A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-18 / 20. szám

KÜLÖNLEGES HOROSZKÓP ASZTROLÓGIAI TÍPUSOK A 12 állatövi jegynek megfelelően a külalak leírása: RÁK (VI. 22. -VII. 22.) Alacsony vagy középmagas, kissé zömök testalkat. A szervezete érzékeny. Boltozatos, magas homlok, többnyire fekete haj. szép csillogó szemek, lágy tekintet. Közlékeny, álmodozó, várakozó és félénk. Kerek arc, kissé kidomborodó szemgolyó. A karok kö­vérek. gömbölyűek, a kézfogása melegen belesimuló. Törékeny csuklók, rövid ujjak. A test hízásra hajlamos. Széles mellkas, lassú, nyugodt járás. A női Rák-típus magas dere­kú, szép, formás lábú és sokat ad magára. fS Egyenes tartás, mindig magasra emelt fej, határozott, gyakran kimért mozdulatok. Zö­mök, erős felsőtest, az alsóbb rész fejletle­nebb. Inas tagok, piros arcszin. Nagy kerek, nyílt, átható, de nem kemény kifejezésü sze­mek. Széles, kerek áll. Idősebb korban hízás­ra hajlamos. A száj két szélén mély ránc fut le. Az alsó ajak duzzadtabb. Az arckifejezés­ben van valami macskaszerü. A női Orosz­lán-típus telt, büszke szépség, királynői test­tartással jár. Az orra gyakran pisze. SZŰZ (Vili. 24.—IX. 23.) Középtermetű. Tojásdad arc, boltozatos homlok. Józan, hideg, bizalmatlan, kutató szemek. Nem érzéki, kis, keskeny száj. Előre - álló, keskeny áll. Hosszú karok, erős kezek. Csontos, erős csuklók. Élénk, energikus já­rás. A női Szűz-típusnál az arcban van vala­mi madonnaszerű. A teste telt, erős csípő, kis lábak. OROSZLÁN (VII. 23.—Vili. 23.) (Folytatjuk) GOND NÉLKÜL ^ ELAD VÁRAKOZÁS NÉLKÜL VESZ I l*>l At AI KAI üzleteiből Bratislava - Gagarinova ul., Bratislava - Podunajské Biskupice, Trnava, Nitra, Trenčín, Banská Bystrica, Nové Zámky, Lučenec, Žilina-Bytčica, Partizánske. Puchov, Spišská Nová Ves, Prievidza, Košice, Prešov, Dolný Kubín EMBERI SORSOK A KOCSMÁBÓL A HALÁLBA Stanislav C. — valószínűleg még a szilvesz­teri-újévi italozás hatása alatt — rossz buszra szállt fel kedden, január másodikán Kassán. Így került a nem messzi falvak egyi­kébe ; s jó orra lévén, a helybeli kocsma előtt szállt le. Nyilván nemigen sejtette, hogy ez lesz a veszte... Mert mihez kezdhet egy ittas fiatalember egy ismeretlen faluban a kocsma előtt? A legvalószínűbb, hogy megszólít egy szesz­testvért és segítséget kér tőle. Ezt tette Stanislav C. is. Egy busszal uta­zott Július R.-rel és Štefan R.-rel, akik fivérek voltak, illetve ezek unokatestvérével Ján B. -vel. Egy megállóban szálltak le; és amikor állva maradtak ott a kocsma előtt, Stanislav hozzájuk fordult, hadd mehessen velük, mert aznap már nincs olyan járat, amellyel haza­juthatna. Július és Štefan R. nem örült különöseb­ben a hívatlan vendégnek, ezért az úticélját tévesztett fiatalember inkább visszaballagott a kocsmába. Itt azonban nem szolgálták ki, mert a kocsmáros ittasnak találta. Stanislav C. leült hát az egyik asztalhoz. Kisvártatva odalépett hozzá Ladislav V. és kezet nyújtott neki, majd C. pénzén italt hozott. Később együtt indultak V.-ékhez. Ladislav V. — aki féltestvére volt Ján B.-nek —, a község szélén, az utolsó házak és az itt kezdődő putritelep határán lakott. Akárcsak unokatestvérei, az R.-família. Itt már javá­ban állt a dáridó; az új esztendő második napján is vidáman mulatott az egész pere­­putty ... Ide vitte hát Ladislav V. a vadide­gen társaságba csöppent Stanislav C.-t, aki jó szándéka jeléül azonnal a közösbe adta a zsebében lévő, az imént a kocsmában vásá­rolt pálinkásüveget. A végtelenül barátság­talannak mutatkozó Július R.-t azonban ez sem enyhítette meg. mert nyomban megü­tötte. majd az ajtón is kilökte a hívatlan látogatót. Vallomásában azután azt mond­ta. hogy a jövevény megjegyzéseket tett és — állítólag — az általuk dalolt nóta sem tetszett neki. így volt-e vagy sem, nehéz megállapítani. Tény viszont, hogy a fiatalember újra elin­dult a falu felé. Közben a dáridózó társaság egyik tagja: Helene R., akkor még kiskorú, fölvetette, hogy a fickó zsebéből pénzt látott kifelé kandikálni. Ajánlotta, menjenek utána, ve­gyék el tőle. A többiek persze kaptak az alkalmon, hiszen rossz idők jártak a cigány­telepre ; a karácsonyi meg az újévi ünnepek után nemigen volt itt pénze senkinek. No­­meg különben sem törték magukat különö­sebben a munka után... Ján B. és a két fivér — Július és Štefan R. — utána is eredt Stanislav C.