A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
EMLÉKIRAT Ezt az Emlékiratot a szlovákiai magyarság jeles képviselőinek megbízásából Szalatnai Rezső fogalmazta meg 1945 áprilisában. A tartalma, azt hiszem, önmagáért beszél. A memorandumot egy négytagú küldöttség (dr. Neumann Tibor, Czibók János. Szalatnai Rezső és Garuly Ferenc) adta át Gustáv Husák és Tomáš Tvarožek megbízottaknak. Sajnos a címzett, a Szlovák Nemzeti Tanács nem méltatta érdembeli válaszra, pontosabban szólva a választ a kitelepítések és a lakosságcsere formájában adta meg. Esterházy János életútja is drámai fordulatot vett: 1945-től 1949-ig egy szibériai munkatáborban sínylődött, majd onnan hazatérve börtönbe zárták, ahol 1957-ben bekövetkezett haláláig raboskodott. Az Emlékiratot a Regio c. kisebbségtudományi szemle 1. száma közölte Molnár Imre bevezetőjével és jegyzeteivel. Lapunk az írást az említett folyóiratból vette át. Nagy József grafikája Petőfi Sándor: Apostol című verséhez Nagyra becsült Csehszlovák Kormány és Szlovák Nemzeti Tanács! Mi, magyarok, akik Szlovákia területén élünk, ezzel az emlékirattal fordulunk tisztelettel a csehszlovák kormányhoz, illetőleg jelenlegi elöljáróihoz, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Mi, azok a magyarok, akik ma ezen a területen élünk, öntudatosan és tiszta lelkiismerettel jelentjük ki, hogy 1939. március 14-től napjainkig sem gondolatban, sem tettben nem vétettünk a demokrácia és a humanizmus gondolata ellen. Ezek a magyarok nyugodt lelkiismerettel állíthatják, hogy még a legnehezebb körülmények közepette is, a legszélesebb körben is meg tudták őrizni ezeket az elveket, amelyek az embert méltóvá teszik arra, hogy megbecsüljék öt. A szlovákiai magyarok nem tagadják, hogy a trianoni békeszerződés békés revíziója révén kívánták sorsuk jobbra fordultát. Ezt az óhajukat azonban mindig békés úton akarták elérni, s ez a vágy és politikai cél sohasem irányult a cseh és a szlovák nép ellen, s éppen ezért jelentkezik ma ez a magyar társadalom legöszintébb konstruktív munkára, a demokratikus, népi Csehszlovák Köztársaság építésére. A szlovákiai Magyar Párt elnöke és politikai vezetője Esterházy János. Mi, akik a legközelebbi munkatársai vagyunk, tudjuk, hogy szándékában áll tevékenységéről a csehszlovák kormánynak, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanácsnak beszámolni. Minthogy Esterházy János ma nincs abban a helyzetben, hogy a csehszlovák kormány, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanács előtt megjelenjen, tisztelettel kérjük, hogy ideiglenesen szíveskedjenek előterjesztésünket tudomásul venni azzal, hogy ebben csak a tiszta tényeket adjuk elő. A legtiszteletteljesebben kérjük a csehszlovák kormányt, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy jóindulatúan bírálja el emlékiratunkat, s ha további felvilágosításra lenne szüksége, Esterházy Jánoson, a Magyar Párt elnökén kívül szíveskedjék kihallgatni az alulírottakat, mielőtt végleges döntést hoznának a magyarság ügyében. Fájdalmasan lehangolt minket az. hogy az újjáéledt állam felelős vezetői — valamiféle optikai csalódás következtében — a szlovákiai magyarság hatéves magatartását azonosnak értékelik a németeknek és ama szlovákoknak a magatartásával, akik kéz a kézben gyalázták meg az emberiesség, az egyenlőség, az igazság és a jogrend örök törvényeit. Ebből az azonosításból fakadnak számunkra már ma is a véget nem érő szenvedések és előreláthatólag még az eljövendök. A németekkel való azonosítás ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hivatkozva az új Európa népi demokratikus eszméire, amelyhez a magyar népet is erős, történelmi szálak fűzik! Tiltakozunk, mert a mi hatéves kiállásunk tiszta volt! Tudomásul vesszük a Szlovák Nemzeti Tanács minden határozatát, s a velünk született törvénytisztelettel Ígérjük, hogy azokat be is tartjuk. A fentiek igazolására a következő dátumokra és tényekre emlékeztetünk, s ezeket hajlandók vagyunk részletesen és hitelt érdemlően bebizonyítani. A magyarok, akik Szlovákiában élnek, 1938-tól 1945-ig minden erejükkel ellenálltak — holott a szlovák államban számunk nem volt nagy — a fasizmusnak, a hitlerizmusnak, és elhárították maguktól az anyagi előnyöket, a hatalmi lehetőségeket. Belső, erkölcsi meggyőződésből megtagadták az együttműködést a német és a szlovák kényurakkal. A szlovákiai Magyar Párt semmiféle vonatkozásban nem azonosítható az egykori szlovákiai Német Párttal, s