A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-11 / 19. szám

Állampolgári és pedagógusi Pillér Mária Ács Józseffel meg Szlováki­ában találkozott. — Mi. legénykék ugye. elkezdtünk járni a CSSZM-be ott ismerkedtünk meg Osztón 51-ben megesküdtünk 51-ben be is rukkoltam ugye Rengete­get tanultam a katonaságnál, mert hát en sem tudtam szlovákul Ottan, akik velem voltak fiuk. az mind cseh volt. jó fiúk voltak, ha valamit rosszul mondtam, nevettek Tetszett ugye. de viszont meg­mondták hogy nem úgy kell. hanem másképp Amikor a vasútnál voltam, ak­kor is kijavítottak de nem nevetett sen­ki. Azért megtörtént, néha megkaptam azt ha valaki előtt magyarul beszéltem, hogy hadd azt a cigány beszedet Erre én megkaptam a gallérjai a vasutasnak és húztam magam után Megvagyunk itt Csehországban !\lem mondhatok semmi rosszat Most mát megvannak nekem a saját barátaim, sajat korom Hát egy párszor irt is volt azért nehezseg. Itt a villanytelepen is volt. ha megtudták, hogy az ember magyar származású, másképp nézték rá Hat aztán az ember­nek ki kellett bojoválni (harcolni) azt. ami most van 25 évet húztam le itt nappalosokat, ejjeleseket mindent Hát sok minden voit — És még amit nem mondtál, apus, amikor elmentek az igazi magyar parasz­tok Magyarországra, onnan meg eljött a helyükre az a sok szegény ember, — Nem szkusený !tapasztaltakJ vol­tak. és akkor nem ment a jeerdé (téeszj sem az elejével Borzasztó volt nekünk ott élni. már bántuk, hogy eljöttünk Csehországból, úgyhogy kis idő után visszatértünk Azok. akik ott maradtak, nem volt szkusenoszt (tapasztalati. Nem tudtak gazdálkodni egyedül, mert ok csi­nálták volna, de o nem tudta ugye Ö meg volt szokva ahhoz, hogy máma te elmész oda szántani. Jancsi, elmész oda vetni. ugye. És azt megcsinálta És akkor ragyott arra a nemzet hogy Így semmire nem mennek. Mert voltak nálunk olya­nok is. hogy megkaptak a vetőmagot, ugye. fölszántották a földet, mert azt tudtak, hogy el is kell vetni De hát a családnak nem volt mit enni. akkor, amit kapott vetőmagot, azt megörólte. hogy legyen mit enni a családnak, és járt a földbe az üres vetögéppel, mert gyottek kontrolázni (ellenőrizni) autóval ugye. Mikor gyott a tavasz, nem gyutt ki a gabona hát nem volt jo. És ugye a földek akkor mind elugarosodtak. — Es akkor kezdték csinálni negyven­hétben, ugye kezdődtek ezek a jeerdek — szól közbe a felesége. — Apám volt a szervezője. Vagyis — heten voltak benne, akik megszervezték a jéerdet — Tudja, aki kommunista voh. akik a partban voltak, azok kezdték azt rsinal­ni. — Tehát az édesapja párttag 7 — Igen — És hol lepett be a partba 7 Magyaror­szágon meg1 — Nagysallóban Itthon. — Jaj, értem. Már itt nálunk ? Azt hit­tem, hogy még Magyarországon. — Nem. Magyarországon nyilas volt. kérem. És mikor itten a szemére vetet­tem. hogy hát ott németpárti volt, 'itt meg oroszparti, akkor ez nekem'vala­hogy nem passzol sehogy sem. Még kislány voltam szinte Azt mondta, hogy ez egy és ugyanaz Úgyhogy én ebből nem sokat ertettem. Erről szerettem volna többet megtudni, de rájöttem, nem fog menni. Inkább a család felöl érdeklődtem. (Folytatjuk) Már messziről felismerem, pedig sohasem láttam. Csak annyit tudok róla, hogy húszévi kényszeritett kihagyás után ismét vállalta a pedagógusi hivatást. Áll az iskola udvarán, me leg it oben, nyilván tornaórát tart. Körülöt­te szoros a nebulók gyűrűje. Testtartása, egész lénye meleget, szeret etet, biztonságot sugároz. Tekintete befogja az egész falut. Chovancsek Sándor az. a gerencséri iskola igazgatója. — Szerettem nagyon az iskolát, csak ez a szeretet volt, ami visszahozott — kezdi a szót, miután leülünk a virágcsokortól terhes váza mellé beszélgetni. — Pedagógusnap volt tegnap, onnan ez a sok virág — pillantása megtörik a celofánpa­­pir csillogásán —, behívattak a járásra. Hat­vannyolc után itt bocsájtották el a legtöbb pedagógust. Most mindannyiunkat rehabili­táltak. Aki még él, az eljött. Voltunk ott vagy nyolcvanan ... Mutatja a pecsétes levelet arról, hogy állampolgári és pedagógusi tisztességében igazságtalanul hurcolták meg, most helyreál­lítják becsületét, jó hírét. Elbocsájtása jogta­lan és méltatlan volt, az ebből eredő hátrá­nyok alól mentesítik, visszahelyezik korábbi jogaiba. — Iskolánk egykori igazgatóját is rehabili­tálták, de ő ezt már nem érhette meg. A virágcsokrot s ezt a levelet a fia vette at. A sors nem volt kegyes Chovancsek Sán­dorhoz. Férfikora delén, amikor legnagyobb volt a munkabírása és az elhivatottsága, akkor parancsolták le a katedráról. Húsz év nagy idő. Nagyon sokat veszített nemzedé­künk