyílást vágunk úgy, hogy csak az egyik oldala legyen nyitva, megtöltjük a következő töltelékkel: 1 nagyobb fej hagymát lereszelünk vagy megdarálunk, kevés zsíron megpároljuk, levesszük a tűzről, hozzáadunk tejben áztatott zsemlét, 4 db főtt, apró kockákra vágott tojást, petrezselyem zöldjét, sózzuk és jó habosra kikeverjük. A megtöltött húst megsütjük és burgonyával tálaljuk. A receptet Kuczman Emília, páti olvasónk küldte be. HÉTVÉGE Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy okos leány. De ez olyan okos volt, hogy az okosságának a hire még a királyhoz is eljutott. A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányról, hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött, s elhozatta az udvarába. Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja, s mondja neki: — Na, te leány, hallottam a hirét a nagy eszednek, hát ha olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendős fonalam fonj nekem abból aranyfonalat. Felelte a leány: — Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, van az édesapámnak százesztendős sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat. Tetszett a királynak ez a felelet, mindjárt más kérdést gondolt ki. — Hát jól van, leányom, az első kérdésemre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat. — En jó sziwel — mondta a leány —, csak elébb felséged fordítássá ki a korsókat, mert azt tudja bizonyosan, hogy semmit sem szoktak a színéről foltozni, hanem a visszájáról. Mondja a király: — Okos volt a második felelet is. Még adok neked egy kérdést, s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek. — Csak mondja, felséges királyom. — Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is. meg ne is. Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a konyhába, ott a szakácstól kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé tette, úgy ment fel a király színe elé. — Itt van felséges királyom. Fogja a király a két szitát, hogy megnézze mi van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült. — Na. lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nincs is. Színezzétek ki a mozaik többi részét úgy, ahogy a festő elképzelte! A beküldött megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. De már erre olyan erősen megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeriben hívatta az udvari papját, összeesküdött a leánnyal. Elő a cigányokkal, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettőig is. Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána. Katasztrófák földön-égen Tenger a szározföldön A folyók mentén élő embereknek mindig számolniuk kellett azzal a fenyegetéssel, hogy a többnyire szelíd és éltető folyó időnként megárad, kilép a medréből és szinte órák alatt hatalmas területeket önt el. Az idősebbek közül bizonyára sokan emlékeznek még a 25 évvel ezelőtti nagy dunai árvízre, amely a Csallóköz egy jelentős részét elárasztotta, mérhetetlen szenvedést és károkat okozva az ott élő magyaroknak. Sokan úgy vélik, hogy az árvizek elsősorban a gazdaságilag elmaradottabb vidékeket fenyegetik, azokat a területeket, ahol nem fordítanak kellő figyelmet az árvízvédelemre. Ebben kétségtelenül sok igazság van, de ahogy az alábbi eset is tanúsítja, az áradat a fejlettebb térségeket is veszélyeztetheti. 1966 novemberében Olaszország iparilag fejlettebb részében, az Arno folyó mentén pusztított a tomboló elem. Az Arno egyébként nem tartozik a nagy folyók közé, s neve elsősorban azért vált híressé, mert olyan ismert városok találhatók a közelében mint Firenze vagy Pisa. Mielőtt magáról a katasztrófáról szólnék, előbb vegyük szemügyre, milyen volt a meteorológiai helyzet Európában és a Földközi-tenger mentén. Egy héttel az árvíz előtt hatalmas sarkvidéki légtömegek érkeztek az Alpok fölé, sőt Spanyolországon végigzúdulva elérték Afrika északi részét is, ahol meg' »rdultak és Olaszország felé vették útjukat. E légmozgás hatására a Szahara fölötti forró légtömegek is mozgásba lendültek és sirokkó formájában szintén Európa felé nyomultak. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Földközi-tenger medencéjében már korábban odaérkezett egy északi anticiklon, s a három különböző légmozgás Olaszország fölött találkozott, aminek következtében egy 120 km-es sebességgel száguldó orkán söpört végig a szárazföldön, s az Arno vízgyűjtőterületén 80 mmnyi meleg eső esett nagyon rövid idő alatt. Ezután a hidegfront okozott esőzést: két napig egyfolytában szakadt az eső, olyan sok csapadék hullott le ezalatt, mint máskor 6 hónap alatt. Érthető, hogy ennyi vizet a folyók képtelenek voltak megtartani a medrükben. 31 ezer hektár szántóföld, 5 000 km hosszú út került a víz alá. Több mint 12 ezer ház megrongálódott, a halálos áldozatok száma 120 volt. Az árvíz Firenzében okozta a legnagyobb károkat. A rakpart fölött 6 méter magasan állt a víz, az utcákon szennyes áradat hömpölygött. amely nemcsak a pincéket árasztotta el, hanem bezúdult a Nemzeti Könyvtárba és a világhírű Uffizi Képtárba is. A város polgármestere szerint ez az árvíz több kárt okozott Firenzének mint az összes háború együtt. Ebben a rendkívül tragikus helyzetben még tetézte a bajt, hogy nem tudták eldönteni: kinek kell kihirdetnie a rendkívüli állapotot. Szerencsére a fiatalok és a rendőrség alkalmazottai nem vártak a felsőbb szervek utasítására, hanem azonnal mentették, amit lehetett. Így is számos műalkotás — festmény, szobor, gobelin —, tudománytörténeti szempontból jelentős tárgy és műszer rongálódott meg. ezek restaurálása öt évig tartott. Ezekben a munkálatokban a világ különböző országaiból érkezett szakemberek vettek részt, de sok helyről pénzt is küldtek a károk helyreállítására.-lacza-21
