A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
Legnagyobb vadon élő madarunk. A kifejlett túzokkakas eléri a 20 kg-ot. A hatalmas termetű szárnyas a síkságok éber, óvatos madara. Nálunk az állománya az utóbbi évtizedekben rendkívül megfogyatkozott. Kiveszőfélben van. Európai elterjedése szigetszerű. Az izolált, szétaprózott reliktumpopulációk az Ibériai-félsziget, az NDK síkságát a Pannon-medencét, valamint az Ukrán SZSZK sztyeppéit lakják. A legnagyobb és legéletképesebb európai túzokállomány Magyarország keleti részén él s száma meghaladja a kétezret. A túzok állandó madár, amit e közmondás is megfogalmaz: „elmegy a fecske, marad a túzok". Csak kivételes nagy teleken húzódik délebbre. Tavaszi násza, a dürgés, áprilisban játszódik le. Ekkor a kakasok pulykamód felfújják magukat, szárnyaikat alácsüggesztik és kifordítják, farkukat legyezőszerűen szétterpesztik és így önérzetesen lépkedve tetszelegnek a tyúkok előtt. Néha az öregebb, bajuszos kakasok összekapnak. Néhány díszes toll elvesztésén túl nem terjed a túzokok csetepatéja. A költés április végén, május első napjaiban kezdődik. Már Bél Mátyás 1737-ben megállapította, hogy a túzok előszeretettel fészkel gabona és takarmánynövények közé. Mindez ma is így van. A Csallóközben gabonába, lucernába és lóherébe kaparja a tojó azt a sekély fészekmélyedést, ahova 2 gyengén foltos olajzöld tojását tojja. A kotlást egyedül csak az anyamadár végzi s az 25—27 napig eltart. A túzokcsibék anyjuk vezetésével eleinte szinte kizárólag rovartáplálékkal élnek. Nagyobbacska korukban az elhullott gabonaszemet is felkapkodják, sőt a növények friss, gyenge hajtását csipegetik. A növényi anyagok rendszeres fogyasztására csak fokozatosan térnek rá a fiatalok. Az őszi, téli időszakban már kizárólag növényevők. Télen különösen a repceföldek környékén tanyáznak. Kunszt Károly a néhai híres somorjai ornitológus 1937-ben a Kárpáti Vadász folyóirat számára írt cikkének „A túzok alkonya a Csallóközben" címet adta. A néhai túzokfalkák számbeli megcsappanását a kultúra előretörésében látta Kunszt. Megjegyzi, hogy rengeteg túzok pusztul el távíró és villanyvezetékeknek repülve. Elmarasztalóan vélekedik az akkori divatos vadászat, nevezetesen a kakasok kilövéséről és az ezáltal megromlott ivararányról. A csallóközaranyosi túzokvédelmi területet 1955-ben alapították. Első volt annak idején Európában. A majdnem tízezer hektáros rezervátum csak részben tett eleget az elvárásoknak. A túzokpopuláció nagyja nálunk — mint ahogy azt Kunszt megjósolta — sajnos, leáldozóban van, hiszen az 1955-ben még ezer példányt kitevő csehszlovákiai túzoknépesség harminc év leforgása alatt 80 °/o csökkenést mutat. Az 1983-as kétszáz példányt számláló összlétszámból ma már talán csak kétjegyű szám kerekedne ki. Ha nem sikerül az élőhely hatásosabb védelme, főleg a dürgő és fészkelőhelyek megóvása, illetve a veszélyeztetett fészekaljak megmentése, keltetése, a csibék visszajuttatása a természetbe, akkor a századforduló után túzokunk — hazai viszonylatban — a kihalt állatok listájára kerül. A túzoknál jóval kisebb, kb. házityúk nagyságú reznek (Otis tetrax) már évtizedek óta nem költ nálunk. Pedig Chernél István 1899-ben még rendszeres fészkelőnek ismerte a Csallóközben. Előző rokonától eltérően a reznek költözőmadár. Ily módon nagy ritkán — főleg ősszel kerül elő. Utoljára 1972. november 6-án ejtettek el egy idetévedt példányt Bánkeszi határában. A túzok és a reznek kiemelten védett madarunk! Dr. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: S. Harvanéík T ú z o k ■V 1UWm M IV VI fOr/s tarda
