A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-01 / 22. szám

• •• A magyar népi hitvilág egyik legelterjedtebb, legösszetettebb természetfeletti lénye üdére (ludvérc, iglic stb.) néven ismert. A mai köztudatban e jelenséghez a lidercfeny, lidércnyomás képzeteket szokás elsősorban társítani. Ez talán szépirodalmi hatásoknak is köszönhető, hiszen e kifejezések viszonylag gyakori szereplői a különféle költői kepeknek. Arany János: Karácsony éjszakáján című költeményében is az előbbi képzet jelenik meg:

..Akár csillag legyen, biztos égi lámpa.

Akár bujdosó láng — én megyek utánai

Mert féljek követni, ha üdére is7.

A bolygó tűz. lidércfériy néven ismert jelenség, amely az utasokat letéríti ötjükről: mocsárba, veszélyes helyekre csalogatja. közismertnek mondható, bár éppen a magyar nyelvterület keleti felében van a legkevésbé elterjedve. Ezért is figyelemremeltó Arany János adata, aki tudvalevőleg gyakran merített a nagyszalontai néphitből. Érdekes módon, a szintén a keleti végekről származó Ady Endre ugyancsak ilyen a bolygó láng értelmében használja a üdére kifejezést:

„Vagyok mint minden ember: fenség,

Észak fok. titok, idegenseg.

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény."

A hagyományos nepi hitvilágban egyébkent gyakoribb a üdére konkrét alakot öltött, megbatározott szerepkörrel, tulajdonságokkal bíró előfordulása. Az egyik ilyen, amikor az ördögszeretö formájában lep fel, aki partnerét jaki nő is, férfi is lehet) tönkreteszi, ha valamilyen módon nem tud tőle megszabadulni. A másik, apró emberke alakjaban megjelenő segítő szellem (aki azonban ártani is tud!). Földi ördögnek is mondják egyes vidékeken, s lényegeben csak úgy mutatkozik meg a külvilág számára, ha valaki hirtelen, minden ok nélkül meggazdagodik „Ördöge van" — mondták ilyen esetekben, s — mondjuk néha, igaz átvitt értelemben, ma is. Egy harmadik megjelenési formája a

lidéccsirke, amely egyrészt szintén segítő jellegű lény, gazdája számára bármit be szerez, amit az megkíván, kimond, de idővel — ha nem tud tőle ügyesen szabadulni — tönkreteszi Ezek az egyes megjelenési formák földrajzilag és szerkezetileg is keverednek persze egymással, ami nagyban megnehezíti e hiedelmény eredetének pontos meghatározását.

A továbbiakban néhány honi eredetű, konkrét példával is be szeretném mutatni ezt az összetett hiedelemlényt. Csapiár Benedektől, múlt századi néprajzi gyűjtőnktől, Ipolyi Arnold közeli munkatársé tói származik a következő, csallóközi adat: „A Lidércet Csallóközben Iglicnek nevezik (. .). A falusi pórok nagyobb része állítja, hogy saját szemeivel látott Iglicet a légben röpülni, s ekkor úgy néz ki. mint egy tüzes nyomorod, hosszú farka van. gyorsan ropu! tüzet szór maga körül, s a kéményen röpül be a házba, hova kincseket hord. —- Származik /tedig kakastojásból, de embernek kell kikölte ni és íredig a hóna alatt hordozva azt a tojást: ha kikelt, sóralan kásával tartják titkon a házban, s meg is fésülik, azonban mindig igen

pillédt nyomorék csibe alakban van és szünte lenül csipog, éjjenként aztán el-eltünik s hordta a pénzt."

Ehhez a csallóközi adalékhoz nézzünk most kettő, Alsó-lpoly menti példát.

Tulajdonképpen mindkét adat melléktermékként, eredendően más témákat vizsgáivá került birtokomba. Egyik első néprajzi gyüjtöutam során, 1977-ben jutottam el Ipolyszalkára, ahol temetkezési szokásokat gyűjtöttem. Az 1892-ben született Kardos Ferenccel beszélgetve kiderült, hogy rengeteg hiedelemmondát, boszorkányhistoriát tud, amelyeket aztán szépen-sorjában magnóra is vettem. Köztük egy lidércre vonatkozó hiedeiemmonda-toredék is akadt.

1989 nyarán az Ipolyszalkával szomszédos Leléden — ismét csak más témát! — kutatva, az 1905-ben született Patyi 1st '.annál ugyancsak a hiedelemanyag, mondák és töredékek viszonylagos bőségére lettem figyelmes. A magnetofonszalagra rögzített, nagyjából másfél tucatnyi történet közül egy itt is a lidérccel kapcsolatos. Most már a faluban máshol is érdeklődtem hasonló történetek után, bizonyos morzsákat sikerült is összeszedni, de ezek jelentősebben nem változtatták meg a Patyi István által elmondottak alapján kialakítható kéf)et. A következő szöveg a lidérccsirke keletkezési, beszerzési módjával kapcsolatban árul el nekünk bizonyos részleteket:

Lidérc z Haüottam róla. Hogy a tojást a hóna alatt kö tartanyi három hétyig. ottan kikét. Ha asszony teszi oda, akkor emberré válik a tojásbó. ember kél ki: ha ember teszi, akkor asszony. . .

Ha kikéi, abbu van a üdére. A üdén: az repú: az égy madár. És ha azt mondja a gazdája:

—- Hozzá aranyat nekem! — akkor hoz neki aranyat a üdére. Aranyláncot hoz neki. Hogy aztánd milyen igaz, nem tudom én sé. De hát. ugye, ezek a Hdércek is valamikor vótak. má máma nincsenek."

14