A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
OLVASÓI VÉLEMÉNYEK Tudom, sokan meglepődtek az elmúlt hetekben, amikor levelet kaptak szerkesztőségünktől. Az eddigi egyoldalú szerelem — csak ők írtak nekünk — most viszonzásra lelt. 170 olvasónkat soroltuk azon emberek sorába, akit ankét keretében megkérdeztünk. Sokan közülük nemcsak a kérdőívet töltötték ki és küldték vissza, hanem külön levélben bővebben is elmondták a lapról s az abban közöltekrő! a véleményüket. Levelüknek mi is nagyon örülünk és mivel nagyon sok hasznos dolgot tanácsolnak, továbbgondolásra közreadjuk javaslataikat. Az olvasói véleménykutatás kiértékelésével még várunk, naponta újabb és újabb válaszokat hoz a posta, a „szavazatszámlálást” még nem zárhatjuk le. Az eredményről természetesen értesítjük Önöket. Addig is lássuk, hogy vélekedik egy Komárom környéki olvasónk, aki kiegészítő javaslatait a kérdőívhez imigyen foglalta össze: „Véleményem szerint, falun rosszabb a helyzet, mivel jóval kevesebb Hét jut el a faluba, mint a városba, így a munkába siető értelmiségi reggel megveszi és az átlagembernek már nem jut, az nem olvashatja. S ha olvassa is, eddig nem talált benne olvasnivalót. A magyarok félnek. A saját bőrömön tapasztalom, hogy a szomszédom, akinek eddig a legjobb segítője voltam a férjemmel, most „bocskoros lefutott magyarnak" titulál. Ez gyalázás. A buta történelemtanítás okozta sebeket, félek, sohasem fogjuk tudni begyógyítani. Olyan elferdített történelmet tanultak 1950-től a gyerekek, hogy az förtelmes. Én negyvennégy éves értelmiségi vagyok, én még tudom ki Petőfi, Balassi, Zrínyi, de a fiam már csak egy-egy mondatot tanult róluk. A magyar történelmet kell tanítani a magyar iskolákban! Közös utat nem látok az együttélésre. Ki kell tartanunk a jogaink mellett úgy, ahogy ők is kitartanak. Az okos szlovák ezt megérti, de a buta soha! Ha engedünk, végünk lesz! Mivel emberek vagyunk mindannyian, szerintem a közös út csakis az egymás tiszteletben tartása. Erre kell nevelni a gyerekeket Már az óvodában. Csírájában elfojtani a gyűlöletet. Legyünk függetlenek a kultúra terén, de becsüljük, értékeljük a másik munkáját is. Hogy miből fogunk megélni? Kérem, először is fegyelmet a munkahelyeken! A munkahely ne legyen pihenő. Vezessék be a nyugati munkarendet és akkor lesz termelés, de kereset is. Aki maszek akar lenni, ám legyen. Ez vonatkozzék az orvosokra is! Az áruellátás hiányos bizony. Összmunka kell a csehekkel, magyarokkal, osztrákokkal. Például sok olyan termék van, amelyet nálunk nem is ismerünk. A húskonzervekre gondolok elsősorban, de a ruházati cikkeket is említhettem volna. Én bizony fölvinném az alkohol árát. de a gyermekruhák árát leszállítanám. A kereskedelmet föl kell lendíteni. S hogy hol fogunk dolgozni? Minden személyt, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, küldjenek nyugdíjba. Ezt törvénybe iktatnám. Nagyon sok hely fölszabadulna igy. A nőket 50 éves korukban nyudíjaznám. Mindenkit a végzettsége szerinti munkára osztanék be és nem protekció útján. Meghosszabbítanám kilenc évre az alapiskolát, hogy ne a szülő válasszon szakmát a gyereknek, hanem saját maga döntsön a jövője felől. Aki igazán beteg, leszázalékolnám és rendes nyugdíjat adnék neki. A beteg ember ne dolgozzon. Ez kínzás!! Nekem például két érettségim van, hatszor mütöttek, ötféle krónikus betegséggel kezelnek, a vesezsugorom pedig gyógyíthatatlan. Egészségügyi dolgozóként éjszakai műszakban dolgozom. Igaz, most már Pozsonyban van az ügyem, mert fellebbeztem, de hát az ilyet meg kell szüntetni. A bürokráciának véget kell vetni. Ami első pillantásra szabálytalan, ott ne a fellebbezés hozzon tisztességes határozatot. Higgyék el, sok minden megváltozna, jobbra fordulna, ha így gondolkodnánk." Eddig az olvasói vélemény. Hozzátennivalóm csak a lap árusításával kapcsolatban van. A Hét terjesztéséért a Postai Hírlapszolgáltató Vállalat (Poštová novinová služba) a felelős. Szolgáltatásáért annyi pénzt kér, hogy az már felháborító. A lapterjesztésért kért hatalmas összeg az egyik oka annak, hogy ráfizetésesek vagyunk. Ez év első negyedében senki más, egyetlen vállalat sem volt képes nyereséggel működni, csak a Benzinol és a Postai Hírlapszolgáltató Vállalat. Nem az a baj, hogy nyereségesek, hanem az, hogy nem terjesztik rendesen a lapot. Olvasónk még szerencsés lehet, mert olyan nagy faluban lakik, ahol árulnak Hétét. Mert bizony a falvak túlnyomó többségében egyáltalán nem árulják lapunkat. Csak az jut hozzá, aki megrendeli. Csak azt tudnám, hogy ha nem a lapterjesztésre költik az érte számlázott összeget, akkor mire ? Mert nem a kézbesítőknek adják, annyi biztos. Erre az ö panaszuk a tanúság. Közgazdász nyomozó legyen a talpán, aki ezt a gubancot kibogozza. Bizakodom. A vállalkozások korát éljük. Majd csak akad egy ember, aki megelégszik a tisztes haszonnal és úgy vállalja a lapterjesztést, hogy minket is élni hagy. Mi annak fizetünk, aki kevesebbet kér. A fentiekhez hasonló, vagy más témában várja a kedves olvasó véleményét. Fister Magda A fesztivál elé Eddig prominenseink írták a beharangozó szövegeket. Igaz, néha sikerültek, de igazán az érzi a fesztivál, a verseny, a rendezvény hangulatát, aki az adott műfajt műveli és aki azért műveli, mert szereti. (Amatör másként nem művelheti.) Néptáncosok, zenészek, rendezők, néprajzosok — mind olyan ember, aki szereti ezt a fesztivált, mert összenőttek vele, mert valóban az övék és ki tudja még miért. Az idén is lesz. Harmincötödször találkozik a népművészetkedvelö közönség a „szakma" amatőr előadóival. És talán fesztiváléletet fognak majd együtt élni. A műsorokon, a készülő Folk-kocsmában, a néprajzi kiállításon vagy a fesztivál valamely gálaműsorán. Nézzük tehát az idei kínálatot: 1990. május 25. — Léva, Barátság Művelődési Ház. A csehszlovákiai magyar felnőtt tánccsoportok és együttesek országos versenye valamint az I. Országos Szólótáncverseny. Időpont 15,00— 21,00 óráig. 1990. május 26. — Zseliz, Schubert-park Reggel 10 órától késő éjszakáig a kővetkező műsoroknak lehet részese a t. néző: Magyar népi konyha — kiállítás, A szabadtéri színpadon fellépnek a Bihari Táncegyüttes Budapestről, az Ökrös zenekar Berecz András énekessel ugyancsak Budapestről, a Maros Állami Népi Együttes Marosvásárhelyről, A Szőttes, a Praslica és a Vatra népművészeti csoportok, A Ghymes zenekar Pozsonyból, a Bényi folklórcsoport, a borzovai Árvalányhaj, a XI. Tavaszi szél... országos verseny legjobbjai. Sor kerül továbbá a hagyományos népművészeti vásárra és mesterségek bemutatására is, sokkal nagyobb méretekben, mint eddig szokás volt. 1990. május 27. — vasárnap, Zseliz, Schubert-park Az előző nap vendégei és hazai csoportjai mellett láthatjuk a dunaszerdahelyi Istiglinc valamint a párkányi Kisbojtár gyermekcsoportokat a fesztivál gálaműsorában. Arról, hogy ne kelljen hazaszaladni ebédet főzni, a Jednota fogyasztási szövetkezet gondoskodik és igénybe vehetik a Folk-kocsma területét is. Reméljük az idei műsor a tavalyinál sokkal gazdagabb lesz, s éppen ezért minden kedves érdeklődőt, nézőt, énekest, táncost, zenészt, népművészetet kedvelő amatőrt és profit egyaránt szeretettel vár a fesztivál szervezőgárdája.-la-3
