A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
Komárom címere és címeres pecsétjei (A VÁROSALAPÍTÁS 725. ÉVFORDULÓJÁRA) Miután IV. Béla magyar király céltudatos ország- és városfejlesztő politikája részeként Komáromnak is városi jogokat adományozott. megkezdődhetett a várost képező települések általános fejlődése. Ebben a kedvező időszakban a történelmi Magyarország egyik legrégibb és legjelentősebb vármegyéjének a központjában a városon kívül a vár is nagy jelentőségre tett szert. A vár jelentőségét legjobban az bizonyítja, hogy ez lett Komárom cimerképe. A város címere és címeres pecsétje tehát nemsokára a városalapítás után kialakulhatott, bár egyesek a 14. századot, vagyis az Anjou-kort társadalmi, kulturális és művészeti szempontokból erre sokkal alkalmasabbnak tartják. Adataink még ennél is későbbről, a 1 5. század közepétől vannak, de ezek már teljesen biztosak, mert a Pozsonyi Városi Levéltárban őrzött 1439., 1447. és az 1451. évi iratokon jól látszik az akkori pecsétnyomó szövege. Ezek mellett a pecsétlenyomatok mellett azok is figyelemre méltóak, amelyekkel a 1 6. században látták el az iratokat. Ezeken már kétféle pecsét lenyomat figyelhető meg: egy nagyobb 1 582. április 22-ről. és egy kisebb 1 581 -bői. Az előbbi még a 1 7. századbeli iratokon is előfordul, pl. egy olyanon, amelyet 1655. november 28-án kelteztek. A 1 7. századból már nemcsak pecsétlenyomatok, hanem ezüst pecsétnyomók is fennmaradtak. Az 1604. évben készültnek a kör alakú mezejében háromtornyú vár látszik, középső oldalain egy-egy csillaggal. Szövege a következő: SIGILLVM CIVITATIS COMAROMIENSIS. A kerek lapú pecsétnyomó felfelé álló fogólemezébe a következő szavakat vésték: EMERICUS. GÖRZ. IVDEX. FVIT. TANDEM. Magára a pecsételő lapra ezt vésték: IOHNES-f ER MAN FACIT. ANNO 1604. Ebből világos, hogy a készítő mester egy Erman János nevű ötvös volt, aki 1604 körül élt és működött Komáromban. Az 1699. évből való pecsétnyomón ugyanazt a szöveget találjuk, mint az elöbbin. Fogantyújába a készítő nevének kezdőbetűit (S. P.) vésték és az évszámot. Komárom és legszebb címere, illetve pecsétcimere 1 745-ből való (lásd a képet), amikor ezzel együtt Magyarország akkori urakodónője, Mária Terézia, Komáromnak a szabad királyi városi cimet adományozta. A hosszadalmas utánajárás és igen nagy anyagi áldozatok árán kiharcolt jogot tartalmazó dokumentum (a Komáromi Állami Járási Levéltár őrzi) első lapján, széles, aranyozott keretben (kartusban) látszik a korona alatt Magyarország akkori címere, s mellette kisebb alakokban a társországoké (pl. a bal oldalon, kék mezőben három, koronás oroszlánfej, Dalmácia címereként). Alattuk Komárom város pecsétcímere van, melynek leírása a következő: Arany színű, késő barokk ízlésű, széles kartusba foglalt fehér, kör alakú mező, s benne latin körirat: SIGILLVM REGIAE Ll-BERAEQVE CIVITATIS COMAROMIENSIS (KOMÁROM SZABAD KIRÁLYI VÁROS PE CSÉTJE). Az ezzel körülhatárolt pajzs színei: a piros, mint a pajzsmezö, illetve az égbolt színe, a világoskék, a folyók, vagyis a Duna I és Vág-Duna, a zöld a folyók összefolyásé- I nál levő füves terület, az ezüstszin a vár, a halványpiros pedig a tornyok tetőzetének I színezete. A pajzsból háromtornyú vár emelkedik j ki, közepén várkapuval, melynek vasajtaja félig van leengedve. A tornyok között két, j hatágú, arany színű csillag látható. j Ezek a csillagok néhány helytörténeti | kutató szerint még a városalapitó, pogányhitü időkre emlékeztetnek. Mások (pl. I Podhraczky és Gyulai helytörténészek) j ezeket Anjou-liliomoknak tartották. Az I volt a véleményük, hogy a felfelé és lefelé | is három nyújtványban végződő liliomokat I a vésnökök csillagoknak nézték, és ezek- Š ként vésték rá a pecsétnyomóra. (E sorok I írója szerint ezen kár volna vitatkozni. I Ugyanis Róbert Károly magyar király első i kettős pecsétjén a hatágú csillag, a máso- I dikon pedig az Anjou-liliom fordul elő. Ez I a két fogalom aligha lett volna összeté- I veszthető.) Az a pecsétcimer, illetve pecsétnyomó I is érdekes, amelyet V. Ferdinánd engedé- I lyezett