ismert tény az, hogy a magyarok, a Magyar Párt nem kollaboráltak a németekkel, a Német Párttal, de még a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal sem, sem a Hlinka Gárdával, sem a Hlinka Ifjúsággal. Ellenkezőleg, a németek és az említett szlovák szervezetek üldözték a magyarokat, a Magyar Pártot. A Magyar Párt volt Szlovákiában az egyedüli antifasiszta politikai párt! Az itteni magyarok elhatárolták magukat a hitlerizmustól, a fasizmustól, s a gyakorlatban szolgálták a kereszténység, a humanizmus eszméit. Nem köszöntek hitleri módon, föllendített jobb kézzel. Ezért a Magyar Párt az utolsó években hivatalosan, közvetlenül és közvetve a legnagyobb üldöztetésnek volt kitéve. A Grenzbote, a Német Párt hivatalos orgánuma, a hitlerizmus ellenségeit Szlovákiában igy jelölte meg: csehek, zsidók, magyarok, kommunista bujtogatók. Amikor 1 941 novemberében az UŠB magyar értelmiségieket tartóztatott le, köztük több újságírót, a Grenzbote a következő cim alatt számolt be az eseményről: „Beneš-, Hodža-, kommunistabarátok." A Magyar Pártnak nem volt olyan félhivatalos katonai szervezete, amilyen a HG és az FS volt. A magyar cserkészszövetséget még 1939-ben feloszlatták, mondván, hogy angol szellemű és szokású demokratikus szervezet. Az elmúlt hat év alatt egyetlen magyar szakszervezet működését sem engedélyezték. Amikor egyszer a Magyar Pártba szervezett férfiak testedzés végett összejöttek — természetesen fegyvertelenül —. egy FS-legény följelentésére megjelentek a helyszínen a HG és FS alakulatai, s ütlegelték ezeket a magyarokat, vezetőjüket, Bikszárdyt pedig a halálba kergették. A hat év alatt a pozsonyi UŠB és Hlava börtöneiben mintegy 10 ezer magyart tartottak fogva antifasiszta magatartásuk miatt! Floch István főszerkesztő a börtönben kapott betegségében halt meg, nem sokkal a kiszabadulása után. A magyarok elleni terrornak nem volt határa. A németek nyíltan támadták a Magyar Pártot, hogy zsidó tagjai vannak. Hasonló okok miatt követelték a pozsonyi, az eperjesi és a lőcsei kaszinó bezárását, s ez meg is történt. Bezárták továbbá a Magyar Családvédö Egyesületet. Nem engedték működni az első köztársaság elnöke, Masaryk által alapított Tudományos. Irodami és Művészeti Társaságot, s annak élére — rosszindulatúan — kormánybiztost állítottak. Ő az egyesületet bezáratta, vagyonát elkobozta. Száz meg száz, főként szegény magyar vesztette el állampolgárságát, állását, nyugdíját. A magyaroknak Szlovákiából való kiutasítása mindennapos esemény volt. Állandó jelenség volt a rádió- és a könyvelkobzás, a telefonok leszerelése. Házkutatásokkal, kihallgatásokkal, rendőri és csendöri felügyelet alá való helyezésekkel zaklatták állandóan a magyarokat mind Pozsonyban, mind vidéken. A Nemzeti Színházban magyar előadásokat nem engedélyeztek, s meggátoltak minden kulturális érintkezést az anyaországgal. A nyilvános magyar könyvtárból eltávolítottak minden demokratikus jellegű munkát. A magyar iskolák egy részét bezáratták, a megmaradottakban az osztályok számát csökkentették, megtiltották az első Csehszlovák Köztársaságból származó tankönyvek használatát, s a tanítók és tanárok egy részét elbocsátották. Főiskolásainktól megtagadták az ösztöndíjat s a kedvezményes internátusi helyeket. Megtagadták tölünk az utazási engedélyeket, egyszóval megtagadtak tölünk minden kedvezményt, amelyekkel az első Csehszlovák Köztársaságban bírtunk. A magyarok, mivel hívek maradtak humanista eszményeikhez, Szlovákia legüldözöttebb szövetségévé váltak. A németek Pozsonyban és Szepességben anyagi előnyök ígéretével, hivatalos nyomással és névelemzéssel igyekeztek fasiszta fajelméletüknek érvényt szerezni azoknak a magyaroknak a körében, akiknek nem volt magyar hangzású nevük. Ez a törekvés azonban kudarcot vallott. Az itteni magyarok azokkal a haszonlesőkkel sem azonosították magukat, akik névváltoztatással beléptek a német pártba, illetőleg a Szlovák Néppártba, s ezért megkapták júdáspénzüket. A németek még a lelki élet területén is megfélemlítéssel akadályozták az alkotó munkát. A magyarok mindennek ellenére kitartottak demokratikus és humanisztikus életeszményük mellett. Nem tartottak két vasat a tűzben, hanem elvetették a hitleri világot. A német követség ezrével küldte propagandairatait a Magyar Párt központjába, de ott azokat rendszeresen megsemmisítették. Egyetlenegy sem került közülük a párt tagjainak kezébe! Amikor a szlovák kormány önálló német evangélikus in
