A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-11 / 19. szám

TAVASZI SALÁTA Hozzávalók: 4 dl joghurt, 2 db saláta - uborka, 2 csomó retek, 2 gerezd fok­hagyma, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál őrölt köménymag, só Készítése: Az uborkát és a retket meghámozzuk, karikákra vágjuk és be­sózva keveset állni hagyjuk. Közben a joghurtot összekeverjük a tört fokhagy­mával, köménymaggal és jégbe hütjük. Az uborkát és a retket a sós levétől lecsurgatjuk, tálra rakva leöntjük a hi­deg mártással és azonnal fogyasztjuk. A joghurt helyett használhatunk tejfölt is. HASZNOS ÖTLETEK A gyümölcstorták, túrótorták alap­tésztáját először a rávalók nélkül sütjük meg, és ha a tészta kihűlt, akkor kerül rá a többi alapanyag. A vékonyra nyúj­tott vajastészta sütés közben gyakran felhólyagzik. Ezt elkerülhetjük, ha a tésztára zsirpapirt teszünk és arra egy marék babot szórunk, egyenletesen elosztva. A babot természetesen több­ször is felhasználhatjuk erre a célra. A forralt tej fölét sokan nem szeretik és kidobják. Gyűjtsük össze néhány na­pon át, egy pohár tejszínnel együtt fölverve gazdagabb habot nyerünk be­lőle. Ha magát a forralt fölt fakanállal (nem elektromos habverővel!) keverjük, 2 perc alatt igen finom vaj lesz belőle. A visszamaradt tej dagasztáshoz, étel­sűrítéshez használható fel. A friss kenyeret nejlonzacskóba téve betehetjük a mélyhűtőbe, attól függő­en, hogy mennyit használunk belőle el naponta, félbe vagy negyedekre vágva. Felhasználás előtt este kivesszük és szobahőmérsékleten, a zacskóban hagyjuk felengedni. Ugyanígy tehetünk el zsemlét vagy szendvicset. A fel nem használt tojásfehérjét te­gyük egy lapos tányérra, ahol szétfolyik. Itt vékony lapocskákká szárad, amelye­ket bármikor vízzel feloldhatunk, és sü­temények kenésére felhasználhatunk. Nem romlik meg, csak a portól kell óvnunk. HÉTVÉGE A hét gally közül melyik nem idevaló és miért? &SSS2 G3333B Egyszer egy kapitányt útnak indítottak a hajójával: menjen, keresse meg, hol laknak a szelek, s hozza el az óceánra őket. Mert abban az időben örökös szélcsend volt a tengeren, soha még egy könnyű kis fuvalom sem rebbent, a hajók csak evezővel haladhattak, és szegény matrózok majd belegebedtek a kemény húzásba. Mikor odaértek Szél­országhoz, a kapitány egymaga ment ki a partra, nyakon csípett egy csomó szelet, zsákokba gyömöszölte őket, jól bekötötte a zsákok száját, aztán az egész zsákmányt berakatta a hajófe­nékre. A matrózoknak fogalmuk sem volt róla, miféle rakományt visznek; a kapi­tány szigorúan meghagyta nekik, hogy egy ujjal sem szabad a zsákokhoz nyúl­niuk. Hazafelé utaztukban egy napon elun­ták magukat a matrózok, mert az égvi­lágon semmi munka nem akadt a fedél­zeten. Az egyik azt mondta: — Kifúrja az oldalamat a kíváncsi­ság, ha nem tudom meg, miféle árut viszünk. — Nem szabad — mondta egy má­sik —, a kapitány megtiltotta. — Nem is fogja észrevenni! — erős­­ködött az egyik matróz. — Éppen csak belekukkantok az egyik zsákba, aztán gyorsan újra bekötöm a száját. Azzal lement a hajó gyomrába, és kioldozta az egyik zsákot, éppen azt, amelyikbe a kapitány a délnyugati sze­let zárta. Ahogy a madzag meglazult, a délnyugati szél egyszeriben kisurrant a résen, s egyetlen szempillantás alatt elkezdett fújni, s úgy fölkorbácsolta a tengert, hogy a hajó perdült egyet a levegőben, és ízzé-porrá törött. A többi zsák is kiszakadt, és a szelek elszalad­tak. Szétszóródtak az óceánon, s azóta is ott tanyáznak. Francia mese (Rónay György átdolgozása) NEMES NAGY ÁGNES Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. KI TALÁLTA FEL? Már 1837-ben Ch. G. Page amerikai tudós rájött arra a gondolatra, hogy az elektromosság segítségével a hangot is továbbítani lehet, de nem tudta tökéle­tesen kihasználni -és a terv nem való­sult meg. 1860-ban a német J. P. Reis szerkesztett igazi telefont, amelynek szintén nem tulajdonítottak nagy jelen­tőséget. A mai napig is sokat használt és sokszor életet mentő telefont A. Gra­ham Bell (1847—1922) tökéletesítette es lényegében újra feltalálta. Bell Skó­ciában született, de már fiatalkorában Amerikába vándorolt, ahol a süketné­mák oktatásával foglalkozott. A süket­­néma-oktatás tökéletesítésére hang­hullámokkal végzett kísérleteket és ek­kor fedezte fel a hangok elektromosság útján való továbbításának a titkát. 1876 márciusában Bostonban először használta a készülékét és rögtön szaba­dalmaztatta is. Ez éppen idejében tör­tént, mert két órával később ugyancsak szabadalmat kértek hasonló készülékre! Ennek a másik telefonnak a feltalálója Elisha Grey ugyanolyan elvek alapján dolgozott, mint Bell. de tőle egészen függetlenül és anélkül, hogy sejtett vol­na valamit a másik munkájáról. Alapos vizsgálat után kiderült, hogy Bell előbb adta be kérelmét és ö kapta meg a szabadalmat. Ettől a pillanattól kezdő­dött a telefon rohamos fejlődése. A telefonon azóta sokat javítottak; mind a hang minősége, mind a külalakja állan­dóan változik és a mai korszerű divatot követi. De a telefon alapelve ugyanaz, ahogy Bell megalkotta. -d 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom