A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
Magyar égtájak nő lakása L alakú volt. A sarkában régebben egy ovális szekrény állt, de mivel ettől a nappali ajtaját nem lehetett egészen kinyitni, odébb kellett tolni. A férfi meg is jegyezte, ugyan miért nem adta oda ezt a rokokó monstrumot a nővérének, akinél azelőtt volt, hisz se nem praktikus, se nem értékes. A nő, mivel a szekrényt nagy becsben tartotta, senkinek sem szánta odaadni. A férfi kényelmes karosszékben ült, annak egész terjedelmét betöltve egyik szélétől a másikig. Kövér volt. Elhízott hosszú tanulóévei folyamán. Most fejezte be a tanulmányait és képesítésének megfelelő állást óhajtott szerezni. Beszéd közben jobbjával aprósüteményt morzsolt, elég ügyetlenül. A nő a férfiban azt az embert látta, akihez férjhez ment volna. Igen. A házasélet a szeretet otthona. Fehér, tiszta. A szobában a fehér kötényes szobalány kezében zümmög a porszívó. A lány feltétlenül megbízható, kissé csacska, de csinos. Ez a fő! Ha már van, csinos legyen! A nő férjet, gyermeket akar. Holtomiglan szolgálom és szeretem a férjem, ha jó és derék, igazi férfi. A gyerekek is jók és derékak lesznek. Én szeretlek, együtt élünk, élünk boldogan. Ilyen az élet, ilyennek kell lennie. — Pitájáinen azt mondta, hogy kissé bele akar kotorni a pH-teóriámba. Nevetett ... Úgy kell mindent intézni, hogy minden simán menjen. Az otthon szent, míg ketten vannak. Ragaszkodni kell a hagyományokhoz, de szem előtt kell tartani a jövőt. Mindkettőjüknek, együtt! Falat kell építeni, hogy távol tartsák a rablókat. Őrzött menedékhely, meghittség lesz a falak között, ahol árad a boldogság. E béke várát köszönöm néked Istenem! ... éppen ez a Petajáinen! És ha ez a tervem megvalósul, rendbehozom a dolgainkat. körülszaglászott a szobában: különös illat áradt, ez elbágyasztotta. A nö előszedte régi családi ezüstjeit. Azt a legapróbb ingóságát, amit hazulról kapott. Szép dolgai voltak és értékesek. A falon a nő szülőfaluja templomának képe függött. A férfi ültében nézegette a képet, mivelhogy az éppen a karosszéke előtt volt De minek a gyertyák ? A nő arca kendőzetlen, természetes, nem volt rajta semmi fiatalos, üde. Ennek dacára kellemes benyomást keltett. Másutt nem igen forgott, ugyanabban a környezetben élt. — Most részemre ez a legjobb lakás, amit elérhettem. — Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lakhattál olyan soká álbérletben. — Azt találtam a legelőnyösebbnek. A bérlet csak 5 OOO-be kerül. Azért a háziasszony takarított és mosott. — Ezt egymagad béried. — Kibírom. — Egyedül? A nö nevetett. Miért? — Ez még nem minden, hiányzik bele néhány bútordarab. — Igen, de másra már nincs tartalékom. Egyszobás lakásnak ez szép és tágas. — Kétségtelenül. A nö ismét nevetett, majd elkomorodott. Elment az ételszekrényhez poharakért és süteményért. A férfi figyelmesen nézett utána, követve hátuljának mozgását. A gyertyák meglobbantak. — Utánanéztem és megállapítottam, hogy az asszisztensi hivatal nem olyan rossz, mint elképzeltem, csak bele kell egyeznem. Az egész intézet beleegyezik, Porila már alkalmatlan. — Alaposan utánajártál? — Persze, már csak a teendőimet kell úgy rendezni, hogy átvehessem a hivatalt. Porilával semmi dolgom. Most itt az alkalom, ha Lahto .. . — Mi a csoda! Valami újat fedezek fel benned. — Ugyan mit ? Ezenfelül elképzelhető a tanárság is, ha olyan szerencsém lesz, hogy Lahto ... — Azt várod, hogy majd meghal? — Ha megszereztem a hivatalt, mig Petäjäinen jó állásban van, akkor nekem is lehetőség nyílik ... — Csak nem valami vidéki főiskolára gondoltál? Majd biztos, alapítanak neked egyet. A férfi némi gúnyt érzett a nő hangjában. — Nem ismerek rád, hogy ennyire realista lettél... — Van ellene valami kifogásod? Az embernek realistának kell lennie. Miettinen nem a legjobb támogatóm, azt mondják, Tetäjäinent se támogatta. — Miettinen? Az a gyáva szélhámos/* És te azt dicsőítetted? — Miért beszélsz olyan idegesen? — Te vagy ideges. Nem ment tán agyadra a titulus? — Hallgass, próbálj lehiggadni! Fel-' ingereltelek én valamivel is? Te ... ajte — Ha a férfi alulmarad, a nőre fogja ' mindjárt, hogy hisztérikus. — Mi bajod van? Az csak te vagy. Én megálltam szó nélkül, hogy leverted a szobrot és az eltörött. A férfi felállt. — El kell mennem. Rendbe kell szednem magam. — Te aztán mindig rendben vagy... — Ugyan mi a csodát mondtam, hogy úgy felizgattalak? Ezelőtt is hallottam, hogy felingerelnek olyan dolgok, amik nem tartoznak rád, ez éppen rád jellemző. — Furcsa, neked nincs önkritikád. Először is: el akarod tüntetni Porilát, aztán meghalasztod az öreg Lahtot, közben magasztalod Miettinent, aki fortélyos karrierista, és te bámulod öt. — Én nem mondtam, hogy bámu-E közben a férfi felemelte a fejét, szeme felvillant egy pillanatra valami célpontra nézett, bár a falon semmi sem látszott. Aztán körülnézett. — Igaz, miért égnek a gyertyák?
