A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
A SZAVAK ÉS A TETTEK SÚLYA Az elmúlt év végéig — értesüléseink szerint — a legtöbb Csemadok-alapszervezet már megtartotta évzáró és tisztújító taggyűlését. Érthető okokból még nem lehet átfogó képet alkotni e fontos tanácskozások hangulatáról és lefolyásáról, a vitában felszólalók helyzetismeretéről és problémalátásáról. Az értékelést azonban nem csupán az információhiány nehezíti, hanem azoknak a kritériumoknak a tisztázatlansága is, amelyeket a felgyorsult események forgatagában alkalmaznunk kell. Az általánosítás természetesen a régebbi „konszolidált" időkben sem volt egyszerű, a helyi sajátosságok és problémák bizonyos mértékig meghatározták ezeknek a gyűléseknek a szellemét. Tény viszont, hogy a legtöbb Csemadok-évzáró egy bevált forgatókönyv szerint zajlott le, sőt őszintén be kell vallanunk, hogy a múltban nem egy Csemadok-alapszervezet tevékenysége az évzáró taggyűlés összehívására korlátozódott. S noha örültünk a taglétszám folyamatos gyarapodásának, lelkünk mélyén gyanítottuk, hogy ez a tény nem a Csemadokmunka javulását tükrözi, hanem mindenekelőtt a lelkes — és eléggé nem méltányolt — aktivisták tagtoborzó igyekezetét. A januári járási konferenciák után bizonyára áttekinthetőbbé válik a helyzetkép, talán annak is köszönhetően, hogy ott az alapszervezeteket azok képviselik majd, akik időben felismerték a gyökeres változások szükségességét. Ez azonban inkább óhaj, mintsem bizonyosság. Az alább olvasható értékelő tudósítás a Pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet évzáró és tisztújító taggyűléséről ad számot és az objektív helyzetkép kialakításához szeretne hozzájárulni. A több mint 450 tagú Pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet évzáróján közel száz tag és vendég vett részt. Sokan elfogadhatónak mondták a részvételi arányt, már csak azért is, hiszen a tanácskozás helyszínéül kiválasztott terem zsúfolásig megtelt. Az alapszervezet múlt évi tevékenységét Jéghné Nagy Izabella elnök ismertette. Beszámolója részletes volt ugyan, de kevés önkritikus elemet tartalmazott, azt is jobbára a fiataloknak címezve. Sajnos, a vitára bocsátott munkaterv-javaslat is még a régi időket tükrözte, valaki meg is jegyezte, hogy ezt a tervet akár 10—15 évvel ezelőtt is elő lehetett volna terjeszteni. Mostanában gyakran esik szó arról, hogy a Csemadok lassan mozdul, aminek elsősorban a kellő tájékozottság hiánya a magyarázata, de Pozsonypüspöki a szlovák főváros része, az alapszervezet elnöke egyúttal a Csemadok Városi Bizottságának is a titkára — sőt a közelmúltig a Csemadok KB Elnökségének is a tagja volt —, tehát ebből kifolyólag más alapszervezeti elnökökhöz viszonyítva jóval tájékozottabb lehetett volna. Természetesen szó sem fér becsületességéhez és tenniakarásához; mindenki jó szervezőként, a Csemadokért sok áldozatra képes emberként ismeri öt, s aligha véletlen, hogy az évzáró taggyűlésen ismét megválasztották az alapszervezet elnökévé, de munkáját a jövőben jóval koncepciózusabban kell végeznie. A vitában egyébként sok figyelemre méltó és kritikus észrevétel hangzott el, nem kímélték lapunkat sem. Többen is szóltak arról, hogy bár Pozsonypüspöki lakosságának fele magyar, ezt sem az utcanévtáblák, sem az üzletek és intézmények feliratai nem tükrözik. Határozatba foglalták, hogy 1990. december 31-ig mindenütt legyenek'kétnyelvű utcanévtáblák és feliratok. Mészáros Alajos vegyészmérnök arról beszélt, hogy Pozsonypüspöki a szlovák főváros legszenynyezettebb része. A Slovnaft bűzét és füstjét — az uralkodó széliránynak „köszönhetően" is — elsősorban a pozsonypüspökiek „élvezik"; sok itt a légúti betegségekkel bajlódó gyermek és felnőtt, s egy alaposabb felmérés talán még más elszomorító tényeket is feltárna. Szinte magától értetődő ezek után, hogy határozatba foglalták a Csemadok-tagok és minden lakos jogos igényét a tiszta levegő, az egészséges környezet iránt. A magyar tanítási nyelvű iskola problémáit is érintették a felszólalók, s valamennyien azt hangsúlyozták, hogy a pozsonypüspöki magyar iskolát még sokkal hatékonyabban kell támogatni, mint eddig. Természetesen a Csemadok-alapszervezet tevékenységéről és az 1990-re esedékes feladatokról is szó volt. Nagy László építészmérnök bemutatta az egybegyűlteknek a leendő Csemadok-ház makettjét és azokat a rajzokat, amelyeket a tervezők készítettek. (Lapunk ígéretet kapott, hogy bemutathatja olvasóinknak ezt a tervet.) Mindenkit megkért, hogy segítsen a ház építésében, mert e segítség nélkül aligha valószínű, hogy az épület 1990 decemberére tervezett átadása megtörténik. A Csemadok-ház kapcsán felvetődött a művelődési ház elhúzódó felújítása is. Sajnos erre a kérdésre az évzáró taggyűlésen megjelent hnb-elnök. Török János sem tudott kielégítő és megnyugtató választ adni. Egyébként gondosan feljegyezte a különböző észrevételeket és megjegyzéseket és gyors intézkedéseket és döntéseket ígért. A gyűlésen nemcsak a hnb dolgozói, hanem a katolikus egyház képviselői is megjelentek. LACZA TIHAMÉR TOMPA NAPOK A Csemadok Rimaszombati (Rimavská Sobota) Alapszervezete és Tompa Mihály Klubja tavaly októberben bonyolította le a Tompa Mihály Napokat, a Csemadok járási bizottságának közreműködésével. Az első napon Ifjúsági délután keretében Arany és Petőfi verseiből álló irodalmi műsort adtak elő 5—8. osztályos alapiskolásoknak a TMK szereplői és két kassai (Košice) színművész, mintegy rendhagyó irodalomórát tartva. Később középiskolás diákok vették birtokukba a termet, akikkel az Irodalmi Szemle szerkesztői beszélgettek a folyóirat múltjáról, jelenéről és az ifjú olvasókat érdeklő számos kérdésről. Az esti program Nagyferenc Katalin és Nagyferenc Gyula képzőművészek kiállításának megnyitásával kezdődött, majd dr. Fonod Zoltán író tartott előadást A stószi ablak címmel. Ezután Kövesdi Szabó Máriának és Pólós Árpádnak, a Thália Színpad művészeinek Oly korban éltem című Radnóti-estjét élvezhette a közönség. Végül Balia Kálmán, Kulcsár Ferenc és Tóth Ildikó, az Irodalmi Szemle szerkesztői a felnőttekkel telálkoztak és cseréltek eszmét a lap Fórum címmel meghirdetett olvasói ankétjén. A második napon dr. Poór János irodalmi összeállítása került színpadra a Sorsvirág együttes előadásában. A kamaracsoport Veres János verseiből tolmácsolt egy csokornyit (a költő új kötetének megjelenése alkalmából), ezúttal is magas színvonalú teljesítményt nyújtva. Ezt követően dr. Püspöki Nagy Péter történész tartott lebilincselöen szép előadást I. István királyról. Beszélő múlt címmel. Az előadónak két könyvét adták ki a közelmúltban, így a költő és a történész együtt vehetett részt a dedikálásban, ami a könyvvásárral párhuzamosan folyt. MIHÁLY Az Irodalmi Szemle szerkesztői beszélgetnek ^ az oNasókkal Kövesdi Szabó Mária és Pólós Arpád, a Thália Színpad művészei A harmadik napon a Tompa-szobor megkoszorúzásával ért véget a rendezvény rimaszombati része. Ezt az aktust a Gömör Énekkar és Koscsó Gábor zeneművész szereplése, valamint Tompa Mihály életének méltatása tette emlékezetessé. A koszorúzás után a TMK kitűnő szólistái és az énekkar tagjai autóbuszra szálltak, mely Hanvára (Chanava) vitte őket, ahol az előző évinél jóval hosszabb lélegzetű műsort rendeztek a szervezők, a község illetékeseivel karöltve. A hanvai program nemcsak terjedelmével, hanem megkapó tartalmával és a fellépők kiemelkedő szereplésével is meglepte a nagyszámú hallgatóságot. A kultúrműsor után hanvaiak és rimaszombatiak együttesen rótták le kegyeletüket Tompa sírjánál. A Tompa Mihály Napok eseménysorába a Tornaiján működő Palóc Klub is bekapcsolódott, önállóan vállalva a Beje községhez fűződő Tompa-emlékek felidézését. VÖRÖS ATTILA A képzőművészeti kiállítás egy részlete Fotó: Gyökeres György n
