A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
ÖT NAP A SZÉPSÉGÉRT 4. nap Reggel: Kezdjük a napot hideg-meleg váltott zuhannyal. Az arcbőr felfrissítéséhez ásványvizet használjunk, ezzel paskoljuk a bőrt a mosdó felett, s hagyjuk rászáradni a vizet, majd következhet a krémezés. Este: Készítsünk tápláló, nyugtató fürdőt : 5 dkg mézet oldjunk fel egy liter meleg tejben és öntsük a fürdővízbe. 15 perc múlva következzék a tisztálkodás, majd a zuhany. Készítsünk arcpakolást: Zsíros bőrre lereszelt édeskáposzta kifacsart levével, egy kávéskanál joghurttal és szójaliszttel keverjünk kenhető masszát. Száraz bőrre: egy tojás sárgájához étolajat és citromot csepegtetünk, simára keverjük (majonéz) és egy kávéskanál mézet adunk hozzá. Mindkét pakolás hatóideje 15—20 perc, majd öblítéssel távolítható el. Éjszakára ne krémezzük az arcunkat. (Folytatjuk) Kedves Olvasóink, Levelezőink! Régen falun, ha látogatókat várt a háziasszony, alaposan kitett magáért : jobbnál jobb falatok kerültek az asztalra. A vendéglátás a társas érintkezés egyik kedvelt formája volt. Az ételeket illett megdicsérni és a háziasszony azt is elvárta, hogy a vendégek érdeklődjenek az elkészítési mód iránt. Lapunk is szeretne szimbolikusan vendégségbe menni olvasóihoz, levelezőihez Szlovákia magyarok lakta területeire éspedig úgy, hogy meg szeretné ismerni, ismertetni egy-egy tájegység főzési, táplálási szokásait. Ezért felhívással fordulunk minden kedves olvasónkhoz, levelezőnkhöz az ország különböző vidékein, küldjék el szerkesztőségünknek az emlékezetükben őrzött, vagy a fiókok mélyén lapuló régi recepteket, hogy azokat mások is megismerhessék. A lapunkban leközölt receptekért honoráriumot fizetünk. Szerkesztőség JL hatalmas sziklán ült a és mindenfelé ^OM^j^fckintaetett. Éhes volt. A 4iS8lF >-ľ^lrsz'kla m°9ul rőt bundás állat tűnt elő. A róka volt. A két állat nézte egymást. „Ez a róka fél fogamra sem lenne elég — gondolta a medve. — Valamilyen kövér szarvasra fáj a fogam!" Róka koma meg ezt gondolta: „A medvétől félnem nem kell. A rókahúst nem szereti". A két állat tehát nem támadt egymásra, hanem ültek egymás mellett a sziklán, és azon törték a fejüket, hol szerezhetnének valami harapnivalót. „Még egy borz is jó lenne" — gondolta a róka. A medvének meg csak a szarvason járt az esze. A hatalmas medve odaállt a zsákmány mellé. — Nem akarom, hogy marakodjunk — mondta a medve. — Farkas koma, osszad el hát a zsákmányt igazságosan! A farkas megörült a megtiszteltetésnek, arra gondolva, hogy így majd jobban is jár. El is kezdte az osztást: — Neked, medve koma, csoportunk fejének, a fej jár, a szarvakkal együtt. A gyors lábú róka komáé lesznek a lábai, az enyém pedig a többi része. Az utolsó szót azonban be sem fejezhette, mert elsötétült a szeme előtt és átrepülve a tisztás felett, a bokorban kötött ki. A medve ugyanis nem volt megelégedve az efféle osztozkodással, ezért jókora pofont adott a farkasnak. •f t€gn*štá*Íi0Bn m óH n (KAUKÁZUSI NEPMESE) — Azt hiszem, róka koma — mormogta a medve —, hogy mind a kettőnknek ugyanaz a baja van: alig látunk az éhségtől. Tudod mit, vadásszunk együtt, mint a testvérek. A róka meghatódva beleegyezett. Ki ne akarná, hogy egy ilyen hatalmas és erős medve legyen a testvére! Egyszer csak mindkét állat figyelni kezdett. Mintha valami mozogna a közeli bokrokban. Csak nem vaddisznó? Szemük szikrázik az éhségtől. Felkészülnek a támadásra, hogy lecsapjanak, amint a zsákmány előbukkan. Ám nagy volt a csalódásuk. A bokrokból egy éhes farkas jött elő. A farkas is csalódottan nézegette a másik két állatot. — Legyél te is a testvérünk! — javasolta a medve. — Majd együtt fogunk vadászni, és a zsákmányt elosztjuk egymás közt. A medve, a róka és a farkas tehát együtt indultak el, hogy valami reggelirevalót kerítsenek. Csakhamar sikerült is egy sánta szarvast zsákmányolniuk. A farkas meg a róka már rá is vetették magukat a szarvasra, hiszen alig láttak az éhségtől, ám a medve rájuk szólt: — Megálljatok! így nem osztozunk! Amikor a farkas kicsit összeszedte magát, rémülten odébbállt. — Ném kell elszaladnod — mormogta a medve. — Én csak meg akartalak tanítani arra, hogy így nem osztozunk. Ezután a dermedt róka felé fordult: — Osszad el te, testvérkém! A róka szomorúan nézte a szarvast, még a nyála is összefutott, de nem akart a farkas sorsára jutni, s arra gondolt, ö majd vadászik magának valamit, a zsákmányt tehát a medvének adja. — Medve koma — mondta a róka. — Tiéd a fej, mert te vagy a mi fejünk. Tiéd a törzse is. Mivel oly atyaian gondoskodsz rólunk, megérdemled a legjobb falatot. S legyen tiéd a lába is. A medve ezúttal elégedett volt. — Okos vagy, róka komé — mondta. — Áruld el, mikor tanultál meg ilyen igazságosan osztozni? — Semmiség az egész — mondta a róka. — Csak jól odafigyeltem, amikor az imént a farkast kioktattad. A medve falatozni kezdett, a róka meg eliramodott az erdőbe, a farkas után ... Sági Tóth Tibor fordítása A film alatt élőképet értünk. A film hajlítható, átlátszó hártya, celluloidból, zselatinból és más újabban kipróbált anyagokból készül, hosszú szalagok, csíkok alakjában. Ezeket a szalagokat alkalmazza a kinematográfia, a mozgófényképészet, melyet találóan nevezett el Karinthy Frigyes, a híres magyar író mozinak, és ez a szó ma is használatos. A mozi alapjában szemfényvesztésen alapul és egy régi játékszer volt az elindítója. Egy kerek korongon, ügető lovasról készített, festett képeknek a sorozata van. Ha ezt a korongot úgy takarjuk le, hogy egyszerre csak egy lovaskép látható, aztán helyes irányban elkezdjük forgatni, akkor azt látjuk, hogy a ló ügetni kezd, mert e képek olyan gyorsan követik egymást, hogy a közönséges emberi szem nem veszi észre a közöttük levő időkülönbséget. Ezt az „élet kerekének" nevezett szerkezetet 1833-ban találták fel. A feltaláló neve ismeretlen. Már nem volt messze az az idő, amikor a festett képeket élő képekkel helyettesítsék. 1 878-ban az angol Edward Muybridge Amerikában érdekes kísérleteket végzett. Huszonnégy pillanatfelvételt készített egy sebesen vágtató lóról, mégpedig úgy, hogy csekély közökben 24 fényképezőgépet helyezett el a ló útvonala mellett. Képei nagy feltűnést keltettek, az előbbihez hasonló korongon helyezték el, de ezek a képek sem hatottak élőnek, mert a ló mindig a kép közepén volt és csak fel-lefelé való mozgásokat végzett, de sohasem haladt előre. Azt a készüléket, amely egész sor gyorsan egymásután következő képet tudott felvenni a francia E. J. Marey találta fel és „fényképező ágyú"-nak nevezték el. Ez a találmány csak akkor jutott nagy jelentőségre, amikor feltalálták hozzá a celluloid filmet. Az első celluloid filmet 1888-ban állították elő. Nemsokára Edison (akiről már többször szó esett) elkészítette az első kinematoszkópját, ezt Chicagóban mutatta be egy kiállításon. E szerkezetbe egy nyíláson kellett benézni, hogy az ember „élőképet" láthasson. Körülbelül ezzel kezdődött a mozi, amely néhány év alatt meghódította a világot. Közben állandóan fejlesztették, a legendás némafilmektől a húszas években áttértek a hangos, majd pedig később a színes filmekre. A mozi hoszszú évtizedekig egyedüli állandó és olcsó szórakoztatója volt az emberiségnek. Ma már népszerűsége a televízió „jóvoltából" egyre csökkenőben van. Hiszen házhoz kapjuk a filmeket, de azért a filmújdonságok bemutatója még ma is megtölti a mozitermeket.-d 21 A csizmás kandúr nézegeti magát a tükörben, de a tükörképen tizenegy különbség található. Melyek ezek ?
