A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
(B ota u rus ste Ha r i s) Bakcsó nagyságú, zömök testű, dús tollazatú, barnás tarka gázlómadár. Az összes gémfélék közül a legmagányosabb, rejtett életet él a nádasok rengetegében. Sohasem költ telepesen, mint ahogy azt nagyobb rokonai teszik. Sajátságos tompa, böffenésszerü hangját főleg párosodás idején hallatja. A nádas tavak madara. Mindegyik párnak megvan a maga vadászterülete (revírje). Elterjedése Európa mérsékelt égövére korlátozódik. Nálunk előfordulása ritkaságszámba megy. Élőhelyén a már említett tavaszi brummogása árulja el. Hangját márciustól júniusig, főleg éjszaka hallatja. Fészkelése ismert a Csallóköz egyes mocsaraiból, a köbölkúti nádasból. a kelet-szlovákiai Ticce és a körtvélyesi Fehér-tóról. Hím község közelében elterülő halastó nádasában 1984 óta rendszeresen költ. A bölömbika vándormadár. Afrikában vagy Dél-Európában telel. Brehm azt írja róla. hogy Afrikában is hozzáférhetetlen nádasokban, csaknem mozdulatlanul ül naphosszat. Csak estefelé élénkül meg, s akkor kezd táplálék után járni. Ezt sekélyes pocsolyák vizinövényzettel benőtt helyein keresi. Hozzánk tavaszszal elsőnek a hím madarak érkeznek meg, rendszerint március felében. Alkonyatkor vagy éjjel jönnek, hogy elfoglalják fészkelőhelyeiket. Nappal a nádas homályában rejtőzködnek. Itt építik meg közvetlen a vizszint felett nádból, sásból a kb. 50 cm átmérőjű fészket. A fészek vastagsága 30—40 cm. Ha netán a víz megemelkedne, akkor a pár még jobban megrakja anyaggal. A négy öt tojás halvány zöldesbarna szinü és fénytelen. A tojó kétnaponként tojja a tojásokat s az első naptól kezdve kottik rajtuk. Az inkubáció 25—26 napig tart. Arról nincs adat, hogy a partnerek váltakoznának a tojásokon, de ez feltételezhető. A fiókák egymás után kelnek, s így a fészekben egészen apró fiókától kezdve megtalálni a különféle fejlődési fokozatú (1—10 napos) bölömbika fiakat. Az etetésből kiveszi a részét a hím madár is. Két-három hét elteltével a fiókák már ki-kimásznak a fészekből a környező nádasba és nyolc hét után már röpképesek. A fiatalok aztán szerteszélednek és mindegyik elkezdi élni a maga titokzatos életét. A bölömbikák zöme ősszel a téli szálláshelyre költözik. Néha visszamaradnak telelő példányok. Ezek, ha netán igen kemény tél áll be, gyakran éhenpusztulnak. A gémek közül a bölömbikának van a legrövidebb csőre (legfeljebb 7 cm). Táplálékát estefelé a homályban, holdvilágnál keresi. Étlapján főleg békák, ebihalak, gőték, vizibogarak szerepelnek. Mivel mocsaras, vízinövényzettel benőtt helyeken jár eledel után, halfogyasztása csekély. Többnyire értéktelen mocsári halakról van szó. Ha módja van rá, elkapja a vízi pockot (Arvicola terrestris) vagy a patkányfejű pockot (Microtus oeconomus). A bölömbika szigorúan védett madarunk! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko Engedje meg a kedves olvasó, hogy néhány szóval bemutassam Štefan Danko (1946) nagymihályi muzeológust, a kitűnő ornitológust, legtehetségesebb és legelszántabb madárfotósunkat. Az ő művészi fényképei díszítik ugyanis mostanság a Hét hátsó borítólapját. Maga készítette fotósátrában órákat tölt madarakkal szemtől szembe, lesállásban a fák koronájában, izzó sziklák takarásában, vagy a szúnyogjárta nádasok birodalmában azzal a céllal, hogy azok életét lencsevégre kaphassa. Ha netán valaki feltenné az obiigát kérdést, hogy vajon miféle felszerelés és adottság szükséges a madarak fényképezéséhez, nos egyszerű a válasz: a legkorszerűbb fotokamera és teleobjektiven kívül csak a végtelen türelem és madarászszenvedély. Az előbbiek előbbutóbb beszerezhetők, az utóbbi csak keveseknek adatik. Dr. Stollmann András