azáltal, hogy ô nem tehette meg mind­azt, amit véghezvinni szándékozott. Okos szava nélkül nőtt fel egy generáció. A hiány pótolhatatlan. Sajnos, sokan voltak a félreál­lítottak. Nehéz volt átélni, embernek marad­ni, elviselni az elmúlt húsz évet. Most egy új, nem kevésbé nehéz feladatot kapott: hozza helyre az elrontott iskolában, ami helyrehoz­ható. — Nem akartam én ismét tanítani. Hiszen maholnap nyugdíjba megyek, de a volt diák­jaim hívtak. Ők javasoltak az igazgatói poszt­ra. A választásokon 11 szavazattal, négy ellenében nyertem. A volt diákjaimat, sem mint szülőket, sem mint a jelenlegi tantestü­let tagjait nem hagyhatom cserben. Amikor Chovancsek Sándort félreállítot­ták. akkor nyolc évfolyamot vivő magyar tanítási nyelvű iskolából tiltották ki. Azóta nagyot változott a világ Zoboralján. Most nyolc évfolyamos, de szlovák tanítási nyelvű iskolába hívták vissza. A falu. Gerencsér, lakosságának háromnegyed része magyar, a tantestület is. A pedagógusok is. a gyerekek is egymás között magyarul beszélnek. Miféle sátáni hatalom köti gúzsba a pedagógusok nyelvét, hogy nem szólnak, miért nem szól­hatnak édes anyanyelvükön a tanulókhoz? Nem a szlovák nyelvtudás szükségességét vitatom, hanem annak a döntésnek a helyes­ségét, amely kiparancsolta a tanulók anya­­nyelvét. a családban beszélt nyelvet az iskola falai közül. Kiskirályok mennek, tabutémák dőlnek, az iskolaügyben is el kell vetni mind­azt. ami lélekölő, emberpusztító volt. — Ez a kollektíva — folytatja gondolata­imat az igazgató —. már nem is volt kollektí­vának nevezhető. Hiszen már egymás közt sem mertek beszélni. Gyanús volt mindenki, a falnak is füle volt, a beavatottak rendelkez­tek előmenetelről, fizetésemelésről, kivétele­­zettségröl. Most sikerült meggyőznöm a fe­letteseimet arról, hogy úgy helyes, ha mi, ez a pedagógusgárda dönt arról, hogy ki kapjon személyi fizetést, mert mi tudjuk, ki milyen pedagógus. És nemcsak a kollektívát talál-Chovancsek Sándor Vrábel Anna tam ilyen szétzilált állapotban, hanem magát az épületet is. A szomszédos kocsmába és a szemközti templomba bevezették a gázt is, az iskolában viz sem volt. A fűtés állapotáról jobb nem beszélni. Az öltözőnek kilincse * sincs, nem még lakata. A félelem volt ebben az iskolában (is) az úr. Az terpeszkedett a rend. a fegyelem helyén. Hogy hol volt a pedagógus tekintélyt parancsoló személyisége? Nem tudom, de talán most majd az is szóhoz jut. Amikor az „illetékesek" úgy döntöttek, hogy a gerencséri általános iskola tanítási nyelvét magyarról szlovákra változtatják, biztosan találtak döntésükhöz valamilyen mondvacsinált indokot. A falu már koráb­ban elvesztette önállóságát, Nyitrához, a járási székhelyhez csatolták. A kerteket ket­tévágták, kisajátították, házhelyet osztottak belőle. Nem a falu lakosainak, hanem bárki­nek, aki Nyitra városában igényelt. így lehet észrevétlenül falufejlesztésnek álcázottan megváltoztatni egy település nemzetiségi összetételét. — Hogyan reagáltak a szülök idén ta­vasszal a magyar iskola újranyitásának gon­dolatára ? — Én is jelen voltam a beiratkozásnál — mondja Vrábel Anna igazgatóhelyettes —, huszonegyből két szülő kérte, hogy nyissunk magyar osztályt is. A többiek, és ez nem csak az elsősökre vonatkozik, inkább azt szeretnék, ha magyar nyelvet és irodalmat is tanítanánk, hogy imi, olvasni megtanuljanak magyarul a gyerekeik. Eredményként kell elkönyvelnem azt, ami temészetes kellene, hogy legyen: magyar szavalat is elhangzott a falu által tőlünk kért műsorban. Amikor a napköziben megkérdeztem a gyerekektől, hogy ki tud magyarul, az osztály 90 %-a feltette a kezét, hogy: Én! Én! Én! De amikor felolvastam a verset, nem tudták elmonda­ni, miről szólt, mert nem értették teljesen. A háztartástan órán már beszélhetnek magya­rul is. Összesúgnak — Milyen jó! — Hihetet­len. mennyi közlendő szorult beléjük, alig győzöm hallgatni. Nem csak a gyerekekbe, az emberekbe is sok félelem szorult A pályaválasztás gondjától félnek legjobban a szülök. Ebben a járásban sem gimnázium, sem szakközépiskola, sem szakmunkáskép­ző nincs magyar tanítási nyelvű. Részben ezért, részben a vegyes házasságokból ere­dően teszik fel a kérdést: hogy nem érvé­nyesül-e jobban a gyermekük, ha szlovákul végzi az általános iskolát ? A döntés joga a szülőké. A választás lehetőségének megadása pe­dig a társadalom kötelessége. Helyezzük vissza jogaiba a magyar nyelvet, rehabilitál­juk a bezárt magyar iskolákat, a jog és a tisztesség igy kívánja. FISTER MAGDA (Gyökeres György felvételei) Az iskola 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom