A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-15 / 24. szám

Varjú nagyságú, zömök testű, rövid nyakú és lábú gázlómadarunk. Népi elne­vezései: vakvarjú, éjji gém — mivel alkonyaikor, söté­tedéskor szeret vadászatra indulni. Az előbbi név a hangos „kvak-kvak" szó­lásmódját jellemzi. „Szava árulja el a bakcsót" — szo­kás mondani. A bakcsó vi­lágpolgár. Ausztrálián kívül az összes kontinensen elő­fordul. Közép- és Dél-Euró­­pában honos, Ázsiában Kí­náig, valamint Japánban fordul elő. Afrika és Kö­­zép-Amerika is hazája. Mi­­nálunk meglehetősen rit­ka. Előfordulása rapszodi­­kus. Tavasszal április végén érkezik meg haldús folyó­ink nyárasaiba, füzeseibe. Előszeretettel telepszik meg ott, ahol nagyobb ro­konai. a szürkegémek köl­tenek. A fészekrakáshoz májusban lát hozzá. Laza, silány fészkeit telepesen készíti, sokszor közös koló­niát alkotva a szürkegé­mekkel. Nem ritka, ha egy fán több fészek is készül. Az ötvenes évek végén Ke­szegfalu határában a Vág hullámterében az úgyneve­zett „Kis szigeten" vízjárta ligeterdöben költöttek nagy számban. Fészkelését feljegyezték a lándori füze­sekben, az Apáli szigeten. Martos mellett a Gémes nevű helyen, valamint a Zseliz közelében elterülő „Árok-gereblye" nevű Ga­­ram szigeten. A Bodrogköz­ből Gyimesi dr. adott hírt bakcsófészkelésröl 1969- ben. A Duna mentén pilla­natnyilag csak egyetlen helyről tudunk, ahol rend­szeresen költ. A Duna­­möcshöz tartozó Mocsi zá­tony egy embernemjárta, nehezen megközelíthető (NYCTICORAX NYCTICORAX) A bakcsó Latorca-parti élőhelye gémtanyán kb. 25—30 pár bakcsó talált otthonra. Saj­nos ez is egy-két éven belül megszűnik. A bakcsófészekben má­jusban már teljes a fészek­alj. A 4—5 halvány kékes­zöld tojáson a tojó és a hím madár egyaránt kot­lík. A fiókák 21-22 nap után kelnek. Aminthogy felcseperednek máris ki­másznak a fészek körüli ágakra. A fiókák etetését a fáradhatatlan szülők a reggeli órákra teszik, főleg ha az éjszakai táplálék­­szerzés jól sikerült. Nyolc hét után a fiókák már jól repülnek. A bakcsó az éj és a szür­kület madara. Zsákmá­nyát rövid nyaka segítsé­gével — tehát a közelből tudja bagolyszemével jól meglátni. Étlapján halak és békák állnak az első he­lyen. A haltáplálék több­nyire az úgynevezett „fe­­hérhalakból" áll. Táplálé­kában megtaláljuk a nagy vízibogarak (csík és csi­­bor) lárváit, valamint vízi­poloskák és a szitakötők lárváit. Mint általában a többi gémfajta, a bakcsó is a vadvizeken, tehát nor­mális viszonyok között egyáltalán nem okozhat érdemleges kárt. A bakcsók zöme, főleg a fiatalok szeptemberben elszélednek, utolsó példá­nyai október folyamán végleg eltűnnek. A telet Afrikában a Nílus völgyé­ben Szudánban, illetve a Szaharától délre töltik. Ott is az éjszakai életet élik — nappal a fák lombjában bóbiskolva —, mint ahogy azt nálunk teszik. Védett madarunk. Köl­tés idején különösen érzé­keny a zavarásra, ezért legjobb a fészektelepet messze elkerülni. A hatá­sos madárvédelem csak akkor lehet eredményes, ha sikerül megvédeni azo­kat a területeket, ahol köl­tenek, táplálkoznak és ahol vonulásuk során tar­tózkodnak. STOLLMANN ANDRAS Fotó: Štefan Danko

Next

/
Oldalképek
Tartalom