A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-13 / 15. szám
M ILĽlííiĽÍĽ ben épülő erdészházhoz polgárvédelmi gyakorlat címen az energetikai müvek húztak.) Minél mélyebbre nyúlok a különleges vadászkörzet-dossziéban, annál súlyosabb összefüggéseket vélek felfedezni. Mi számított vadásztársasági belépőnek? Vadaspark vagy vadászkörzet ? Gyanítom, az erdő bekerítésekor nem a vadkár megelőzése volt a fő cél. Tehát mégsem a vaddisznók a hibásak, hanem a play back technika működött itt is kitünően. Humánusnak, a helyiek érdekét szem előtt tartónak tüntetve fel a hatalmi kizárólagosságot. Ez a kettősség ma is fennáll. A bekerített erdőről ma sem tudni, hogy vadaspark-e vagy vadászterület. Tény. hogy a bekerített területen az állatokat etetni, itatni kell. (Mennyibe is kerül a takarmány, a szállítás, a víz, a munkáskéz? Mi az olcsóbb és mi a drágább?) Ahogy telik az idő, az erdő egyre inkább vadaspark jelleget ölt. A rendszeresen ember által táplált vad szelídül. Kézhez szokik. Azt mondják, a vaddisznó olykor a bősz terelés ellenére sem akar kifutni a neveidéből. Pedig a nagytiszteletű, piros könyves uraság már 2 napja várja. Kihajtják neki. Olyan ez, mintha a házi disznóölést vadászatnak nevezném. Beteges vadász virtus, a vadászatra szégyent hozó szenvedély szelíd vadra lőni. Hogy a messziről jövő vadász uraknak ne kelljen naponta ingázni a városi szálloda és az erdő között, hát szálláshelyet építenek a számukra. Erdészházat tizenkét szobával (ehhez kellett a villany). A kettősség, a látszat és valóság ellentétének megszüntetése érdekében jó lenne eldönteni, hogy vadaspark-e vagy különleges vadászkörzet -e az erdő. Ha vadaspark, akkor sok ember (és nem néhány kiváltságos) testi-lelki felüdülését kell szolgálnia. Elsősorban a környező falvak lakosaiét. (Hogy is állunk arrafelé a gyermekek felsőlégúti megbetegedéseivel?) Ha vadászterület (vadászterületi hasznosításra van kizárólagos jogosítványt az erdészetnek), ahol valutával fizető (tehát nem pártkönyves funkcionáriusok) nyugati urak lőhetnek dámvadat és vaddisznót, akkor sürgősen tisztázni kell a jogállást, a járás politikai határainak betartását, s azt, kié az erdő s kié a haszon, mert a bekerítés csak törvényes volt, de tisztességes nem. FISTER MAGDA Fotó: Gyökeres György Amikor 1945 elején a Csehszlovák Kommunista Párt oly buzgó módon azonosult a homogén nemzetállam emigrációban kovácsolódott eszményével, a csehszlovákiai magyarok sorsa végzetesen megpecsételődött. A magyar nemzetiségű kommunisták nagyobbik része behódolt és ellenállás nélkül nézte végig a kitelepítés, majd a lakosságcsere, illetve a reszlovakizálás embergyalázó infernóját. Az ezt követő negyven esztendő alatt adjutáns, majd kezdeményező szerepben lett cselekvő részese annak a folyamatnak, amely 1968 tavaszán és 1989 őszén megszakadni látszott. Az őszi, gyengéd forradalom első heteinek eufóriás hangulatában kevesen gondolták volna, hogy a Fábry Zoltán meghirdette „vox humanába", a nacionalista indulatok ökölvivásra emlékeztető gyakorlatába megy át. Sajnos, a jelen pillanatban ez folyik Csehszlovákiában. Annál is sajnálatosabb körülmény, hogy a ringben nem azonos súlycsoportba tartozó felek berzenkednek, és a lelátókon sem azonos a szurkoló felek lélekszáma. A mérkőzés hazai pályán, nem is semleges bíró előtt zajlik, ugyanakkor nemzetközi érdeklődésre sem tarthat igazán számot, az érintett felek televíziói pedig csak részleteket közvetítenek belőle. Egyébként is a televízióban kezdődött a baj. Tavaly márciusban a Magyar Televízió Panoráma című külpolitikai műsora „beme részkedett" végre Szlovákia