A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
módszerrel nyerik. Ebben szerepet játszik a láb hossza, a csőr formája, funkciója, amire már Herman Ottó is felhívta a figyelmet. A gólyatöcsnek megadatott a mélyebb vizek iszapjából tűszerű csőre segítségével kipuhatolni és felkutatni az adott táplálékot, főleg a gyűrüsférgeket és az alacsonyabbrendű rákokat. A gólyatöcs, mint melegigényes faj, fiókái felnevelése után tőlünk már szeptember elején útra kel. Repülése kecses; behúzott nyakkal, hátra szegett hosszú lábaival, lassú vitorlázó lendülettel vonul. A telet Afrikában tölti. Szigorúan védett faj. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko barna foltozással tarkított tojást tartalmaz. Alakjuk gömbölyded s nem anynyira körte alakú, mint a bibictojás. Mindkét szülő kotlík. A fiókák 25—26 nap után június közepetáján kelnek ki s ugyanúgy tudnak alakoskodni az adott környezetben mint a bíbic, vagy lile - fiák. Tápláléka a mocsárvizek, tócsák planktonja, rovarvilága, békaporonty. Eleségét vízbe gázolva szerzi, úgy, ahogy azt a többi parti madár teszi. A táplálékszerző madár ugyanis igyekszik mindig a legrövidebb időn belül a lehető legkisebb munkaráfordítással a lehető legtöbb táplálékot megszerezni. E törekvés sikere az optimális táplálékszerzési stratégia. Nos, parti madaraink — ide tartoznak a lile alkatúak (Charadriiformes) s ezen belül természetesen a gólyatöcs is — a vizek adta bőséges táplálékot a legkülönbözőbb Hosszú csörű (140 mm), gú, különös csőralkatú 70 mm), groteszk benyomást keltő, ritkaságszámba menő parti madarunk. Egy picit a gólya kicsinyített mása, életmódja és mozdulatai azonban egészen mások. A gólyatöcs világpolgár. Csaknem egész földünkön előfordul, négy alfaja van. Folyamatos élőhelye Észak-, Közép- és Dél-Amerika, Afrika, Ázsia szubtropikus és tropikus övezete, Indonézia, Ausztrália valamint Új-Zéland. Európában főleg a Földközi- és a Fekete-tengerrel határos országokban él. Megfelelő adottságokkal rendelkező területeken (pl. a szikeseken) megtelepszik Közép-Európában is. Előfordulása és költése általában arányos a mocsarak, lápok, szikesek fogyatkozásával. Ezért számított igazi ornitológiái szenzációnak, amikor 1976-ban az ungszennai természetvédelmi területen Sólymos határában megtelepedett négy pár gólyatöcs. Sikeres költésüket egy éppen kiengedett halastó biztosította. Valószínűleg megtetszett nekik ez az ősi szikesekre emlékeztető másodlagos élőhely, mert ugyanitt 1985-ben újra, igaz ezúttal csak két pár gólyatöcs nevelte fel fiókáit. Harmadik adatunk 1988-ból származik, amikoris egy pár költött F*rivigye közelében. Három fiókát röpítettek. Az előfordulás érdekessége az a tény, hogy madaraink itt is egy másodlagos élőhelyet választottak éspedig egy alábányászás által képződött kies talajdepressziót. Lám a gólyatöcs is tud igazodni a változó világhoz, az adott környezethez! A gólyatöcs csak alkalomszerűen és csak csekély számban jelenik meg nálunk. Érkezése április végére esik. Ha alkalmas költöhelyet talál magának, akkor májusban nekilát a költésnek. Fészkét ingoványos, zsombékos rétek, valamint halastavak közelébe, a vízpartra rakja. A teljes fészekalj négy halvány szürkéssárga alapon rozsda
