A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
Három tornagyakorlat a hajlékonyság megőrzésére Helyezkedjünk gyertyaállásba, majd a lábakat nyújtva, csípőben hajlítva addig vetjük hátra, a fej mögé, míg lábujjaink földet nem érnek (1). Ebből az állásból lábainkat addig visszük vissza, amíg nyújtott lábbal nem ülünk a padlón. Előrehajolva két kezünkkel megragadjuk a lábujjakat, s ezeknél fogva húzzuk törzsünket előre, mindaddig, mig a homlokunk a térdhez nem ér (2). A harmadik gyakorlatnál hasra fekszünk, majd vízszintes helyzetből tenyérre támaszkodva feltápászkodunk úgy, hogy a padlótól csak a törzsünk távolodik el. A nyakizmok elöredomborodnak. 1 —2 percen át maradunk ebben a helyzetben. Nyakban és a kereszttájon erős feszülést kell éreznünk (3). Szulejmán császár és a bölcs darumadár (indiai népmese) Azt beszélik, hogy még Szulejmán császár uralkodása alatt — aki nemcsak az emberek, hanem az állatok felett is uralkodott — egy tudós hozott a császárnak egy csészét, amely tele volt az élet vizével. — Megjósolták nekem — mondta a tudós —, hogy ha nem üríted ki ezt a csészét, meg nem iszod az élet vizét, akkor el kell távoznod az élők világából. De ha megiszod, elnyered az örök halhatatlanságot. Szulejmán császár elgondolkodott. — Tanácsot kell kérnem a bölcseimtől — határozta el. És íme, kívánságának megfelelően, eljött hozzá a világ összes bölcse: emberek és állatok. A császár elmondta nekik, hogy egy tudós csészét ajándékozott neki, melyben az élet vize van, ha azt megissza, örökké élni fog, ha nem issza meg, meg fog halni. Kérte, hogy a bölcsek mondják el, mit tanácsolnak neki. A bölcsek valamennyien magasztalni kezdték az életet, az élet örömeit. — Az élet a legdrágább kincs! — mondták. — Nincs semmi, ami az életnél drágább! Tehát mindnyájan egyetértettek abban, hogy a császár igya meg az élet vizét. Ekkor Szulejmán ezt kérdezte: — Van-e a bölcseim közt olyan, aki nem jött el ide? Kiderült, hogy a bölcs darumadár nincs jelen. Akkor a császár érte küldött. A bölcs daru eljött a császár udvarába. A császár beszélt neki is az élet vizéről, és a tanácsát kérte. Akkor a bölcs daru azt kérdezte Szulejmántól: — Csak te magad fogsz inni az élet vizéből, vagy adsz belőle a barátaidnak és segítőtársaidnak is? A császár így válaszolt: — A vizet csak nekem hozták, más nem ihat belőle. — Minek lesz neked az élet, ha barátok és segítőtársak nélkül maradsz? — kérdezte a bölcs daru. — Te a világ ura vagy, mit fogsz csinálni egymagad? Szulejmán megdicsérte a bölcs darumadarat, és nem ivott az élet vizéből... Sági Tóth Tibor fordítása Hány játékot találtok a képen? Fessétek ki őket színes ceruzával! KI TALÁLTA FEL? Már Arisztotelész, a görög tudós is ismerte a camera obscurát (a lyukkamerát), azt a zárt dobozt, amelynek elülső oldalán egy kis kerek nyíláson a behatoló fénysugarak a tárgyak színes, de fordított képét vetítették a doboz hátsó belső oldalára. Leonardo da Vinci pontosan leírta e jelenség okát, sőt egészen a 18. századig többféle metszet, rajz készült róla. Csak a 19. század elején a kellő fizikai és kémiai ismeretek birtokában gondolhattak arra, hogyan lehetne rögzíteni, maradandóvá tenni a fénysugár alkotta képet. Ketten is kísérleteztek véle; először a kevésbé ismert Joseph Niépce (ejtsd; niepsz), akinek sikerült sötét kamerájának segítségével judeai aszfalttal bevont lemezre képet másolnia, de ezt a lemezt 8 óra hosszat kellett a fény hatásának kitennie. Feltalálta a képek rögzítésének módszerét is, de az gyakorlatilag nem volt alkalmazható. Ekkor társolt a szintén francia J. M. Daguerrel (ejtsd: dager) a sikeres festővel, aki szintén a képrögzítéssel kísérletezett. Együttműködési szerződést kötöttek 1829-ben. Daguerre ugyan sokat merített Niépce eddigi eredményeiből, de a helyes utat maga találta meg, amikor a sikert hozó ezüst-jodiddal kísérletezett. Daguerre volt az első, akinek sikerült olyan fényképet készítenie, amely időtállónak bizonyult. A képrögzítés titkát 1839. augusztus 19-én a Francia Tudományos Akadémia ülésén ismertették. Ugyanakkor könyv is megjelent a fényképezés gyakorlati tudnivalóiról. A komplett fényképészeti felszerelés akkoriban 45 kilogrammot tett ki! Az első fényképeket, illetve lemezeket a feltalálójáról dagerrotípiának nevezték el. A fényképezés rövid idő alatt egész Európában elterjedt. Bécsben 1840-ben már könyv is jelent meg az eljárás pontos műveletéről, mely Zimmermann Jakab tanár fordításában és átdolgozásában egy év múlva magyarul is megjelent. Az előszóban — hiszen saját szemével látta Bécsben a szerkezetet — nagyon dicséri ezt a „csudálatos" találmányt. Ő használta elsőnek a fénykép szavunkat. Magyarországon már 1 841 nyarán megnyílt az első fényképészeti műterem. A század közepén már tizennégy működött. Petőfi hiteles arcképét is egy 1846-ban készült dagerrotípia-lemezről ismerjük. Azóta a fényképezés óriási fejlődésnek indult és ma már szinte minden kirándulásunknak elengedhetetlen kelléke lett a korszerű, könnyű és automatikus fényképezőgép. -d 21