magyarlakta területeire is, ám ennek előtte már szinte rendszeresen interjúvolta meg Václav Havelt, Alexander Dubčeket, valamint a csehszlovák ellenzék más alakjait, köztük elvétve egy két csehszlovákiai magyart is. A hivatalos politika felháborodott hangvételű kampányt indított a Panoráma, ezenbelül Magyarország, rejtetten pedig az „anyaországgal cimboráié" csehszlovákiai magyarság ellen. Történt volt mindez abban az időben, amikor a vízlépcső kérdésében a két ország kormánya között már rendszeresedtek a diplomáciai összecsapások. A baj a Csehszlovák Televízióban folytatódott. alig egy hónappal a gyengéd forradalom kirobbanása után, amikor a pozsonyi szerkesztőség Dialóg Stúdió című műsorának kerékasztalához a nemzetiségi kérdés ügyében illetékes embereket ültettek le. Az eset példátlan volt, hiszen a csehszlovák hírközlő eszközök addig szinte nemlétezőnek kezelték a nemzetiségi kérdés fogalmát. Aztán robbant a bomba. A Matica slovenská és a frissiben alakult Štúr Társaság példátlan felháborodásának adott hangot, tiltakozván a műsorban elhangzottak, a műsorban részt vevő és részt nem vevő vélemények aránytalansága miatt. Ez volt az apropó. Ettől a műsorórától kezdődően a szlovák sajtó jelentős szárnya rendszeresen biztosit teret olyan nacionalista megnyilvánulásoknak és indulatoknak, mely indulatok semmiképpen sem lehetnek jó kötőanyagai az Európai Ház alapjának, mely épülethez a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségek nem toldaléképületet, nem nyárikonyhát kívánnak felépíteni, mert úgy gondolják, hogy az egyedül lehetséges főépületbe kell beépítsék saját köveiket. Furcsa vitatkozás van folyamatban. A szlovák fél a szlovák, a magyar fél a szlovákiai mag^>,. sajtóban ad hangot véleményének, miközben ezek a vélemények nem csupán ellentétesek, de az indulatoktól sem mentesek. A szlovákiai magyarok végre nem az esélytelenség pozíciójából kezdenek beszélni, ami a szlovákság extrém nacionalista rétegmozgalmait nemcsak meghökkentik, hanem mélységesen fel is háborítják, ami az öngerjesztés, a pszichózis kiszámítható törvényszerűségei szerint a helyzet elmérgesedésével fenyeget. Kétségtelen, hogy ezt el kéne kerülni, de félő, hogy az esélyek nem nagyok, mert a nacionalizmus természeténél fogva sem a tolerancia, sem az empátia fogalmát nem tudja magáévá tenni. A hangadásra törekvő szlovák nacionalista körök — talán cinikus módon — annak az aggodalomnak adnak hangot, mely megelőzni kívánja. hogy az ország magyarok lakta területein kisebbségbe kerüljön a szlovákság. Ez az aggodalom azonban alaptalan, hiszen a kisebbségben élő magyarok agresszívnek minősített önvédekezése nem törekszik arra, hogy más kára árán érvényesítse saját jogait. Nem is teheti ezt. hiszen a gyengébb fél pozíciójából törekszik valamiféle konszenzusra. Szlovákiában nem a legmegnyugtatóbb módon kezdenek rendeződni az erővonalak. A forradalom történelminek minősíthető órájában megalakult Független Magyar Kezdeményezés a következő órában megalakult Nyilvánosság az Erőszak Ellen elnevezésű polgári mozgalommal egyetértésben és szoros együttműködésben deklarálja, hogy az országban kialakítandó demokratikus állapotok öntörvényűén hozzák magukkal a nemzetiségi kérdés megoldásának feltételeit. Mindez egy eddig példátlan és rendkívül rokonszenves közös nyilatkozatban szerzett érvényt a mozgalom európainak minősíthető radikalizmusának, miközben a Duray Miklós nevével jelzett Együttélés elnevezésű hivatalosan bejegyzett politikai mozgalom a C semad ok százezres tagságának tömegbázisára építve igen eredményesen rendezi sorait. Körvonalazódni látszik az az állapot, amikor a Független Magyar Kezdeményezés, az Együttélés, a keresztény-demokrácia magybr szárnya és az egyéb, nemzetiségi érdekeltségű polgári-politikai mozgalmak „kényszerű koalíciója" kialakulhat — lévén, hogy a nemzetiségi szempontok érvényre juttatásának ez ígér tényleges esélyt. Annál is inkább, mert a Csehszlovák Parlament nem méltányolta a nemzetiségi képviselők kooptált csoportjának — egyébként nem egységes — követelését. mely szerint a szabad választások során csökkent esélyek fenyegetik Csehszlovákia nemzeti kisebbségeit, ha a szabad választások öt százalékos küszöbje érvényben marad. Ez, sajnos, a parlamenti interpellációk ellenére sem változott, ami azt jelenti, hogy veszélybe kerülhet az ország nemzeti kisebbségeinek arányos parlamenti képviselete. A Független Magyar Kezdeményezés ez ügyben korántsem ennyire aggódó, míg az Együttélés egyértelműen a maga aggodalmának ad hangot. Időközben azonban felerősödött a szlovák nacionalista hangulat. Olyannyira, hogy március elsején a szlovák parlament épülete előtt vagy kétszáz főnyi csoport harsány jelszavakban és transzparenseken követelte, hogy Szlovákiában mindenki beszéljen szlovákul, hogy fejezzék be végre a magyarok kitelepítését, a homogén szlovák nemzetállam megteremtésének folyamatát, és az itt élő magyarok takarodjanak a Duna túlsó partjára. Ezt követően a szlovák — kivált a szlovák baloldali sajtóban — olyan vélemények láttak napvilágot, mely szerint Szlovákiában nem hatszázezer a magyarok lélekszáma, hanem csak tíz-tizenkétezer, s ezek nagyrésze is elmagyarosodott szlovák, a többi cigány. A Csehszlovákiában élő magyarok hat-hétszázezres tömegét ez nyilvánvalóan sérti, hiszen a sérelmet negyven esztendő sérelmei ala|x>zzák. mely negyven esztendő során közel háromszáz magyar tanítási nyelvű iskolát szüntettek meg, miközben ormótlan direktívákkal akadályozták a csehszlovákiai magyar és más nemzetiségek kibontakozásának feltételeit. Ezzel egyidöben egy meghamisított történelemtanítás módszereivel bomlasztották a felnövekvő csehszlovákiai magyarok történelemtudtát — nem éppen sikertelenül. Azokét a csehszlovákiai magyarokét, akik az elmúlt negyven esztendő során egyfajta példátlan tudathasadásos állapotba kerültek, mert azt próbálták elhitetni velük, hogy az ország minden bajáról ők tehetnek. Ök, akik nem voltak hajlandók a kollektív reszlovakizálásra, a szolgai kitelepedésre, az anyanyelv használatának azonnali feladására. Ők, akik csűrdöngölöt merészeltek járni magyarul, mert ennyit engedélyeztek nekik, és ezt nem utasították vissza. A szocializmus negyven esztendeje során minden csapnivalóan rossz volt, egyedül a nemzetiségi politika volt jó, mert elkényeztette az ország nemzeti kisebbségeit. A csehszlovákiai magyar létezés keserveiről végül is csakis a csehszlovákiai magyar létezést megélt emberek adhatnak számot. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű forradalmi kezdeményezés a Független Magyar Kezdeményezéssel összhangban visszautasítja a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Az Együttélés, a Csemadokkal összhangban sem tesz mást. Mégis, ellentétek mutatkoznak, mely ellentétek hátterében sokféle motivációt lehet gyanítani — gyanakodni azonban minden jel ellenére sem szabad, mert mindennemű gyanakvás és bizonytalanság a csehszlovákiai magyarság önvédelmi egységét veszélyezteti, mely önvédelem nemcsak a nacionalista támadások által veszélyeztetett, hanem azért is, mert ez a nacionalizmus a mai napig sem volt képes az egyedüli kiutat ígérő irány felismerésére. Természetéből adódóan ugyanis megtévesztett. KESZELI FERENC 5
