A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
ft Miklósi Péter: VAN AKINEK TERMÉSZETES AZ EGYÜTTÉLÉS Mécs József: OTT LESZ, AHOL VAGYUNK? Liszka József: NÉPRAJZ AZ ISKOLM OKTATÁSBAN Fister Magda: MIÉRT NEM MONDTÁK HAMARABB? Lékó István — Bad in Ádám: SZÓRVÁNYMAGYAROK CSEHORSZÁG ANNO 1989 Csóka Ferenc: A KIS HÓHÉR (bűnügyi elbeszélés) Lapzárta: 1990. IV. 4. Címlapunkon Malek Andrea budapesti színművésznő Fotó: Oláh Csaba A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A Csemadok elnöksége 1989. de. c ember 27-é n levéllel fordult Marián Čalfa szövetségi kormányfőhöz. hogy szóba hozza a kassai kormányprogramnak az itt élő magyarságra vonatkozó passzusát és egy szakértői bizottság felállítását javasolta, amely végre objektív megvilágításba helyezné ezt a történelmi dokumentumot. Ön, történészként, miért tartaná ezt fontosnak? — Azért, mert az 1945 márciusában Moszkvában megfogalmazott, majd április elején Kassán nyilvánosságra hozott kormányprogram felett, véleményem szerint, igencsak eljárt az idő. Teljes egészében megérdemelné a történelmi hitelű, objektív újraértékelést. Bennünket, magyarokat, e kormányprogram nyolcadik pontja tett jogfosztottakká s mondta ki velünk kapcsolatban a kollektiv bűnösség elvét. Ennek következtében fosztottak meg bennünket állampolgári jogainktól és emberi méltóságunktól. Számunkra a kassai kormányprogram teljes anyagi, erkölcsi és fizikai létbizonytalanságot jelentett: vagyonelkobzást, kitelepítést, a csehországi deportálást, az internálótáborokat, az úgynevezett népbírósági Ítéletek ezreit, a reszlovakizálást — egyszóval az alantas gyűlölet legalizált tobzódását egy szerencsétlen, védtelen és kiszolgáltatott nemzettöredék felett. Bizony, nagyon itt lenne már az ideje, hogy az államvezetés elhatárolja magát ettől a mindmáig fétisként kezelt kormánydokumentumtól, hogy így legalább erkölcsi elégtételt szolgáltathasson az ártatlanul meghurcoltak százezreinek, azok leszármazottainak, s ezáltal az egész csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbségnek. Egyáltalában: a két világháború . között a nemzetközi kisebbségi ' jogoknak minő rendszere előzte meg mindazt, ami az itt élő nemzetiségekkel 1945 tavasza után történt? — Az 1919-ben Versailles-ban tartott békekonferencia nagyhatalmai nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy az európai határok újrarajzolásával ismét jelentős nemzeti kisebbségek kerültek idegen fennhatóság alá. Épp az igazságtalan békeszerződések következményei részleges tompításának szándékával, illetve az önrendelkezési elv megszegésének ellensúlyozásaképpen vélték szükségesnek az akaratuk ellenére idegen államokhoz csatolt nemzettöredékek védelmét nemzetközi üggyé tenni. Csehszlovákia 1919. szeptember 10-én írta alá a Párizs melletti Saínt-Germain-ben a fennhatósága alá került kisebbségek jogait garantáló nemzetközi szerződést, amely azokat az alapvető emberi jogokat tartalmazta, amelyek a nyelvi, nemzeti és faji kisebbségeket bármilyen körülmények között megilletik. Igaz, a csehszlovák kormány aláírta ugyan ezt a kisebbségvédelmi szerződést, annak méltányos végrehajtását azonban kezdettől fogva szabotálta; illetve különböző jogi és alaki kibúvókat keresett rendelkezéseinek megkerülésére és leszűkítésére. A nemzetközi, a Népszövetségi Tanács által gyakorlandó ellenőrzést pedig egyszerűen az állam belügyeibe való beavatkozásnak minősítette. Vannak-e pontos adatok a máso, dik világháborút követő lakos* ságcseréről, kitelepítésekről, deportálásokról? — A második világháború után felújított Csehszlovákia — kihasználva a számára kedvező történelmi és politikai konstellációt — már egyöntetűen a nemzeti kizárólagosság álláspontjára helyezkedett, s elérendő céljául egy „nemzeti", kimondottan szláv népiségü állam kialakulását tűzte ki. Hivatalos csehszlovák adatok szerint a Magyarországra irányuló kitelepítés 68 407 személyt Interjú dr. POPELY GYULA történésszel érintett, ehhez azonban nem számítják hozzá a kitoloncolt, valamint az „önként" Magyarországra költözött szlovákiai magyarokat. Magyarországnak végülis 120 490 Szlovákiából érkezett magyart kellett befogadnia. A csehországi deportálások a hivatalos adatok szerint 44 129 személyt érintve leginkább a Galántai, Érsekújvári, Párkányi, Lévai és a Zselizi járások magyarságát sújtották. Vannak-e dokumentumok arról. . hogy az emberek miként élték ' meg a jogiosztottság. a földönfutás éveit? — Amit egy államhatalom szervezetten, kellő politikai döntések és előkészületek után végrehajt, annak a történelmi dokumentációja is megvan. Az 1 945/48-as évek magyar sorstragédiáiról is ott lappang a történelmi forrásanyag a levéltárak mélyén. Forrásértékűnek tekinthető a korabeli sajtó is, ami elsősorban az akkori társadalmi és politikai légkör visszatükrözöjeként hasznosítható. De az emberi tényezőről sem feledkezzünk meg! A kitelepített, deportált, meghurcolt magyarok egy része még közöttünk van, s ezeknek az embereknek a személyes visszaemlékezései pótolhatatlan értékűek a szóban forgó kor kutatói számára. Az 1945-től 1948-ig tartó évek történetének korrekt és tudományos igénnyel végzett feltárása, e kutatások eredményeinek közzététele nemcsak szükséges, hanem időszerű is. Úttörő jellegű kísérlet erre Janics Kálmán: A hontalanság évei című hézagpótló munkája, amely 1979-től napjainkig már három kiadást is megért; sajnos, épp itt Csehszlovákiában még egyet sem. Ezt a hiányt napjaink szabadabb társadalmi lég-A DdcSG a csehszlovákiai magyarság jogf oszt ott ságá na k éveiről körében sürgősen pótolni kellene. A témával foglalkozó magyarországi szerzők közül Balogh Sándort és Albert Gábort említeném. A szlovákiai magyarság sorsának . alakulása miképpen függött ösz‘ sze az európai helyzet módosulásával? — Egyre több szállal... 1947 nyarára elmélyülőben voltak az ellentétek a Szovjetunió és egykori nyugati szövetségesei között. A nemzetközi kapcsolatokban eluralkodó hidegháborús légkör előrevetette egy esetleges újabb nemzetközi fegyveres konfrontáció lehetőségét. Ilyen körülmények között a szovjet érdekszférába sorolt kelet- és közép-európai országok is rákényszerültek, hogy szorosabbra zárják soraikat, s minél gyorsabban a nagy „szövetségeshez", a Szovjetunióhoz igazodjanak. A szóban forgó államok „szovjetizálása" elsősorban a totalitárius kommunista diktatúra bevezetését jelentette. Ez következett be Csehszlovákiában is 1948 februárjában. Ez a kommunista hatalomátvétel . hogyan hatott ki a magyar nem’ zeti kisebbség sorsára ? — Tudatosítani kell, hogy a szovjet politikának, saját hatalmi blokkján belül, ki kellett küszöbölnie minden destabilizációs tényezőt, minden olyan zavaró körülményt, amely egy esetleges háborús konfliktusban negatívan befolyásolhatná csatlósai magatartását, egymáshoz való viszonyát. Mivel a csehszlovák—magyar viszonyt akkor már huzamosabb ideje mérgezte a felvidéki magyarság megoldatlan helyzete, e viszály megszüntetése is időszerűvé lett. Csehszlovákiában röviddel a kommunista hatalomátvétel után erre sor is került. Igaz, az 1948. május 9-i új alkotmány a nemzeti kisebbségekről még nem rendelkezett és akkoriban még a kitelepítés is tovább folyt, a szélsőséges diszkrimináció azonban fokozatosan enyhült. A Csehországba deportált magyarok számára 1948 júliusának legvégén — Jó Barát néven — hetilap jelent meg Prágá ban. Negyvennyolc októberében rendezték a magyarok állampolgárságának kérdését is; és ettől kezdve az élet lassan normalizálódni kezdett. Napjainkban korparancs az . együttélés! Méghozzá úgy, hogy az itt élő magyarság — a szlovákokkal. a csehekkel, az ukránokkal és a többiekkel — ne történelmi bűnökkel, ne vádlóként vagy vádlottként, hanem valóban tiszta cipővel tudjon majd belépni abba a bizonyos közös európai házba. Véleménye szerint a jogfosztottság éveiről miért fontos őszintén beszélni? — A jelen problémáira sokszor a múltban kell a választ keresni, amelyet — természetesen — higgadtan, objektiven és tárgyilagosan tanácsos vallatni. Csupán Így, azaz harag és elfogultság nélkül kaphatunk objektiv feleleteket a kérdéseinkre. Okulva a múltból meg kell tanulnunk elkerülni a már egyszer elkövetett hibákat, ballépéseket és egyéb oktalanságokat, miközben a kipróbált és jól bevált hagyományok tovább építendők. Ezzel kapcsolatban a néhai Szabó István szegedi professzort idézném, aki szerint: „A történelem nem az enyészet őre. Ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója annak, ami rákövetkezik. Bennünk él és szenvedélyeket táplál." A szenvedélyek csillapítása pedig csak becsületes igazságkereséssel, igazságfeltárással és — végső fokon — méltányos igazságszolgáltatással képzelhető el. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Vámos Zoltán 2
