A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
vá párhónapos gyerekükkel beköltözhettek volna, adtak nekik egy csehországi cimet, hát nekivágtak. Az asszony akkor egyetemre járt, de a gyerek miatt épp halasztott, itt nem folytathatta tanulmányait, sőt még az érettségijét sem ismerték el, mondván, nem csehül, de mégcsak nem is szlovákul vizsgázott, s már huszonöt éve függönygyárban dolgozik, mint munkás. Hiába zörgettük Dőlni Rychnovban Molnárék kapuját, melyre egy vaslemez volt hegesztve „Vigyázz a kutya hamis" felirattal. A ház előtti virágágyások sarkain fél méter magas, fényes, barnára festett, de itt-ott már lepattogott magasfeszültségű porcelánszigetelések képében kertitörpék álltak. Találkoztunk reemigráns magyarországi szlovákokkal, akiket a szlovák kormány visszaemigráltatott, akik közül majd' mindegyik magyarnak vallja magát. Megfigyeltük, hogy akikkel beszélgettünk, többnyire nők voltak, magányosok, férjezettek, akik a férfiakkal ellentétben már nem mertek visszamenni. Eddig útjaink után összeszorult gyomorral hagytam el ezeket az embereket, szennyezett levegőt szívó, lerohadt városokban, falvakban élő idegeneket, akiket idevetett a sors. Cheb, Sokolov, Litvinov, Liberec vidéke. Más névén Eger, Falkenau, Óberlittendorf, Reichenberg néven is hívják titokban ezeket a városokat. Vajon véletlen-e, hogy itt él a csehországi magyarok nagy része. Ezen, az eredetileg Szudétáknak nevezett németlakta iparvidéken, ahol a pontos, tiszta német kezet már csak nagyritkán sejthetjük ki, egy két megmaradt ház építészeti jellegéből, de azt is kétkedéssel tesszük, mert nem hisszük el, hogy itt valaha olyan emberek éltek, akik hazájuknak érezték ezt a földet. Mert saját otthonát senki sem engedi tönkretenni. Itt csak egy hazátlan, gyökértelen embertömeg élhet, melyet a kényszer hozott ide, vagy a kereseti és munkalehetőség csalt erre a tájra. Amikor a kitelepitetteket indultunk megke resni, tudtuk, nemcsak ide hozták őket, hanem szerte Csehországba. Mégis a legtöbben ide kerültek. Itt volt a legnagyobb hiány. Gondoltuk, itt lelünk leghamarabb nyomokra. Az önként idetelepültek maguk választották sorsukat. Őket nem kényszerítette senki. Vagy mégis? Hiszen Dél-Szlovákiában nem volt munka, nem fejlesztették ezt a vidéket; a hatvanas évekig özönlöttek el az emberek onnan. És a többi itt élő magyar? A Magyarországról menekülő szlováknak iratkozó nyilasok; az igazi szlovákok, aki-, két lakosságcsere ürügyén hazacsábitottak a szlovák anyaföldre, aztán mikor megérkeztek, nem volt hová rakni őket. Nem várta őket elég megüresedett magyar ház, a vonatban vártak sorsukra, majd végül saját beleegyezésükkel szállították őket a szudétanémetek helyére. Mondhatnám, elég messzire kerültek az anyafoldtöl. Messzebb, mint valaha is voltak . . . Aztán a jobb életkörülményekben bízó magyarországi magyarok. Vannak itt erdélyi magyarok sorsukra hagyatottan, akiket a magyar kormány telepített át a magyar állam területén belül a Felvidékre, aztán egyszercsak hipp-hopp, Csehszlovákiában találták magukat, ráadásul munka nélkül, irány: Észak-Csehország. És a többiek, akik másként, máskor kerültek ide; most itt mindannyian: a magyarok. Statisztikai adatok szerint közülük rengetegen más nemzetiséget írnak, szlovákot, csehet, de a csehek szemében ők csak magyarok. (Befejezes a köv. számban) — Kié legyen a föld a jövőben s van-e értelme az új földosztásnak? — A mezőgazdaság átgondolt és fokozatos átépítésére, a falvak újjászületésére szükség van. Többek közt is hirdeti programjában az Együttélés Politikai Mozgalom. A hogyanját és mikéntjét nem hurrá alapon való érzelmi földosztásban látom. Ez nem járható út. A jövő szempontjából szükséges az egyenlő esélyek létrehozása. Földosztással ez fizikailag lehetetlen. Illuzórikus elképzelés, miszeint ha ma kimérünk bizonyos földterületeket, annak holnap hozzáértő művelői lesznek. A földbirtok magántulajdonának biztosítására, ésszerű és átgondolt földreformra viszont szükség van. Az eddigi földreformok sújtották Dél-Szlovákia magyar lakosságát. Tendenciózus földosztás vott: a szlovák lakosság betelepítése céltudatosan megbontotta a magyar etnikai egységet. Ma a régi értelemben vett nagybirtok visszaállítása nem kívánatos és jogilag sem megoldható. A közeljövőben a hagyományos értelemben vett földosztást nem tartom valószínűnek. Létezik földinség, de ez nem lehet öncélú, már csak azért sem, mert a felnövekedett generáció fizikai és szellemi értelemben európai szinten nem tudná művelni a főidet. Hozzá kell hogy szokjon a földműveléshez, a falusi élethez. A létrehozott ún. használati jogot kell felváltani a tulajdonosi jog elsőbbségével. Az öröklés kérdését kell egyértelműen meghatározni. Az örökösödésben a jogutódot nem szabad kizárni a földtulajdonból és annak használatából. Új földtörvényre van szükség. Földtörvényben kell tisztázni, hogyan változik az ún. szocialista vagyon, a nemzeti vagyon, az állami vagyon. Mert ezek a fogalmak csak a hozzáértő számára világosak. A szövetkezetek a tagság földjén, valamint a nemzeti bizottság által számukra kiutalt, valamint az állam tulajdonában levő ún. konfiskált földeken gazdálkodnak. Az ezekkel való rendelkezés jogát csak országos méretben lehet és kell meghatározni. Nem tartanám igazságosnak, ha a szövetkezetnek használatra átadott, de nem kizárólagos tulajdonában levő földekkel a mai tagsága rendelkezne. A szövetkezet, mint jogi személy, nem tulajdonos, tehát nem adhatja el a földet. Csak így lehet megakadályozni a földdel való spekulációt, azt, hogy a jelenlegi szövetkezeti közösség önérdekből, szűkebb csoportérdekből nyereséghez jusson azáltal, hogy rendelkezik a tulajdonában nem lévő földekkel. — Mi lesz azokkal az emberekkel, akik örökösödés útján nem jutnak földhöz és földet vásárolni tőke híján nem tudnak? Akik sok évük munkáját adták a szövetkezetbe ? — A létrehozott szövetkezeti vagyon megilleti azokat is, akik föld nélkül léptek be a szövetkezetbe. Ha a szövetkezeti tagokat nem úgy kezeljük, mint bérmunkásokat, hanem résztulajdonosként, akkor természetes, hogy a jövedelemből való részesedés többféle lesz. Egyrészt a jövedelem létrehozásához való hozzájárulás, az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint. Mivelhogy a földtulajdont elismerjük, tehát azt a tényt, hogy valaki bevitte a földjét, amelynek értéke van, és amely mint termelőeszköz hasznot hoz, a jövedelemelosztás szempontjából is tekintetbe kell venni. És éppen a tagság hivatott ana, hogy ezeket az arányokat igazságosan szabja meg. Ha úgy fogja megszabni, hogy előnyben részesíti a tulajdonosokat, akkor az, aki a két kezével vagy a tudásával járult hozzá a gyarapításához, majd azt mondja, dolgozz rajta magad. Ha viszont a földtulajdonosnak nem adnak eleget, kilép, s viszi a földjét és annak adja bérbe, aki többet kínál. Itt kell megtalálni az ésszerű határt. Mert az sem ésszerű, ami KIÉ LEGYEN A FÖLD? Interjú dr, Rózsa Ernő jogásszal most van: semminemű tekintettel nincsenek a földtulajdonosra. — Lát-e ellentétet a föld magántulajdona és a szövetkezéssé átalakult szövetkezetek, 'valamint a családi gazdaságok érdeke között? S ha van. feloldható-e ez az ellentét ? — Ami a föld tulajdonjogának problémakörét és a szövetkezetekben való gazdálkodás szempontjából társított földeket illeti, nem látok jogi ellentétet. Mert az önrendelkezés elvén alapuló társulás és a szövetkezés jó és elfogadható és nem szabad á priori elítélni. Elítélendő a mindenáron való szövetkezetesítés, a tekintetnélküliség, a mamutszövetkezetek létrehozása. Ezek nem tagsági önakarat, hanem külső nyomás eredményei. De ugyanúgy nem ésszerű a minden áron való megszüntetésük sem. A szövetkezetek által létrehozott vállalatok kérdése a jövőben nem okozhat bonyodalmat, mert átalakításuk részvénytársasággá lehetséges. Ennek tagjai lehetnek mind a létrehozó szövetkezetek, mind azok tagsága és külső személyek is. A jövedelemben való részesedés technikai kérdés. Ezeket nem szabadna szétdarabolni. Mindennek nem mond ellent az, hogy ideálisnak tartanám az 1—1,5 hektáros háztáji gazdaságokat. Tetszik, nem tetszik a gazdaság változásai munkanélküliséget idéznek elő. A család egyes tagjainak munkanélkülisége esetén bizonyos mértékű, elemi létbiztonságot nyújtana az a kicsi földterület. Bizonyos mértékben szociális hálót jelentene. Aki nem talál a falujában munkát és arra kényszerül, hogy máshol dolgozzon, még földje lehet. A tulajdonos jogcímén legyen társadalmilag is elismert és nem korlátozott az ilyen termelési forma. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amely szerint még az almát, a tejet, a sárgarépát is be kell szállítani a faluba. Mert ugye, a négy- illetve határas telkeken nem lehet mindezt megtermelni. Persze, ha arra gondolok, hogy nem fél hektáron, hanem egy hektáron fog az illető dinnyét termeszteni, akkor ebbe bele is pusztul. Márpedig nem ezt akarjuk. Hanem éppen a nagy-nagy földinség következtében a falvakban már a kiskert helyén is fólia van. És a fólia mellett is fólia van. És nem mer gyümölcsfát ültetni, mert elveszi a fólia helyét. Nincs fa, mert a konyhaajtótól egy méterre már ott a fóliasátor. Ezt hozta a meggondolatlan korlátozás! Éppen ezért hangsúlyozom a háztáji gazdaság fontosságát. — Mi történik abban az esetben, ha a volt tulajdonosnak nincs örököse, s mi. ha van, de a földön, amely egykor szántó volt. most hizlalda áll vagy házak sorakoznak? — Tekintet nélkül arra, hogy minek következtében maradt jogutód nélkül a birtok, jogosnak tartom, ha az államra száll. A kultúrállamokban ez Így szokás. Amennyiben a tagosítás következtében a szövetkezet a telekkönyvben jegyzett tagjainak földjén új kultúrát hozott létre — szőlőt, gyümölcsöst az itt létrehozott kultúra gazdasági eredményességének kell dönteni további létéről. A tagosítás szempontjából az esetleges kilépések során megoldható a földterület más helyen való kimérése. A polgári jog és az építkezési törvény is elismeri a középületek szükségességét. Ahol a közigazgatási szervek utcát nyitottak vagy iskolát építettek, megkérdezték a telekkönyvi tulajdonost; Eladod az államnak ezt a földterületet? Ha igen. olyan áron vásárolták föl, amilyet általánosan meghatároztak falvak, városok szerint. Tehát vagy megkötötte a szerződést a tulajdonos, akkor kifizették neki, ha nem, akkor kisajátították, de az ára ugyanaz volt. Ebben a témakörben csak az a probléma, hogy amennyiben harminc árnál többről volt szó, csak negyven fillért fizettek négyzetméterenként. Ezt nevezik névleges kifizetésnek. Hogy mi lesz ezzel? Nem jósolhatok. Ez már a jogtalanság, a kár kérdéskörébe esik. A csehszlovák jogrendszer csakúgy mint Közép-Európában általában, ismeri a hároméves elévülési határidőt. Ezek az esetek a negyven év alatt a kiszámíthatatlanságig elévültek. — Milyen szerepük van a politikai mozgalmaknak a földkérdésben ? — Szerintem minden politikai párt és politikai mozgalom azért jön létre, hogy programját, elképzeléseit a lakosság segítségével a jövőben megvalósítsa. A mezőgazdasági termelés, mint az emberi tevékenység elsődleges termelési ágazata, összefügg mindennemű emberi tevékenységgel. Tehát nem kerülheti el egyetlen politikai mozgalom sem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon és elképzeléseit ismertesse és megpróbálja mozgósítani programja megvalósítására a választóit, azt a lakosságot, amely területen programját meg akarja valósítani. Az Együttélés szempontjából a mezőgazdasági termelés, a tulajdonviszonyok, a falufejlesztés, a falu önkormányzatának létrejötte azért elsődleges, mert az Együttélés a kisebbségek demokratikus jogvédelmét tűzte ki céljául és a legnagyobb számú kisebbséget éppen a magyar lakosság képezi, amelynek túlnyomó része a mezőgazdasághoz kötődik. Sokan valljuk azt a tételt, hogy vissza kell adni a falut a falunak. Létre kell hozni az új értelemben vett földtulajdonszerkezetet, mert azt állítjuk Anteusz legendájában, hogy az embert csak úgy lehet legyőzni, ha elszakítjuk a földtől. Amíg érintkezik a földdel, legyőzhetetlen. FISTER MAGDA Prikter László felvétele 15
