A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-25 / 21. szám

Ecuador fővárosa, Quito valóban az örök tavasz városa. A különböző ter­mészeti hatások ritka összjátékának köszönhetően a mi legszebb májusi időjárásunkra emlékezteti az idegent az év minden napján. Pedig a ráktéritö vidékére nagy forróságok, a levegő el­viselhetetlenül magas nedvességtar­talma és heves trópusi esők a jellem­zőek. A nagy tengerszint feletti magas­ság (3 000 méter) azonban enyhíti a nagy hőséget és kellemes hegyi leve­gőre változtatja. A város kedvező fek­vését már Dél-Amerika öslakói is felfe­dezték. Quitóban keresztezték egy­mást az indiánok kereskedelmi útjai. A város a Keleti- és a Nyugati-Andok gerince közötti keskeny sávon alakult ki. Közvetlenül az utcák felett a nyugati oldalon emelkednek a 4 794 méter magas Pinchincha tűzhányó sziklás fa­lai. A hegyoldalról az egész környék belátható. A tűzhányók nem csak a főváros jelképes őrei. Krátereikből óriási láva­sugár ömlött a vidékre és azt magas fennsíkká változtatta. Hozzájárult a ta­laj termővé válásához, a meredek szik­lafalakról lezúduló patakok a hordalé­kot a fennsíkra szállították. A quitóiak ezért tisztelik a környező hegyeket. Valamennyiről legenda kering vagy az indián ősök, vagy pedig a spanyol hódítók idejéből. Annak ellenére, hogy a mai Ecuador már lakott volt időszámításunk előtt is, az újkori történelmet a spanyolok bejö­vetele óta írják. A várost is ők alapítot­ták. Panecillia csúcsára aszfaltút vezet, amelyet főleg a turisták vesznek igény­be. A főváros felett 200 méterre emel­kedő csúcsról festői látvány tárul az utazó elé. Közvetlenül a csúcs alatt terül el a régi városközpont, amely Dél-Amerika történelmileg legértéke­sebb és legérdekesebb építészeti mű­emléke. Sehol a kontinensen nem őriz­ték meg olyan jól a gyarmatosító építő­művészet dokumentumait mint e nem egész 2 négyzetkilométer nagyságú területen. A főváros lassan új lakónegyedekkel bővült. Az európai nagyvárosok új ne­gyedeitől eltérően itt nincsenek gyár­kémények, vagy különböző termelő­csarnokok. Mindez azért is van így, mert a város, és az egész ország ipara fejletlen. Mint minden amerikai város­nak, Quitónak is két arca van. A szeb­biket és a drágábbikat a villanegyedek alkotják, s a város kevésbé vonzó része a külváros. Az itt élők elhagyták szülő­helyüket és feljöttek a fővárosba sze­rencsét próbálni. Abba a városba, amelyet az örök tavasz városának ne­veznek, s amelynek újkori történetét csak most kezdik írni. Kép és szöveg: PAVOL ZACH ARA A PISZKOS PÉNZ FEHÉRRE MOSÁSA ,,A napokban új törvényt hagyott jóvá az olasz parlament. Ennek értelmében korlátozni fogják a hírhedt maffia tagja­inak tőkebefektetési és beruházási ügy­leteit, mivel a napnál világosabb, hogy ez a tőke nem tisztességes módon szerzett, nem megérdemelt pénz. A pénzügyi szakemberek zsargonjában az efféle tranzakciót „piszkos pénz fehérre mosásának" nevezik. Nem is olyan rég, a totalitárius rend­szert „kommunista maffia" kifejezéssel illettük. A hatalmasok klánjáról beszél­tünk, amely évekig sakkban tartotta az ország lakosságának nagy részét. A vi­lággazdaságtól és politikától, modern technológiától való elzárkózás idején, miközben szociális és társadalmi ha­nyatlásunkat néztük tétlenül, joggal be­szélhettünk újkori hűbéri viszonyokról. A változások után letűnt politikai elit­nek szerencséje volt: továbbszolgáló­ként jócskán ráhúzott a „megérdemelt" pihenés korhatárára, elérte a nyugdíjas státuszt, legrosszabb esetben kizárták a CSKP soraiból. Mi van azonban a jóval fiatalabb kollégákkal? Politikailag ugyan mellék­­vágányra kerültek, de néhány évtizedes állami és gazdasági „tisztségviselés" alatt alaposan megszedték magukat és ma, a liberális változások korában, ép­pen ők rendelkeznek a vállalkozás start­vonalát jelentő alaptőkével. A letűnt struktúrák képviselői tehát eszményi feltételekkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne politizáljanak, annál inkább adhatják fejüket nagy „kseftekre". Évekig vizet prédikáltak, bort ittak, bort fognak inni most is? A letűnt struktúrákból sokan mutat­nak rá hentesek, fagylaltosok, kocsmá­­rosok vagyoni helyzetére. No de, ki okozta, hogy a műszaki forradalom ko­rában éppen a konstruktőrök, a mérnö­kök és egyáltalán az értelmiség került a társadalmi ranglétra aljára? A kezük volt megkötve, csak azért, mert kilógtak a szürke átlagból — így történhetett, hogy milliomosok lehettek azok a „kseftmenek", akik járatosak voltak az árnyékgazdaság nem mindig áttekint­hető labirintusában. Ma egyenlőségről beszélünk. De ké­rem azok számára is, akik évekig ültek bársonyszékeikben a jól jövedelmező állásokban és beláthatatlan károkat okoztak az egész országnak? Lehet-e igazságos, hogy a piszkos pénz legyen alapja progresszív gazdasági kezdemé­nyezéseknek, aktivitásoknak? Ha ez igy van, akkor evidens a pénz­­mosdatás. Olaszországban már törvény gátolja a piszkos ügyleteket. És mi? Tovább türjük a maffiózókat...? JURAJ TEVEC Fordította: -lovász­ul Quito panorámája Egy indián vezér mellszobra Az elnöki palota előtti tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom