A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
EMBERI SORSOK A LUMPENEKRŐL AZ ORVOS VÁLASZOL A cukorbeteg táplálkozása „Férjem rendszeresen eljár a diabetológiai szakrendelésre, ahol elmagyarázták neki, mit ehet és mit nem s mégis több esetben tért haza azzal, hogy a vártnál magasabb a vércukra," írja LP.-né L-i olvasónk. „Úgy tűnik, hogy otthon betartja a tilalmakat, de munkahelyén vagy társaságban szegi meg őket. Hogyan segíthetném őt diétája betartásában?” A felvetett kérdés valóban sokakat érint. Vannak betegek, akik diétájukat különféle okokra, pl. foglalkozásukra, beosztásukra hivatkozva, elhanyagolják és csak az orvosi ellenőrző vizsgálat előtti hetekben vagy napokban térnek vissza az előírt étrendre. Nem gondolnak arra, hogy ezzel nem orvosukat, hanem önmagukat csapják be és károsítják meg. Magát a beteget feltételesen egészségesnek tekintjük, ha következetesen betartja a diabétesz gyógyszeres és diétás kezelésének orvosa által megszabott rendjét. Mivelhogy a diéta a kedvező egészségi állapot megőrzése szempontjából ugyanolyan fontos mint a gyógyszer. A cukorbajos beteg étrendjét mindenkinél egyénileg kell összeállítani. Tekintetbe kell venni az egészségi állapotot kedvezőtlenül befolyásoló tényezőket is, pl. a tartósan magas vérnyomást, a súlytöbbletet, a dohányzást, stb. Az elhízott személynél a cukorbetegség diétás gyógyítása mellett, legalábbis ideiglenesen, fogyókúra jellegű megszorításokra van szükség. A különféle cukorbajos diétáknak van néhány közös alapelvük: A betegnek rendszeresen, mindig ugyanazon időpontban kell étkeznie, lehetőleg hatszor naponta (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora és utóvacsora), hogy az előirt ételmennyiséget kis adagokra osztva kapja meg a szervezet. Az étkezések közt kb. három órányi idő teljék el, ami úgy valósítható meg, hogy a reggelit 6—7 óra közt, az Régi ételek bemutatója 1990 márciusában az ekecsi művelődési otthonban a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum munkatársát. Varga Lídiát láttuk vendégül, aki régi ételekről, étkezési szokásokról tartott értékes előadást. Az előadás ételbemutatóval vott egybekötve : kukoricagörhöny, kukoricaprósza, krumplijuszt, túrós kukoricaganci, mákos pogácsa, kötés, házi kenyér. A bemutatott ételeket a résztvevők az előadás végén jó étvággyal elfogyasztották, de a jó hangulat sem hiányzott. VARGÁNÉ N. IRÉN utóvacsorát pedig esti tíz óra tájt fogyasztja el. A táplálék mennyisége fedje, de ne haladja meg a szervezet szükségletét. Az elhízás kedvezőtlen hatással van a betegségre és a szövődményeket okozó tényezők közé soroljuk. Említsük itt meg, hogy a diabétesz nemcsak a táplálkozás terén kívánja meg a fegyelmet, hanem az életviteltől is sok mindent megkövetel, elsősorban programszerű testmozgást: fizikai munkát, tornát, úszást, gyaloglást, tehát energialeadást. A cukorbajos ember kizárólag csak mesterséges édesítőszerrel ízesített édességeket vagy italokat fogyaszthat. Zöldségben és gyümölcsben is a kisebb cukortartalmút keressük. Előnyben részesítjük az uborkát, salátát, karfiolt, paradicsomot, zöldpaprikát, retket, stb. A sokféleképpen elkészíthető burgonya nemcsak C-vítaminja miatt kedvező hatású, hanem azért is, mert szénhidrátjai az emésztés során csak fokozatosan oldódnak fel. Tésztafélét (tarhonya, metélt, makaróni stb.) ehet a cukorbeteg, de szénhidráttartalmát be kell számítani a napi mennyiségbe. Ugyanúgy, mint pl. a különféle, dia-jelzéssel ellátott, korlátozottan engedélyezett édességeket (csokoládét, kekszet, cukorkát). A fehér kenyérnél vagy péksüteménynél jobb hatású a sötétebb, mert kb. ötszörannyi B-vítamint tartalmaz. A diétás táplálkozásra szoruló beteg számára az állati eredetű fehérje az értékesebb. Borjú- vagy marhahús, sovány sertéshús, házinyúl vagy csirkehús bármily módon elkészíthető, csak arra kell ügyelni, hogy a felhasznált lisztet és zsiradékot is beszámítsuk a napi tápértékmennyiségbe. A cukorbeteg diétája megengedi a tojást, a sajtot és a többi tejterméket is, a tej nemcsak eredeti állapotában, hanem mint aludttej, író, savó, joghurt, kefir vagy másképp feldolgozott állapotban is élvezhető. Elhízott cukorbeteg tartózkodjék a zsírosabb ételektől, mert a zsiradékok csökkentik az inzulin hatását és előmozdítják az érbetegségek kifejlődését. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Hétköznapi állatkert — Majd én megmutatom, hogy menni fog itt a munka! Majd én megmutatom, hogy minden rendben tesz. Farkas másszon a fára! Sólyom ússzon a vízben! Krokodil, mint zerge szökelljen! Róka repüljön mind magasabbra — diktálta az állatok királya, hosszú sörényét meglobogtatva... — Hangya, maga rosszul dolgozik! Hangya, miért nem mozog fürgébben? Ne lazsáljon, gyerünk! Gyerünk, maga lusta disznó! — pörlekedett a lajhár fennen, s jót ásított a fán lezseren heverészve. — Én vagyok ,a legszebb, én vagyok a legjobb! Nálam senki nem alkalmasabb erre a feladatra. Én itt maradok, engem nem helyettesíthet senki — szólott az elefánt önérzete-sen —, de a lábam alatt ezt a sok porcelántörmeléket söpörje már valaki össze! — Hallod-e, te kis egér! Te nem tetszel nekem; te nem vagy jó egér. Neked rövidebb a farkad, kisebb a szemed és szürkébb a színed, mint a többi egérnek! Te egy egérellenes egér vagy. Én a többi egér nevében föl vagyok háborodva, kikérem magamnak ezt a minősíthetetlen egérséget! — nyávogta a délceg macska, s a renitens egeret hamm! — bekapta. MÉDL SÁNDOR Esztendőkön, sőt évtizedeken át álszeméremmel hallgattunk a társadalom peremére szorult emberekről. Az itt, pontosabban az így élők nagy része szegény; bizonyos hányaduk pedig az úgynevezett lumpen elemek közé sorolandó. Kik is hát a nagyvárosokban, a vasútállomások büféiben, elhagyott pincékben élő lumpenek? Szociológusként dr. Bedrich Nezkusi! összegezte erről a véleményét. — A lumpen rétegek társadalomkívüliségé mögött mindig konfliktushelyzet, a társadalommal való többé-kevésbé nyílt szembefordulás húzódik meg; ami az érintettek számára önigazoló életfilozófiákat szül — mondja a szakember. — A társadalmon kívül élők többsége, még ha nem is került nyílt összeütközésbe a tételes joggal, sajátos kapcsolatban áll a társadalom többsége által elfogadottól eltérő életvitellel- Rendkívül erősen őrződnek, öröklődnek közöttük bizonyos hagyományos, szélsőséges és agresszív nézetek, kulturális sémák és viselkedési-magatartási szabályok. A gazdasági és az erkölcsi válság mélyülésével együtt növekszik a lumpenizálódás. Más szóval: gyöngül az általánosan elfogadottaknak mondható normák és értékek befolyása. Ezzel az értékelbizonytalanodással a társadalom egyre szélesebb körei mutatnak toleranciát a lumpen rétegek által vallott nézetekkel. Ez a felfogás viszonylag könnyedén és gyorsan terjed. — Miért növekszik napjainkban a lumpen rétegek társadalmi súlya ? És milyen szerepet töltenek be a társadalmi élet egyre színesebbé váló palettáján ? — Az ideológiai korlátok és a társadalmi tabuk lebomlása óta a lumpen rétegek számbeli gyarapodása, illetve a társadalmon belüli helyzetük lassú átrétegeződése figyelhető meg. Súlyuk, a társadalomra gyakorolt befolyásuk nemcsak azért növekszik, mert a rétegek létszáma is gyarapodik, hanem szociális gondként válnak mind számottevőbb tényezővé. A hatásuk demoralizáló, a helyzetük nehezen megoldható, mert a tőlük jobb nívón élő emberek többségét ellenségnek tekintik. — Vajon milyen a lumpen rétegek életvitele, életmódjának filozófiája ? Egyáltalán foglalkozik-e a szociológia mindennek tudományos meghatározásával ? — Ennek az életformának egyik legalapveTöbb sajátja a rendkívüli változékonyság, a társas kapcsolatok leegyszerűsödése, a lelki világ elszegényedése és örökös — jobbára konfliktusos — átrendeződése, majd felbomlása. A durvaságtól, gátlástalanságtól, félelemkeltéstől sem idegenkedő lumpenek ilyenkor új társaságot keresnek, ahol a kapcsolataik ideíg-óráíg újjászerveződnek. — Milyenek a családi, rokoni vagy baráti kapcsolataik? — A legtartósabbaknak általában a közös érdekek alapján szerveződött, ideiglenesen fennálló, anyagi-gazdasági megfontolásból összetartott kapcsolatok bizonyulnak. Viszonyaikat általában az érzelmi elsivárosodás, a széthullás jellemzi. Ezek a kapcsolatok is csak a fennálló gazdasági érdekek pillanatnyi aktusává szűkülnek. Azaz: együtt tevékenykednek, de miután ez megszűnik, társas viszonyaiknak nincs többé értelmük. Általános tünet még. hogy a lumpenek többnyire nyíltan, kíméletlenül érvényesítik érdekeiket. A társadalmonkivüliség egyébként a lumpen rétegek számára tudatosan vállalt életszemlélet. — A lumpenek többsége bűnözővé válik? — Nem! De az ide tartozó emberek, csoportok magatartás- és viselkedésmódja sokban hasonlít a bűnözőkére. Lényegében nincs ellentmondás az életforma szétesettsége és a lumpenek normarendszerének kényszerítő ereje között. Sőt! E látszólagos kettősség nélkül a lumpen életforma nem életképes. — Vajon melyek e réteg életmódjának legfontosabb gyökerei? — Például az a tény, hogy a lakáskörülményeik többnyire jóval rosszabbak az átlagtól. Nem titok, hogy nemegyszer önhibájukból eredően. Ez nemcsak annyit jelent, hogy leromlott, otthonos tartózkodásra alkalmatlan helyiségekben vegetálnak, hanem egy különleges életszervezödést is kialakít. Ezért van az, hogy többnyire lepusztult városrészeken koncentrálódnak, ahol saját életmódjuknak alig akad természetes gátja. Ebben a leromlott környezetben a társadalmonkivüliség, illetve a szembefordulás előny azokkal szemben, akik a lepusztult viszonyok között is az általánosabban elfogadott normák szerint próbálnak élni. — A lumpenek magatartásformája általában két végletet mutat: vagy a sajnálatra méltó áldozatok ők, avagy épp ellenkezőleg, lépten-nyomon agresszívek... — Többségükben kellő adag önbizalom van, és ilyen körülmények között szabadon szervezik életvitelüket. Emellett „természetes" magatartásuk a kizárólagosságra való törekvés, a fel-fellobbanó ellenségeskedés. Ezért szinte szüntelenül készenléti állapotban vannak, olykor csupán egy hajszálnyira a törvényellenes, bűnöző életmódtól. Általános tapasztalát, hogy a törvényellenes akciókban a résztvevőktől megkövetelik a teljes engedelmességet, a kiszemelt vezérnek való alárendelődést. — Mit tehet érdekükben a társadalom ? — Kirekesztés és erőszak helyett megértéssel kezeli a gondjaikat. (M—) 19