-nek, akit hamarosan utolértek. A nyomozati eljárás során tett vallomásuk szerint a földre lökték és megrugdosták. Azután pedig lefogták öt, és a helyszínre érkező Helena. R. a zsebeit kutatta át. Mindössze egy ötvenest találtak nála, amit — heccből és büntetésből — Stanislav C. cipőjével „toldottak" meg. Először Ján B.-nek szánták a lábbelit, de számára kicsi­nek bizonyult, ezért Július R. tartotta meg. A sértett időközben eszméletét vesztette. Fogták hát. és egy közeli, most épülő ház pincéjébe vitték, mondván: majd ha kialud­ta magát, hazamehet. A férfiak visszamen­tek a korábbi mulatozás helyszínére; Helé­nát pedig a kocsmába szalasztották, hozzon még egy üveg italt a frissen zsákmányolt pénzen. Közben a póruljárt fiatalember magához tért, és újra a falu felé indult. Betért a szélső házak egyikébe és elmondta, hogy megver­ték. A házbeliek azonban — látva, hogy részeg, nem fogadták be. Erre továbbment, s útközben találkozott a kocsmából hazafe­lé igyekvő Helena R.-rel. Stanislav C. a cipőjét kérte; a lány erre azt mondta neki, hogy menjen vele, úgy visszakapja. A fiatal­ember nem tanult az előző fogadtatásból, mert ismét visszament a dáridózókhoz. Itt azonban megint nekitámadtak. Hiába pró­bált menekülni, még az ajtó előtt utolérték, az udvaron pedig a favágótuskóra lökték. Még onnan is felugrott, és a rét felé mene­kült, de hiába, mert amint utolérték, ököllel, doronggal ütötték. A szerencsétlen férfi ek­kor már képtelen volt a védekezésre. Július R. kötelet hozott, és összekötözte a tehetet­len ember kezét, majd a meglehetősen megviselt lakások egyikébe vitték. Ott a legközelebbi fekhelyre dobták, és tovább ütötték, rúgták. Válogatás nélkül, ahol érték. A fejét, a testét, sőt meg is taposták az áldozatot. Mire lecsillapodtak és abbahagy­ták a verést, este kilenc óra volt. Reggel Július R. arra ébredt, hogy Stanis­lav C. még mindig mozdulatlanul fekszik. Úgy, ahogy az este otthagyták. Közelebb ment, és látta, hogy halott. „Egy férfi leesett a tetőről!" — jelentette nyilvános telefonon a mentőknek, de azok érkezését már nem várta meg. Társaival együtt kereket oldott, és csak napokkal később fogták el őket. A bírósági döntés szigorú volt. Az Ítéletek indoklásában különös kegyetlenséggel el­követett emberölés, társtettesség, csopor­tosan elkövetett rablás büntette állt bizo­nyított vádként. Ján B.-re, illetve Helena, Július és Štefan R.-re a bíróság öt eszten­dőtől tizenegy évig terjedő szabadságvesz­tést mondott ki. Mind a négyen fellebbeztek. Jelenleg a felsőbb fokú bíróság előtt van az ügy. Amikor a fellebbviteli tárgyalás előtt a fegyörök elövezetik őket, az egyik egyen­ruhás rabőr hümmögve odaveti Ján B.-nek: „Inkább melóztatok volna pofozkodás he­lyett ..Ján B. úgy tesz, mint aki nem hallja a megjegyzést; ők ketten ennyiben maradnak, további diskurzusra nincs idő. Az ügyész az ítélet megerősítését kéri; a védők szavából pedig az derül ki, hogy ők — véleményük szerint indokoltan — enyhíté­sért fellebbeztek. Helena R. elmondja, hogy ő nem bűnös, nem csinált semmit, a többi­ek egytől egyik hazudnak. Ladislav V. is szót kér: állítja, ártatlan ö is. Dehogy akarta bántani Stanislav C.-t! Ellenkezőleg, azért lépett közbe, hogy megmentse. Hogy fejbe rúgta volna? Az merő rágalom; ö csak egy pofont adott neki, hogy magához térjen a kábulatból. A többiek ezúttal hallgatnak. Persze, nem önszántukból, hanem azért, mert a bíró úgy dönt, hogy felfüggeszti a tárgyalást, és igazságügyi elmeorvos-szak­értővel vizsgáltatja meg Stanislav C. gyil­kosait. A tárgyalás felfüggesztését indokol­va kijelenti: enélkül nem lehet felelősségtel­jes ítéletet hozni. A szóban forgó ügyben pillanatnyilag te­hát a bizonyitáskiegészités van folyamat­ban. Természetesen, a vádlottak letartózta­tásban várják a végső döntést. (M) 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom