A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
A MIKROHULLÁMÚ KÉSZÜLÉK HASZNÁLATÁRÓL 1. Fémtartalmú vagy fémmel díszített edényt betenni tilos! 2. Üresen tilos bekapcsolni a készüléket! Ha a működését ki akarjuk próbálni, tegyünk bele egy pohár vizet (hőálló pohárban) és egy-két percre kapcsoljuk a legerősebb fokozatra. 3. A folyékony ételeket a párolás félidejében egyszer tanácsos megkeverni. 4. Héjas, nyers tojást, vákuumcsomagolt árut, csonthéjas gyümölcsöt tilos a sütőbe betenni, mert a túlnyomás szétfeszíti a burkot, és ez valósággal szétrobban. 5. Csak hőálló csomagolóanyagba tett ételt vagy élelmiszert szabad beleten-6. Csak olyan műanyag edény használható, ami hőre ugyan lágyul, de nem színezödik el. 7. Az edényeket lehetőleg mindig fedjük be, mert így hamarabb elkészül az étel, illetve megakadályozzuk az étel kiszáradását. 8. Használat után elegendő, ha nedves, tiszta ruhával kivül-belül áttöröljük az ablakot. EGY ÖTLET KERTÉSZKEDÖKNEK A fokhagyma „őrzője" lehet a kertnek. A levéltetvek, amelyek előszeretettel kínozzák rózsatöveinket, menekülnek a fokhagyma közeléből, az atkák nem támadják meg az epret. És ha a kert több sarkába ültetünk fokhagymát az még a vakondot is elűzi a környékről. HÉTVÉGE Bence, ez a fürge kis lurkó, mindent tudott, amit egy kétéves fiúnak tudnia kell — legalábbis a gyerekekről írt nagy könyv véleménye szerint —, csak éppen a beszéddel nem boldogult. A beszéddel? Inkább a szóval, mert beszélni jól tudott, persze, a maga módján. Mindent megmondott, meg is magyarázott, amit csak akart. Ha pedig a sajátságos jelbeszéd nem vezetett célra, lerajzolta a gondolatait: házat, kertet, napocskát, a napnak szemet, szájat, orrot és persze sugarakat is. törökbasa gömbölyödik, mégis emberre hasonlít. Mindenki tudta, ha Bence azt mondja, anci vagy ancika, az nem kislánynév, hanem azt jelenti anyuci, anyucika. Az ótó-autó, gyee-gyere, a nínó pedig nem valamiféle olasz név, hanem a szirénázó autó hangja. S egy napon kipattant az első tiszta szó is: apa. S ettől kezdve Bence ajkán szaporán termettek a szavak, kettesével, hármasával, sőt fürtökben gyarapodtak. Már a számokat is ízlelgette, s különösen megkedvelte a Anci, apa restellkedtek miatta, de hasztalan, nekik is csak azt mondta, ha kérdezték, hogy ö az apa, papa, vauvau, vagy éppen a Bandi cica, és közben nagyokat kacagott. — Mondd szépen, Ben-ce — szótagolta neki nagymama, de csak addig, míg Bence meg nem unta és pici tenyerével be nem tapasztotta a száját. Elég! Ekkor szomorúan ő is lemondott a tanításról, lesz ami lesz, ha más nem, hát majd valaki hozzáértő megtanácsolja, mitévő legyen a család. Már csak ez az egy lehetőség maradt, mivel anci, apa, mama, papa, lévén kivétel nélkül tanító. Bence pedig láthatóan élvezte a türelmetlenségüket, s mintha csak azért is elhallgatta volna a nevét. B B i'W e B IIŠ 0Š Í if 00*001 1 Erről meg az jutott az eszébe, hogy ki kellene menni a ház elé, ahol a Nap vidáman ragyog. Aztán végre megszülettek az első szavak is. Bizony nem olyan formásak, szépek, amilyeneket egy későn kezdő nagy fiútól elvártak, hanem amolyan elmosódó utánzatai a szabályosaknak. Csak ennyi baj legyen, hiszen a pont, pont, vesszőcskéből is csak idomtalan hatot és a hetet. Ha tehette, élt is e számtani tudással és mindent megszámolt, amiből több volt, valahogy így: hét, hat, hét. A család örült a szellemi teljesítménynek, csak egyvalamit hiányolt nagyon. Bence nem volt hajlandó megtanulni a nevét, pedig mindenki azzal kezdte, ha megszólította: — Jaj de szép kisfiú, hogy hívnak? Inkább bukfencet hányt a rekamién, s a fotelekből házat épített. Egy este azonban, hogy történt hogy nem, bizonyára a véletlen okozta, az egyig buliból Bence kimaradt, s addig tolakodott, addig erőlködött, mig erélyesen el nem kiáltotta: Bence. Noná, hogy fölfigyeltek rá, ám hagyták, ismételje csak. Anci örömében körülpuszizta, amit Bence ritkán szivei el, de most éppen nem tiltakozott. Apa távol volt, csak reggel találkozhattak. Bence odabújt mellé az ágyba, s mivel még aludt, megrázta a vállát: apa! Amikor pedig látta, hogy apa szeme kinyílt, apró ujjaival a saját mellére mutatott és azt mondta: Bence. KI TALÁLTA FEL? a /mintás šZopés egy óra alatt elvégezte azt, amihez ezelőtt több nap kellett. A feltaláló úgy gondolta, hogy a takácsok örömmel A takácsok, a selyemszövök városában Lyonban született, J.'M. Jacquard (1 752—1834) a mintaszövő gép tökéletesítöje. Apja megbecsült takács volt, és azt szerette volna, ha fia is ezt a foglalkozást választja. A fiú eleinte nem akart takács lenni, mert éppen eleget látta a takácsok reggeltől estig tartó nehéz munkáját és azt is, hogy mennyire visszaélnek a gyermekek munkaerejével. Már korán azon töprengett, hogyan javíthatna a szövés! eljáráson. Előbb azonban katona lett és átélte a francia forradalom eseményeit. 1 799-ben szerkesztette meg az első mintaszövö gépet és bemutatták Napóleonnak, aki érdeklődött iránta és állást adott neki a párizsi technikai múzeumban. Itt ismerte meg azt a gépet, amelyet 1745-ben talált fel Vancanson. Azt ugyan gyakorlatilag nem lehetett használni és mint múzeumi tárgyat kezeltek. Jacquard látta, hogy ez a gép jobb mint az övé, de akkori formájában nem használható és rendkívül drága is, Javítgatni kezdte és ebből az újításokból állt össze az első Jacquard szövőgép. Óriási haladást ért el a szövőiparban. Feleslegessé tette a gyermekek munkáját és a gyárakban fogadják majd találmányát, de csalódott. Gyűlölték, hogy megfosztotta őket a nagyobb munkalehetőségtől, akarattal rosszul kezelték a gépet, hogy hibák keletkezzenek a szövésben. Ezzel is bizonyítva, hogy a gép tökéletlenebb, mint az emberi kéz. Ekkor Jacquard tanúk jelenlétében maga szőtt egy mintát, megmutatva, hogy a gép igenis jó. Szülővárosába visszatérve sok gúnyolódásnak és sértésnek volt kitéve. Egyszer egy csoport dühöngő takács lecipelte a folyóhoz és csak nagy nehezen sikerült megakadályozni, hogy a vízbe ne dobják. Más alkalommal gépeinek egy részét a város terén elégették. Lassanként azonban mégis megváltozott a hangulat. Egyre több gépe működött. 1840-ben már több mint 30 ezret használtak a városban és a környező falvakban. A feltaláló önzetlen és szerény ember volt. Utolsó éveit békességben élte le. A takácsok is belátták, hogy csak jót akart és nyilvánosan rehabilitálták. Szerény jövedelme volt, de ezzel is megelégedett: — Elég nekem az a tudat, hogy hasznára lehettem a polgártársaimnak — mondotta. -d CSICSAY ALAJOS A ház falán két egyforma mozaikrész található. Melyek ezek? 21