Komáromnak. Ez 1838-ban ké- I szült, s szövegében, valamint a címerben | feltüntetett színekben, az előbbihez ha- B sonlitva két különbség van: felirata nem I latin, hanem magyar nyelvű: SZABAD'S I KIRÁLYI RÉV-KOMÁROM VÁROSA PE- I CSÉTJE. A másik lényegesebb eltérés pe- I dig az, hogy az 1838. évi címeren nem I ezüst, hanem arany színben pompázik a I komáromi vár (ennek megítélése is eltérő: I az a határozottabb állítás, hogy a vár színe I akkor is az ezüst volt, s csak az újságcikk I író tévedése miatt változott arany színűvé). I A későbbi időszakokban is készültek I címerek, illetve címeres pecsételők. Az I egyik ilyen — a színek feltüntetése nélkül I — az I. Csehszlovák Köztársaság ideje I alatt készült. Ennek kétnyelvű szövege a I következő: MESTO KOMÁRNO - KO- 1 MÁRNO VÁROS. Lenyomata a Szlovák I Állami Központi Levéltár skartációján áte- I sett anyagából, egy 1934. június 21-én I kelt levélből ismeretes. TOK BÉLA f Requiem 1990 elején Kisértet járta be Európát — a haldokló kommunizmus kisértete! Lélekbúvár századunk végén ismét kiterítve egy megváltásideológia kadávere! — Mily igaza van Rosenstocknak, aki a „kétszeri kezdés" törvényével, s a forradalmak frekvenciájával hozakodott elő! Ahogy például az angol polgári forradalom Great Rebellionját (1649—1660) a kiteljesedésig a Glorious Revolution (1688 — 1689) juttatta el: úgy az ismert véres nekifutások után, glóriás forradalom éve volt 1989! A lélek és test feletti kizárólagos uralmat követelő totális ideológiák sorát századunkban a megmérgezett emberi szellem és tömegsírok kísérik. Auschwitz, Gulagszigetek, Dachau, Kolima védtelen milliók golgotája, megváltó politikai krédók áldozati oltára ... Hol van ma már a XIX. század civilizációs gőgje! A ma emberét a legutóbbi évtizedek történései félénkké tették, a racionalitás és civilizációs életirányítás többszöri csődje és törékenysége egyetemes aggodalom és félelem forrása. így válik a kollektív boldogságrendszerek szinte mindegyike a tömegek sorsát utólag is kollektív értelemben befolyásolóvá, s például a nacionalizmus esetében még öngerjesztővé is. Századunkat leginkább a totalitás gondolatvonulata jellemzi, kínzó ölelésében tartva az egész emberi társadalmat és közgondolkodást. Tartalmilag jelen van az összes kollektiv politikai boldogságrendszerben, a nemzetitől kezdve a fajin át, egész az osztályboldogság rendszeréig. Nem mást céloz, mint a rész szerint való teljes feloldódását az egészben. így válik az egyén puszta játékszerévé a teljességnek: népnek, osztálynak, fajnak. Viszont rajta misztikus erővel leng át az egész létezésének, küldetésének nagyszerűsége, vallásos élménnyel gazdagítva úgy, hogy sokszor a legnagyobb áldozatokra is képes. Nem meglepő tehát például egy Kolimát megjárt kommunista vallomása, akit hitétől bolsevista pribékjei sem tudják megfosztani. Vagy idézzük akár Jorge Semprunt, a spanyol kulturális minisztert, aki a nyugatnémet Die Zeit hasábjain ezt nyilatkozta: „Az 1950-es évek vezettek az én sztalinizálásomhoz .. . Egyfajta vallás volt ez, ideológiai hit." A totalitás gondolata és az egyéni totalitásigény találkozása és ölelkezése máig sem teljesen feltárt valami, esetünkben is külön tanulmányt érdemelne. Viszont mindennek szociális vonatkozásai képezik napjaink legkinzóbb kérdéseit. Hisz törté nelmi örökségünkben, s már mélytudatunkban is állandóan kisértenek. Újjászületésükre, visszatérésükre — mégha más alakban is —, mindig számit hatunk. Modern korunk amúgy is az uniformizá lódás és eltömegesedés felé halad. Már fogalmaink is ezekhez kapcsolódnak, hiszen beszélünk nemcsak tömegtermelésről, tömeglakásokról, hanem tömegkultúráról is. Akár tetszik, akár nem: napjaink világát a tömegek irányítják. Ortega Y Gasset sohasem lehet időszerűbb, mint ma! Most tágas nagy sírnál állunk. Nem az elköltözőt siratjuk, hanem önmagunkat, eltévedt hitünket, tönkretett életünket, civilizációs értékeinket, eltemetett és temetetlen holtak millióit. Pedig most már a még szelíden ringó bölcsőkre kellene figyelnünk, s az esztelen bölcsödalokra! ERDÉLYI JÁNOS 8 mmmmm
